Hogyan vált szürkévé a fehér

Hogyan vált szürkévé a fehér

Mostanában a 80. évforduló kapcsán aktuálissá vált emlékezni a bécsi döntés eredményeként megvalósított visszacsatolásról. Egy bajom van ezekkel a megemlékezésekkel: Valahány megemlékező szóban, írásban vagy képekben/mozgóképekben tett megemlékezése véget ér időben 1938 novemberével és a november elején történtek felidézésével.

A baj csak annyi, hogy az idő kerekei nem álltak le 1938. november 2-án, vagy akár november 6-án, sőt később sem. A „dicső” eseményre visszaemlékezőknek figyelmébe ajánlanám, hogy próbálják meg 1938 novemberét és az azt követő 7-10 év eseményeit egy csomagban látni és úgy kezelni, hogy tudatosítsák, az emberiség, az emberi társadalmak életében nincs vég, nincs befejezettség, ellenben örökérvényű jellemzője az eseményeknek a folytonosság és az ok – okozati építkezés.

Ha ilyen felfogásban nézzük a korabeli magyar hadsereg és a kormányzó dicsőséges felvonulásait, akkor nekem elsőként az a kép jut eszembe, amit édesapám II. világháborúban „szerzett” élményeit hallgatva oktalan gyerekfejjel összeraktam.

Hírdetés

Azonban ez volt talán az egyetlen pozitívuma a 38-as következményeknek, mert az összes többi: a Don kanyarba tett kirándulás, az onnan való szerencsés megmenekülés, a Budapest ostromában való hadifogságba kerülés és az azt követő ogyesszai táborozás, a tetűirtás, a szökés a fogolytáborból. Majd a szerencsés hazaérkezés a közben ismét Csehszlovákiává tett szülőfalujába, ahol édesapját időközben háborús bűnössé „léptették elő” és ebbéli minőségében megfosztották szinte mindenétől, amit az 1945. január végétől 6 hétig itt veszteglő front hős muszka vitézei nem éltek fel.

Ezekről ugye nem illik emlékezni a dicső bevonulással összefüggésben, sem arról a hatalmi szférában eluralkodott és elfogadott elvről, hogy a kicsiknek a jó kutya módján szolgálniuk kell hatalmas gazdáikat, és az ebbéli szolgálatuk során úgy kell ugatniuk, hogy az a gazdának is tetsszen, s ennek fejében dobjon néha egy-egy mócsingot, vagy csupasz csontot, megtűrt állatkájának? Talán ideje volna feltenni a kérdést, hogy a házőrző kutyus szerepéből hogyan, milyen úton lehetne minőségileg magasabb fokra lépni?

Az ilyen összefüggésekről egy szó sem hangzik el, úgy teszünk, mintha a holnap abból állna, hogy valami csoda folytán Orbán Viktor fehér lovon parádézva bevonulna Komáromba és nekünk csak arra kéne készülnünk, hogy onnantól kezdve ne Fico et Bugár-féle császároknak ugassunk, hanem próbáljunk meg úgy vonítani, hogy az Magyarországon is elismerést váltson ki.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »