Hogyan (nem) szúr ki az állam a hallgatókkal?

Hogyan (nem) szúr ki az állam a hallgatókkal?

Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár az idei Educatio szakkiállítás harmadik napján tartott előadást. Kis híján csak tartott volna, mert egy egészen friss és ropogós szervezet, a Hallgatói Szakszervezet maroknyi, ám hangos fiatalja káromkodva megpróbálta ebben megakadályozni.

A szakszervezetet látva a közélet iránt érdeklődő embernek – nem teljesen indokolatlanul – a mi jó öreg spekulánsunk, Mr. Soros juthat eszébe.
Az a Soros György, aki az ellenzéki aktivisták, értsd független-objektív újságírók szerint csupán jó szándékú, apolitikus filantróp, azonban tény, hogy 2014 óta több mint húsz alkalommal találkozott és tárgyalt vezető uniós tisztségviselőkkel. Biztosan az időjárásról beszélgettek.

A Hallgatói Szakszervezet annyira új csapat, hogy 2018. november 14-én alakult meg. Állításuk szerint ők természetesen szélsőségesen és megkérdőjelezhetetlenül civilek, no meg pártsemlegesek. Ennek jegyében választottak is maguknak egy szép, a kommunista időkre emlékeztető jelképet, egy vörös színnel körbevett öklöt, ami egy tollat szorongat.

Nagyjából akkor debütáltak a politika színpadán, amikor december elején a tüntetőkből kiváló újkommunista csürhe megpróbálta felgyújtani az ország karácsonyfáját. Tehát ott tartottunk, hogy a csillogó szeműek CEU-zva, gundelezve és az egyetemeken tapasztalható politikai #metoo-t kifogásoló konzervatív, jobboldali hallgatókat fenyegetve Horváth Zitába fojtották a szót, aki a legnagyobb nyugalommal és az izgalom legkisebb jele nélkül végig is hallgatta az aktivisták mondandóját. Sőt szívesen válaszolt is volna a kérdéseikre, de erre nem kerülhetett sor, ugyanis az egyértelmű politikai performansz után az állítólagos tiltakozók leléptek.

Nem olyan fából faragták a balliberális generáció új nemzedékét, hogy holmi jöttment szakpolitikusokat meghallgassanak. Nagyon lendületes, innovatív papagájkórussal kísért megmozdulás volt, ezúton is gratulálunk hozzá, azonban egy kérdés fölmerül: miről is beszélt a helyettes államtitkár asszony? Elmondjuk: ösztöndíjakról. Tehát az állam, ahogy az aktivisták fogalmaztak, úgy „b…szik” ki a hallgatókkal, hogy ösztöndíjakat ad.Ebből nagyon jól látszik, hogy sem a minőségi felsőoktatás, sem az ösztöndíjak nem érdeklik őket, csak a rendzavarás, a magamutogatás, és hogy Orbán végre-valahára megbukjon – nem fog –, amit azzal nyomatékosítottak, hogy „rabszolgáztak” egyet.

Meg rögtön az elején kijelentették, hogy „Állandóan kib…sznak velünk.” Nos, Magyarországon véleményszabadság van, mindenki azt mond, amit akar, azonban ahogy mondja, az már modor kérdése. Gyerekszoba, ahogy egyik ismerősöm mondaná. A használt szó, legalábbis szerintünk, nem tartozik a felsőoktatásban, egyetemeken gyakorta ismételt kifejezések közé.Ezzel ellentétben inkább a kocsmák, ivók, és egyéb becsületsüllyesztők azok, ahol ilyen stílusban szoktak elmélkedni. Rendszerint az ott szokásos állapotban, jelentős mennyiségű feles, sör és egyéb tudatmódosító szerek elfogyasztása után. Persze egy csöppet sem csodálkozunk az ellenzék utánpótláscsapatának szóhasználatán, hiszen nagy öregjeik bajszos sz…rozva, O1G-zve vezették a decemberi éhséglázadásokat.

A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár tehát a többi között beszélt a tanulmányi ösztöníjakról, a rendszeres és rendkívüli szociális, így például a rászorultsági alapon nyújtható Bursa Hungarica-ösztöndíjakról. Itt álljunk meg egy szóra: mi is az ösztöndíj? Az ösztöndíj valamely jogalapon adott rendkívüli juttatás, amely a hallgatót ösztönzi arra, hogy még jobb teljesítményt nyújtson. Általában anyagi juttatást jelent, tehát az állam (vagy az ösztöndíj adója) ezekben az esetekben pluszpénzt ad a hallgatónak.

A kormány nagy hangsúlyt helyez a minőségi felsőoktatásra, ezért vezette be a tanárképzésben a Klebelsberg képzési ösztöndíj programot. Horváth Zita ezzel kapcsolatban elmondta: célja Magyarország kiválóan képzett, hivatástudattal és megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógus-utánpótlásának biztosítása.

Hírdetés

A tanári pályát választó hallgatók motiválása, egyúttal a diplomaszerzést követően álláshely biztosítása, továbbá az osztatlan tanárképzésben tanulmányokat folytató pedagógusjelöltek számának növelése, a hazai köznevelés szaktanári ellátottságának megerősítése, illetve a pályaelhagyók számának csökkentése.Csupa olyan cél, amivel az állam csak kiszúrni tud a hallgatókkal: legyen állásuk, kapjanak plusz anyagi forrást, ne menjenek külföldre, többen legyenek a pályán.Ezzel szemben áll a genderszak – ahol eddig megtanulhattuk, hogy a férfi és nő felosztáson kívül még ötvenkettő társadalmi nem ismeretes – fájó hiánya.

És itt jegyezzük meg: a nő és férfi nemek elég hosszú evolúciós múltra tekinthetnek vissza. Ennek megváltoztatása tehát létérdek, új korszakba kell lépnünk, az elavult fiúk-lányok helyett be kell vezetnünk ötvenkettő másik megnevezést is.

És a genderszak csak a jéghegy csúcsa, mert a fejlett Nyugaton, azon belül is Németországban hivatalosan is bevezették a harmadik nemet, ilyenformán az ország összes közintézményében ki kell építeni egy harmadik mosdót is, függetlenül attól, hogy dolgozik-e az adott helyen szakállas nő vagy sem, és az összes hivatalos megszólítást is gendersemlegessé kell tenni. Agyő, meine Damen und Herren!

Tessék gondolkodni, ha már a felsőoktatásról beszélünk, mit is akarunk. Ötvenkét nemet, vagy kiválóan képzett, hivatástudattal és megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógusokat.

Ha az utóbbit, akkor esetleg el is tekinthetünk attól, hogy minősítsük a balhézó egyetemisták szófordulatait.

Hagyjuk őket saját levükben főni!

Apáti Bence – www.magyaridok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »