Hogyan neveljünk párkapcsolatilag sikeres fiúkat?

Hogyan neveljünk párkapcsolatilag sikeres fiúkat?

Azt hiszem minden fiús apa komoly dilemmája, hogy mikor, mennyire és legfőképpen hogyan beszéljen gyermekének a nőkről, a szerelemről, a párkapcsolati dinamikákról. Egyáltalán van-e értelme és létjogosultsága egy szülőnek, hogy ezen a területen is világos útmutatással szolgáljon az utódainak, vagy fogadja el, hogy a mai világban a család, mint szocializációs terep háttérbe szorult a kortárs csoportok és az internet mögött. Mennyi ráhatása van egy apának arra, hogy befolyásolja fia gondolkodását a nőkkel és a szerelemmel, szexualitással kapcsolatban? Úgy vélem, hogy mindenképpen fontos és szükséges ,hogy egy apa foglalkozzon ezzel a témával is. (Ez persze azt is jelenti, hogy a leánygyermeket ugyanúgy fel kell készíteni a férfiakkal történő kapcsolatépítés nehézségeire, de a poszt, most csak a fiúkról szól)

Az ezzel kapcsolatos nehézségek sokrétűek. A legnagyobb probléma, hogy sok gyerek életében egyszerűen nincs jelen az apa. Vagy azért mert a gyakori válások miatt fizikailag nem elérhető, vagy mert a nevelést az anya monopolizálta, esetleg maga a férj „vonult ki” a gyermeknevelésből. Az apahiány mellett a férfiak eltűntek a gyerekek külső szocializációs terepeiről is. Kevés az óvó bácsi, tanító bácsi és tanár Úr. Mindenütt nők, asszonyok és nénik veszik körül a fiúkat. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, ugyanis párkapcsolatilag sikeres férfit két egymással összefüggő módszerrel lehet nevelni. Példaadás és ismeretátadás. Az egyik nincs a másik nélkül. Viszont példát adni csak úgy lehet, ha az ember jelen van a gyermek életében.Hiába a prédikáció, ha az apa a saját házasságában papucs, vagy bántalmazó, passzív, esetleg depressziós. A hiteltelenséget a gyerekek nagyon hamar észreveszik. Másfelől pedig, muszáj megismertetni a gyermeket a női természettel, az ismerkedési praktikákkal, párkapcsolati dinamikával és a lehetséges buktatókkal. Ez természetesen a gyermek életkorának megfelelő mélységben és stílusban kell, hogy megtörténjen.

Minden szülő a saját tapasztalataiból és ismereteiből leszűrt tanulságokat kívánja tovább adni. Véleményem szerint két nagy hibát lehet elkövetni. Az elsőben, ha a média és a mai szocio-kulturális közegben elterjedt nőfelmagasztaló és idealizáló értékrendet közvetítjük, amely szerint minden nő egy éteri istennő, akit a tenyerén kell, hogy hordozzon a férfi. Akinek lesni kell minden kívánságát és naponta hálát adni az Úrnak, hogy mellettünk, esendő férfiak mellett vannak. A második hiba, ennek az ellenkezője. Nem szerencsés, ha az apa a saját nőkkel kapcsolatos negatív tapasztalatait, mint örök érvényű igazságokat vetíti rá a gyermekére. A minden nő kurva, kifejezés frappánsnak tűnhet, de csak ha egy kiégett, cinikus, nőgyűlölő magányos férfit szeretnénk a fiainkból csinálni.

A megoldás természetesen az „arany középút”. Meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy a nők nagyon másként működnek, mint a férfiak. Hogy nem tündék, azért mert puncijuk van, amire mi férfiak nagyon vágyunk, hanem ugyanolyan emberek, mint mi. Sokrétűek. Vannak közöttük kedvesek, bolondok, komolyak, ragaszkodók, önzőek és önfeláldozók is. Nem angyalok, de nem is ördögök, viszont az ösztöneik kihatnak a viselkedésükre. Az, hogy egy olyan nővel sikerül később járni, összeköltözni, házasodni, családot alapítani, akivel jól érezzük magunkat, az leginkább az emberismeretünk és önismeretünk függvénye lesz. Ne kerülgessük azokat a tabunak számító témákat sem, mint a szex-kapcsolatok, egy éjszakás kalandok stb. Nem kell, hogy a mesék végén elhangzó „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” legyen az egyetlen ismert kimenetel egy szerelemben, hiszen a valóságban sem így van. Beszéljünk, amiről a férfiak általában nem beszélnek: megcsalás, megcsalatás,szerelmi bánat, a szakítás feldolgozása és az újrakezdés. Kapcsolatteremtés, csajozás, ismerkedés. Persze a szülők kommunikációs módszerei gyorsan avulnak el, a mai világban, de csak a forma változik, a cél nem. Most is és a jövőben is a kezdeményezés férfi feladat lesz. Erre készítsük fel fiainkat. Beszéljünk a kockázatokról. Nem csak a nemi betegségek mételyezhetnek meg egy ifjút. Beszéljünk a ribanckodásról, a válásokról, a házassági szerződés fontosságáról, a párkapcsolaton belüli szerepekről. Beszéljünk arról, hogy házasságban a férfi nem csak a papucs és az elnyomó szerep között választhat. A családfő egyszerre vezet és oltalmaz, nem elnyomja a feleségét, hanem terheket vesz le róla és felelősséget vállal, cserébe tiszteletet és támogatást kap. A lényeg, hogy beszéljünk, mert ha nem tesszük, akkor fiaink fegyvertelenül lépnek ki a párkapcsolatok harcmezejére.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »