Hogyan ültessünk facsemetét?

Hogyan ültessünk facsemetét?

Gyümölcsfavásárlás után feltevődik a kérdés, hogyan is lássunk hozzá a csemete elültetéséhez, hogy az biztosan megéljen, és erőteljes, bőségesen termő fává fejlődjön. 

faulteets_nf_b

Első lépésként a frissen vásárolt csemetét tegyük egy vederbe, és rövid időre, maximum néhány órára áztassuk be a gyökereit. Ha aznap nem kerülne sor az elültetésre, akkor a gyökérzetet körbevehetjük nedves homokkal vagy fűrészporral, ez megóvja a kiszáradástól, így akár több napig is elhalaszthatjuk az ültetést. A fiatal fát félretehetjük egy szélvédettebb helyre, de semmiképp ne vigyük be a lakásba vagy fűtött garázsba.

Fagymentes, száraz időben fogjunk hozzá a fa ültetéséhez. Nagyon elázott vagy megfagyott talajban nemcsak ásni nehezebb, hanem az ültetés sem lesz sikeres. A faültetés – különösen a gyümölcsfáé – kellemes hangulatú, emlékezetes munkálat lehet, ha egy napsütéses délelőttöt választunk, amikor a család apraja-nagyja részt vehet a munkában.

Hová kerüljön a csemete?

Alaposan válasszuk ki a fa jövőbeli helyét, gondoljunk arra, hogy mekkorára fog nőni tíz, tizenöt év múlva, hogy melyik részét fogja leárnyékolni az udvarnak, mert néhány év múlva arrébb ültetni sokkal több időt igényel majd, mint most megfontolni a pozícióját. Ha több csemetét is ültetünk, nem árt, ha előbb pálcákkal kitűzdeljük a helyüket, és csak akkor fogunk hozzá a gödörásáshoz. Egy átlagos csemetének ásott gödör fél méter átmérőjű, fél méter mély legyen.

Sekély ásóvágásokkal vágjuk fel a gyepet, tegyük félre, majd ássuk ki a gödröt. A gödör alján és oldalán ásóvillával vagy néhány ásóvágással lazítsuk fel a földet. Ha a termőtalaj vékony és a föld rossz minőségű, köves, agyagos vagy szélsőségesen homokos, akkor lehetőség szerint használjunk majd más talajt a visszaföldelésnél. Érdemes az ásás során a talaj felső arasznyi rétegét – melynek szerkezete sokkal jobb – külön kupacba tenni és az ültetés során majd ezzel venni körbe a gyökérzetet.

Nincs szükség trágyázásra

A gödörbe érett trágyát vagy műtrágyát nem kell, friss istállótrágyát pedig nem szabad tenni. Ha a gyökeret körülvevő talaj tápanyagban nagyon gazdag, akkor a gyökerek az első néhány év során kevésbé fognak elágazni, szétterülni a talajban, célunk pedig az, hogy a fa minél erőteljesebb, minél jobban szerteágazó gyökérzetet fejlesszen. A jól fejlett gyökérzet nagyban hozzájárul a későbbiekben a fa szárazságtűréséhez, illetve ahhoz, hogy stabilan tartsa a törzset és a koronát. Az átlagos kerti talaj éppen elég tápanyagot tartalmaz ahhoz, hogy a fa jó fejlődésnek induljon, mint már említettem, csak akkor kell javítani rajta, ha szélsőségesen rossz minőségű.

Mivel minden csemetének gyenge a gyökérzete, ezért egy támasztókaróra lesz szükségük az első évben. Ha a karót függőlegesen, a csemete törzsével párhuzamosan fogjuk elhelyezni, akkor ez kerüljön először a gödörbe. Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a támasztókaró a csemete északi oldalára kerül, de erősen szeles helyen tehetjük ettől eltérően, ha úgy jobban fogja tartani a kis fát. Ha a karót srégen helyezzük el, amelynek előnye, hogy nem lesz a fa gyökereinek közvetlen közelében, akkor a fa elültetése után is beszúrhatjuk a talajba. Mielőtt a gödörbe kerülne a csemete, a gyökérzetét még egyszer mártogassuk vízbe vagy nagyon híg sárba.

Szokatlanul száraz talaj esetén töltsünk a gödörbe is egy-két veder vizet, hogy a környékén lévő talaj elázzon. Az aljára szórjunk néhány centis réteget porhanyós, laza földből, majd helyezzük erre rá függőlegesen a csemetét. Győződjünk meg arról, hogy nincs túl mélyen, ami azt jelenti, hogy az oltási pont kevéssel a talaj felszíne fölött legyen. Nagyon fontos a talaj felső rétegének használata és a fácska finom fel-le rázogatása a betakarás kezdetén, hogy a talajmorzsák minél jobban hozzátapadjanak a gyökérzethez.

Miután teljesen elföldeltük, enyhén megtömöríthetjük a talajt a lábunkkal, de ne tapossuk körbe a fát, a fa körül a talaj szintje legyen egy nagyon kicsit mélyebben, mint a környezet, hogy az esővíz majd ott összegyűljön, és öntözni is könnyebb legyen. Áztassuk jól át a talajt a csemete körül, és az öntözésre ne csak az elkövetkezendő hetekben, hanem a következő két évben – különösképpen nyáron – figyeljünk oda. A csemete törzsét valamilyen puha, rugalmas anyaggal (pl. rossz bicikligumival) kössük a tartókaróhoz. A fa körül a gödör felszínét beboríthatjuk mulcsozó anyaggal, ez visszafogja a gyomok megjelenését, és csökkenti a talaj kiszáradását is.

Ha telkünk elhelyezéséből adódóan megtörténhet, hogy vadnyulak vagy őzek járnak arra, akkor mindenképp vegyük körbe valamiféle védelemmel a frissen ültetett fát. A jól elültetett fa nagyon szépen fog fejlődni, hamarabb termőre fordul, és betegséggel szemben is ellenállóbb lesz, mint egy olyan, amely csak bele volt ásva a földbe.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »