Homályban a marhahús eredete

Homályban a marhahús eredete

Magyarországon titkosítva van, hogy hol neveltek fel egy szarvasmarhát, derül ki a jogszabályokból. A Kínába tavaly leszállított marhahús ügyében érintettek annyira titkolóznak, mintha a nemzet biztonsága volna a tét.

A magyar hatóságoknak – a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih), a Heves Megyei Kormányhivatalnak, a Földművelésügyi Minisztériumnak (FM) – még mindig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítaniuk, hogy a gyöngyösi Tendon Kft.-nél levágott, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt.-n keresztül Kínába exportált marhahús – miként azt állítják – magyar eredetű volt. Lapunk május óta kéri az erre vonatkozó bizonyítékokat, mostanra azonban kiderült, hogy hiába. A józan észnek mond ellent, hogy miközben a hatóságok lépten-nyomon állítják: a kérdéses szállítmány Magyarországról származó marhahúst tartalmazott – sőt, az engedélyezés során a kínai fél állítólag az állatállományt és a vágóhidat is bevizsgálta –, az erre vonatkozó konkrét bizonyítékkal nem állnak elő.

Titkolják annak a gazdának, vállalatnak a kilétét, aki vagy amely olyan jó minőségű húsmarhát tenyészt, hogy még exportálni is tudjuk.

 A vágóállatoknak is vannak személyiségi jogai, vagy az exportőr rejteget valamit? Fotó: Balogh Dávid  

Minden, a marhák eredetére vonatkozó közérdekűadat-igénylésünket elutasították az érintett hatóságok, majd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is. Péterfalvi Attila kérésünkre indított ugyan vizsgálatot, ám ennek a végén megerősítette a fent említett hatóságok korábbi állásfoglalásait, miszerint az adatok nem minősülnek nyilvánosnak. Miközben tehát a politikusi nyilatkozatok szerint az egész élelmiszerlánc nyilvános, még kérdés esetén sem kell kiderülnie annak a NAIH szerint, hogy a levágott marhák húsa pontosan honnét származik. Az oly sokat emlegetett, a „termőföldtől az asztalig” élelmiszerláncban nem kereshető vissza a hús eredete. A titkolózás azonban teljességgel érthetetlen, hacsak nem azt akarják eltitkolni, hogy a Kínába szállított marhahúsexportunk valójában nem magyar eredetű.

Fentiek tükrében kíváncsiak voltunk arra, mely jogszabály rendelkezik arról, hogy ki ismerheti meg a haszonállatok származását, nevelésének helyét. Kiderült: létezik egy jogszabály a haszonállatok származásának megismerhetőségéről. A tenyésztési adatok megismerésére vonatkozóan a szarvasmarhafajok egyedeinek jelöléséről, valamint egységes nyilvántartási és azonosítási rendszeréről (ENAR) szóló, 99/2002. FVM-rendelet ad iránymutatást. Ennek 21. paragrafusa alapján az Országos Állattenyésztési Adatbank részét képező adatbázis tartja nyilván a szarvasmarha tartójának nevét, a tenyészet helyét. Az adatbázis azonban csak az adott állattartó és az ellenőrző szervek számára nyilvános, de csak a rájuk vonatkozó adatokig. Más személy az ebből a nyilvántartásból kizárólag a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló rendelet előírásai alapján – jogos érdekének alátámasztása esetén – igényelhet adatot. Ezt tettük mi, ám a teljes élelmiszerlánc megismerhetősége a történtek alapján nem bizonyult jogos érdeknek.

A tapasztaltak szerint tehát az emberek alapvetően mégis csak a vágóhídig tudják visszakövetni az információkat, de még ez a megállapítás is csak részben helytálló. A marha-, sertés-, juh-, kecske- és baromfihúson ugyanis elméletileg az országnév megadásával kell jelölni, hogy az állat hol látott napvilágot, hol hizlalták, hol vágták le. Tehát ha egy marhahúson az szerepel, hogy „Származási hely: Magyarország”, akkor az azt jelenti, hogy az állat Magyarországon jött a világra, itt nevelték fel, és itt vágták le. Ez az előírás azonban a feldolgozott húskészítményekre, kolbászokra, szalámikra már valamilyen érthetetlen okból nem vonatkozik.

Magyar Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselője is megkérdezte írásban a földművelésügyi minisztert arról: „Magyar vagy külföldi marhahúst exportál a tárca a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-n keresztül?” Lapunk cikkei nyomán a képviselő is felhívta a figyelmet arra, hogy az ENAR rendszer létezése ellenére a hatóságok nem képesek – vagy lapunk kérdésére nem akarták – igazolni egy-egy exportált marhahússzállítmányunk eredetét, és írásban konkrétan megkérdezte a minisztert, hogy az említett esetben honnét származtak a szarvasmarhák. A képviselő megkérdezte azt is, hogy a vonatkozó adatok miért nem nyilvánosak.

Utóbbi kérdésre a Földművelésügyi Minisztérium (FM) nem válaszolt. A tárca írásos reakciója ugyanakkor továbbra is hitegetni próbál azzal az állításával, hogy a Nébih által kiállított származási bizonyítvány, valamint a magyar cég visszaigazolása alapján az MNKH Zrt. száz százalékban magyar marhahúst exportált Kínába. A termékeket a kínai vámhatóság bevizsgálta, elfogadta, az exportdokumentumok pedig minden kínai jogszabálynak megfeleltek. Nincs okunk kételkedni abban – írta az FM –, hogy a kiszállított áru – a hatósági állatorvos által igazoltan – magyar eredetű volt. A szaktárca közölte azt is, hogy „a hús származásának igazolására szolgáló adatok az illetékes Heves Megyei Kormányhivatalnál, illetve magánál a cégnél állnak rendelkezésre”.

Ez az, amit eddig is tudtunk. A kérdés az, hogy ezekben az iratokban mi van. Ennek tisztázására is van persze mód, mint a minisztérium a jobbikos képviselőnek most elárulta. – Amennyiben bárki konkrét információval fordul a Nébih felé, ami ezt megkérdőjelezi, a hatóság azonnal kivizsgálja az ügyet. Újságírói feltételezésre, a hamisítás gyanúját megalapozó információ, illetve bizonyíték hiányában azonban a Nébih nem indított vizsgálatot – írta az FM.

Felvetődik tehát: a minisztériumnak nem elég bizonyíték az, ami az ügyben titkolózás címén a nyilvánosság előtt szégyenletes módon már május óta zajlik az ügyben? Magyarországon a bizonyítékot közérdekből kérő, azt hivatalosan meg nem kapó újságírónak kell megszereznie a bizonyítékot „valahogy másként”, hogy egy adóforintjainkból fenntartott hivatal vizsgálatot indítson?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »