Hogyan lett a forradalom hőséből a „nép árulója” Lafayette márki?

Hogyan lett a forradalom hőséből a „nép árulója” Lafayette márki?

Száznyolcvankét éve, 1834. május 20-án halt meg Párizsban Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de la Fayette, közismert nevén Lafayette márki, aki az amerikai függetlenségi háborúban a britek ellen harcolt, majd jelentős szerepet játszott az 1789-es és az 1830-as francia forradalomban.

Régi nemesi család sarjaként született 1757. szeptember 6-án a dél-franciaországi Chavaniacban (ma: Chavaniac-Lafayette). Már fiatalon hatalmas vagyon birtokosa volt, szabad bejárással a királyi udvarba, de ő a katonai dicsőséget szomjazta. Az amerikai függetlenségi háború kitörése után XVI. Lajos tiltása ellenére saját költségén a tengerentúlra indult. Az amerikai Kongresszus némi habozás után George Washington szárnysegédjévé nevezte ki, nem titkoltan a francia kormány jóindulatának megnyerése érdekében.

Lafayette csakhamar Washington barátja lett, a csatákban kitűnt bátorságával és hadvezéri képességeivel. Miután Franciaország 1778-ban Amerika oldalán belépett a háborúba, Lafayette rövid időre visszatért Párizsba és rávette a kormányt, hogy növelje a Washingtonnak szánt segélyt. 1781-ben, a háborút eldöntő yorktowni csatában fontos része volt abban, hogy az egész angol sereget fogságba ejtették. Négy szövetségi állam és az Egyesült Államok is tiszteletbeli állampolgárrá fogadta, Franciaországban is hősként ünnepelték, XVI. Lajos pedig dandártábornokká nevezte ki.

Lafayette a liberális francia arisztokraták vezetőjeként a vallási tolerancia és a rabszolga-kereskedelem eltörlésének szószólója lett. 1789-ben a Rendi Gyűlés nemesi képviselői közül elsőként csatlakozott a harmadik rendhez a királlyal szemben. Az így létrejött Nemzetgyűlésben ő indítványozta az emberi és polgári jogok törvénybe foglalását, amelyet augusztus 26-án fogadtak el. A Bastille bevételét követő napon, 1789. július 15-én ő alakította meg a rend fenntartására hivatott Nemzeti Gárdát, az általa tervezett nemzetiszínű kokárdát a király mellére is kitűzte.

1789. október 6-án Lafayette védte meg Versailles-ban a királyi családot a csőcselék támadásától, majd részt vett Párizsba költöztetésükben – népszerűsége és befolyása ekkor volt a tetőponton. A forradalom kitörésének évfordulóján, 1790. július 14-én a Mars-mezőn ő tett esküt a forradalmár hazafiak nevében a szabadság, a törvények és az alkotmány védelmére. Megkísérelte összebékíteni a királyságot a forradalommal, a földbirokos arisztokráciát az ipari és kereskedő burzsoáziával, ám próbálkozása kudarcra volt ítélve. A nép gyorsan kiábrándult korábbi kedvencéből, s amikor a király 1791. júniusában sikertelenül próbált külföldre menekülni, az őrizetéért felelős márkit már a nép árulójának nevezték. Lafayette egy hónappal később a király lemondását követelő tömegbe lövetett a Mars-mezőn, s az ötven áldozatot követelő sortűz után le kellett köszönnie a Nemzeti Gárda éléről. A demokráciával és a régi renddel is szembekerült politikus kiszorult a döntéshozók közül.

Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának, megkezdődtek a forradalmi háborúk. Az északi hadsereg élére kinevezett Lafayette egyre élesebben kritizálta a radikálisokat, majd tiltakozott a király augusztus 10-i trónfosztása ellen. A Konvent ezért vád alá helyezte, a letartóztatás elől Hollandián át Amerikába akart szökni. Messzire nem jutott: Belgiumban osztrák fogságba esett, s a forradalom alatt játszott szerepéért börtönre ítélték. Csak ötévi rabság után (ebből hármat az olmützi várbörtönben töltött) szabadult a Napóleon diadalmas itáliai hadjárata után kötött béke révén. Lafayette a konzulátus és császárság idején vidéki birtokát művelgette, az 1815-ös waterlooi csata után szerepe volt Napóleon végleges lemondatásában.

A császár bukása után képviselőként a törvényhozás kisszámú liberális ellenzékéhez tartozott, s tagja volt a Bourbon-restauráció megdöntésére törekvő charbonnerie-k titkos társaságának. 1824-ben, miután kimaradt a parlamentből, James Monroe amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokba utazott, ahol 182 városban ünnepelték és első külföldiként szólalhatott fel a Kongresszusban (a második negyedszázaddal később Kossuth Lajos volt). 1827-től ismét képviselő volt, az 1830. júliusi forradalom idején nagy szerepet játszott X. Károly király lemondatásában és Lajos Fülöp polgári monarchiájának létrehozásában. Az idős márki fél évvel később visszavonult a közélettől, a halál 1834. május 20-án Párizsban érte.

Az Egyesült Államokban emléke elevenen él. Az első világháború idején, 1916-ban a Franciaországba érkezett amerikai csapatok parancsnoka először Lafayette sírjánál rótta le kegyeletét. 2002-ben a Kongresszus amerikai díszpolgárrá avatta, rajta kívül csak Winston Churchill brit kormányfő, Raoul Wallenberg svéd diplomata, William Penn angol filozófus, Pennsylvania alapítója és Kalkuttai Teréz Anya kapta meg ezt a címet. Lafayette nevét francia fregatt és anyahajó viseli, továbbá több amerikai város, egy hegycsúcs és egy park a Fehér Ház közelében. Számos városban áll szobra, arcképe ott van az amerikai Képviselőház üléstermének a falán.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »