Hogyan élték túl a madarak az apokalipszist?

Hogyan élték túl a madarak az apokalipszist?

A 66 millió éve bekövetkezett, a kréta kort lezáró kihalásban a fosszíliák tanúsága szerint a fajok háromnegyede kihalt, a dinoszauruszok elvesztették uralmukat bolygónk felett. A túlélők közé tartoztak azok a madárszerű dinoszauruszok (a cikk további részében ezeket az egyszerűség kedvéért madaraknak nevezzük), melyekből később kifejlődtek a mai madarak. Hogyan úszták meg ezt a globális katasztrófát? Egy nemzetközi tudóscsapat úgy tűnik rájött a megoldásra.

Földünk történetében öt komoly kihalási eseményt ismerünk.  A perm és triász határán, mintegy 250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett nagy kihalásban például a fajok 90-96%-a elpusztult. A nagy kihalások alapjaiban rengették meg bolygónk ökoszisztémáját, széles körben elterjedt fajok tűntek el az utolsó példányig, és újak, korábban jelentéktelenek népesítették be a Földet. Mintegy 15-20 millió évbe telt mire egy-egy nagy kihalás után a biodiverzitás, azaz a fajok sokfélesége visszaállt a korábbi szintre.

A kréta kor végén bekövetkezett nagy kihalás okairól sokáig csak feltételezésekbe bocsátkozhattunk. A ma széles körben elfogadott elmélet szerint egy aszteroida vagy üstökös okozhatta a katasztrófát, amely valahol Közép-Amerikában, a Yucatán-félsziget környékén csapódott be. A becsapódás ugyan bizonyított tény, néhány tudós vitatja, hogy az önmagában ilyen elképesztő méretű kihalást okozott volna, bizonyos vulkanikus események és a tengerszint csökkenése is hozzá kellett, hogy járuljon.

Az angol és amerikai paleontológusok a Current Biology című folyóiratban publikálták elméletüket. Korábbi kutatások molekuláris vizsgálatokra és fosszilis leletekre támaszkodva már feltártak néhány tényezőt, amely hozzájárulhatott ahhoz, hogy bizonyos madárfajok túléljék a katasztrófát, míg a legtöbbjük kipusztult. A tudósok szerint a fennmaradt fajok jó része bizonyára magokkal táplálkozott, hiszen ezek a katasztrófa után is sokáig hozzáférhetőek maradtak. A túlélésben valószínűleg komoly előnyt jelenthetett a kis testméret és az ehhez képest relatíve nagyméretű tojás is.

A kutatócsoport szerint, az aszteroida becsapódását követő időszakot csak azok a madárfajok élték túl, melyek életmódja, táplálkozása és szaporodása nem kapcsolódott szorosan az erdős területekhez. Fosszilis leletek szerint ugyanis a kréta kor végi nagy kihalás szinte teljesen letarolta az erdei élőhelyeket, az ezekhez kötődő, fán élő vagy fészkelő madarak gyakorlatilag összes csoportja kipusztult. Az erdőségek helyét először páfrányok népesíthették be – hasonlót egyébként manapság is megfigyelhetünk, a hawaii-i lávaömléseken megjelenő első növények is páfrányok – a lombkoronát képző fafajok csak később jelentek meg. A legtöbb gerinces faj csak ezek után térhetett vissza ezekre az élőhelyekre.

Pomichal Krisztián

Nyitókép: dkfindout.com/A 66 millió évvel ezelőtt becsapódott aszteroida vagy üstökös mintegy 10-15 kilométeres szélességű volt. A Yucatán-félsziget északi részén földet érő égitest krátere a második legnagyobb ismert kráter Földünkön.


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »