Hollywood újítója felrobbantotta az arénát

Hollywood újítója felrobbantotta az arénát

A világhírű filmzeneszerző, Hans Zimmer Budapesten lépett fel európai turnéja keretében. A német származású komponistáról kiderült, nemcsak Hollywood egyik nagy újítója, de egy igazán hétköznapi fickó, aki, ha kell, úgy zúz, mintha punkrock koncerten lenne. Ja, és tud négy szót magyarul.

Volt már olyan érzése, hogy jó lenne összeállni a haverokkal dzsemelni egyet? Kötetlenül zenélgetni, hogy aztán kialakuljon belőle „valami”? (Feltéve, hogy jól játszik legalább egy hangszeren.) Nos, ilyen improvizatív stílusban kezdődött a német származású komponista fellépése is este nyolckor a gyakorlatilag telt házas csarnokban. Az angol akcentussal elmondott „jó estét, Budapest” után felcsendülő Miss Daisy sofőrje a maga könnyed zeneiségével szépen belemászott a fülekbe. Az első részbe beépített Madagaszkár dallamaival pedig benne is ragadt. A nyitány közben a függönyök mögül előbújó Magyar Virtuózok szimfonikus zenekar és kórus (a szintén hazai Cinema Studio Choir) azért jelezte, jönnek majd grandiózusabb részek is.

A hétköznapjait egyébként egy laza farmerben és pólóban tengető Hans Zimmer ezen az estén sem vitte túlzásba az öltözködést – de becsületére szóljon, azért felkapott egy fehér inget. A koncert során azonban végig érzékelhető volt: itt van egy 58 éves, teljesen hétköznapi fickó, aki úgy beszél az élményeiről, mintha a kocsmában a haverokkal sörözne. A Gladiátor score-ja előtt például széles mosollyal mesélte, hogy álmából felkeltve hívta fel őt Ridley Scott, a film rendezője, hogy megkérje a filmzene elkészítésére. Ez a baráti hangnem végig megmaradt, többször mutatta be például zenésztársait, akikkel már évek óta együtt játszik. A kedves történet azon nyomban elillant, amint az első hang felcsendült. A filmek elkészítését körülölelő történetek természetesen végig eltörpültek a gondosan felépített hangsorok mellett, Hans Zimmer helyett az általa készített zene mégiscsak többet mond.

A Da Vinci-kód fő témájában a Párizsban tapasztalt élmények tisztán visszaköszönnek. Ahogy a francia fővárosban keveredik a klasszikus és a modern művészet, úgy vegyül a film zenéjében az elektronikus és klasszikus hangszer. Amikor a darab gerincét adó hegedű és cselló egymásba ér, már nincs bohókásan sztorizgató úriember, csak a zene van és a film jelenetei. És ha már szóba került a vizualitás kérdése, kissé érthetetlen, hogy miért csak az est vége felé erősítettek rá a zene képi támogatására. A távolban ülőknek az élmény közel sem volt annyira közeli, mint az első sorokban ülőknek. Mindenesetre érzékelhető volt, hogy Zimmer jó marketingszakember. Tudja, hogy zenéje bizonyos helyzetben termék, amit el kell adni. És ő „ránk is sózza”, nem is akárhogy: érzelmet épít köré.

A Batman dallamai előtt elhangzó megemlékezés Heath Ledgerről nemcsak nemes emberi gesztus, hanem egyben hangulatteremtő motívum. A filmzene ugyanis attól több, hogy hús-vér emberek alakításához társít egy szintén érzelmekkel rendelkező személy hangsorokat. Ahogy Hans Zimmert megérintette a színész halála, része egésznek. Emiatt nyújthat többet a piros bársonyszékekben helyet foglaló embereknek a Sötét Lovaghoz készített alkotás. A megemlékezést – és ahogy Hans fogalmazott, a mindenkit körülölelő szeretetet – pedig mi más tehette teljessé, mint a Cristopher Nolen-féle Csillagok között dallamai. Hogy az eredetileg templomi orgonával elkészített darab szépen felívelve monumentális zenekari darabként teljesedjen ki – igaz, a kiteljesedésre rásegített a hevesen gesztikuláló német zeneszerző.

A fő műsoridő grandiózus lezárása nagyon stílusosra sikeredett, hiszen utána az ember vörösre tapsolhatta tenyerét, fütyülhetett amennyit bír, és egyből jelezhette: öreg, gyere már vissza, és játssz tovább. Az „öreg” pedig tíz perc hangorkán után visszatérve az Eredethez készített fő témájával búcsúzik el az őt ünneplő tömegtől és zárja le az estét. Azt az estét, amely néhol punkrock koncertre hasonlított, és amelyre akkor került volna fel a bizonyos pont, ha erőteljesebb vizuális látvány és egy fokkal nagyobb hangerő társul a zenéhez.

(Hans Zimmer koncertje a Papp László Budapest Sportarénában, május 11.)


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »