Hogy csalták el a meccseket? Ilyen volt a futballcsalás Szlovákiában

Hogy csalták el a meccseket? Ilyen volt a futballcsalás Szlovákiában

Mivel a nyomozás még mindig folyik, ezért a DenníkN-ben megjelent írás a neveket és a körülményeket megváltoztatta, ám a mérkőzések manipulációjának folyamatát megőrizték.

Nézte, ahogyan az autóbusz hátsó részébe ültetett veteránok pókerezéssel ütik el az ellenfél otthonába tartó többórás utat. Vagy centekért játszottak, vagy azért, hogy ki lesz, aki edzés után összeszedi a piszkos mezeket. Az egész ártatlan tréfának tűnt (…) A versenyszellem a vérükben volt.

Andrejnek mindez tetszett. Normálisnak tartotta, ha valaki itt-ott fogad vagy pénzért játszik. Hiszen az idősebb játékosok, akik már valamit elértek, szintén ezt csinálják. Ő is olyan akart lenni, mint a többiek.

Ilyen környezetben a pókertől a játékgépekig már rövid út vezetett. Egyszer vesztett, egyszer nyert, ugyanúgy, ahogyan a futballban is. Ha semmit sem nyert a játékgépeken, akkor is az volt az érzése, hogy nullán van.

Ha vesztett, csak ideiglenes volt, hiszen ha a következő fizetéskor nyer, akkor ki tudja fizetni a tartozásait. Csakhogy nem nyert, a tartozások pedig egyre csak növekedtek.

Otthon a felesége és a kisgyermeke várta, így egyre kétségbeesettebb lett. Kölcsönkért. Csak egy rövid időre, hiszen rögtön meg is adja. A következő fizetés azonban nem érkezett meg. Annak ellenére, hogy Andrej a szlovák első osztályban játszott, a klubnak pénzügyi problémái akadtak. A fizetése nem haladta meg az ezer eurót, most pedig még kevesebb jött.

Várta a megfelelő alkalmat, ami csakhamar meg is érkezett – a gyors pénzszerzési lehetőség az ajtaján kopogtatott.

Az autóbuszban kezdődik

A szlovákiai futballt az elmúlt hónapokban alapjaiban rázta meg jó néhány játékos, tisztségviselő és játékvezető korrupt viselkedése. A múltból ismertek a dunaszerdahelyi játékosok, valamint Vladimíra Wänke funkcionárius esete is.

Ez a történet egy fiktív futballista, Andrej személye köré épül, aki korrupcióba keveredett. A történet olyan reáliákból indul ki, amelyek a futballban mindennaposok, és több focista is beszámolt róla.

(…)

A történet kialakításakor a múltból közismert esetekből indultunk ki: Miloš Buchta és Dominik Rodinger cseh focisták esetei, valamint a dunaszerdahelyi ügy.

(…)

A történetben senki se keressen konkrét futballistát. Sokkal inkább arra vonatkozó okokat, hogy miért lett a focistából csaló.

Drogok? Nem, inkább fogadások

Abban az időben, amikor Andrej kétségbeejtő pénzügyi helyzetbe került, a szomszédos Ukrajnában éppen spekulánsok egy csoportja bontogatta szárnyait. A legkisebb erőfeszítés nélkül, a lehető leggyorsabban akartak pénzt keresni.

A drog árusítása veszélyes, emellett pedig nagy büntetések járnak érte. Ázsiában azonban valami más pénzszerzési módszer vetette meg a lábát: illegális fogadás a futballmeccsekre. Annak az esélye, hogy elkapnak, alacsony, éppen úgy, ahogy a büntetések is.

Az ukrán csapat egyik tagja Szlovákiában focizott, és tudta, hogy az országban nagyon sok olyan játékos van, akiknek a klubok késve fizetnek. Személyes problémákkal és pénzügyi gondokkal küzdő játékosok, szerencsejátékosok – őket lehet a legkönnyebben megtörni.

Az ukránoknak teljesen mindegy volt, hogy a Bajnokok Ligájának fináléját, vagy a 15 évesekből álló falusi focicsapat mérkőzését befolyásolják. Az illegális fogadóirodák árfolyam-listáján mindkettő szerepel. Az adott meccsere kiírt oddsz a fontos. Egy szlovákiai játékos lefizetéséhez pedig alacsonyabb összeg is elég.

Az egykori futballistának voltak kapcsolatai Szlovákiában, így összeírta azoknak a játékosoknak a listáját, akikről úgy gondolta, hogy könnyű lesz őket megtörni.

Elég volt csupán abban megegyezni, hogy konkrétan mit fognak befolyásolni. Nemcsak a meccs végső eredménye jöhet számításba, hanem a gólszámok, szögletrúgás, partbedobás, sőt az is, hogy a meccs során ki fogja elvégezni a kezdőrúgást.

Az ukrán ezután utasításokat adott a társainak arra, hogy mire kell majd nagy fogadásokat tenniük. A nyereséget elosztották, a „morzsát” pedig a odahajították a játékosnak, hogy csendben maradjon. A játékosokról összeállított listán ott volt a mi Andrejunk is. Az ukránok nagyon jól tudták, hogy szívesen jár játékbarlangba, ahol képes az egész fizetését elherdálni.

A végeredményre nincs befolyással…

Andrejt felkereste egy férfi, aki ukrán futballügynökként mutatkozott be. A férfi a múltban Szlovákiában játszott.

(…)

Találkoztak. Andrejnek megígérte, hogy megpróbál neki elintézni egy próbajátékot az olaszországi másodligás klubba. Andrej örült a találkozó után. Éppen akkor, amikor minden összeomlott körülötte és rengeteg a tartozása, felcsillant a remény arra, hogy kimászik a slamasztikából. Mégpedig egyszerűen és gyorsan.

Eltelt pár hét, ám az ukrán férfi nem jelentkezett. Az egyik edzés után azonban üzenetet küldött: „Van valamim a számodra. Találkozzunk egy óra múlva. Én fizetek“.

Végre! Andrej jó formában volt, úgy gondolta, hogy képes lenne az olaszok érdeklődését is felkelteni. Amikor utoljára azt nyilatkozta a médiának, hogy most milyen remek időszakot él át, akkor ez a „helyzetjelentés“ csupán a focira vonatkozott. Otthon állandóan veszekedett a felségével, pénzük pedig a gyerek alapvető dolgaira sem volt. Ha meg éppen igen, akkor eljátszotta. Most pedig mindennek véget vethet.

(…)

Van itt egy bibi“ – mondta az ügynök. „Még azelőtt, hogy kivinnélek az olaszországi próbajáékra, szükségem lenne egy apócska szolgáltatásra“ – folytatta az ukrán. „Természetesen, hiszen barátok vagyunk“ – mondta mit sem sejtve Andrej.

Ezen a hétvégén a tabella szomszédos csapata ellen játszotok. Fontos mérkőzés. Nagyon örülnék neki, ha a meccs második félidejében pontosan négy sárga lapot szereznétek. Ne félj, az eredményt ez nem fogja befolyásolni…

Andrej visszaemlékezett a futballszövetség egyik tagjára, aki nemrég korrupcióellenes iskolázást tartott nekik a klubban. Az előadásra ebéd után került sor, álmos volt, nem figyelt oda, de pár dolgot azért megjegyzett. Ha most engedelmeskedik az ukránnak, akkor súlyos büntetések fenyegetik.

(…)

Andrejnak átfutott az agyán, hogy pár évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi játékosokat is elkapták. Akkor azonban nem ukránokról volt szó, hanem a szingapúri maffiáról – nyugtatgatta magát.

Megegyeztek, hogy Andrej másnap 12.00-ig kap határidőt arra, hogy átgondolja az egészet. Minden pro és kontrát számításba vett. Milyen veszélyei vannak ennek az egésznek? Elkapják és többé nem fog focizni? Ez nem biztos, hogy megtörténik, hiszen Szlovákiában más csalók is szabadon garázdálkodnak. Ha velük nem történt semmi, akkor miért éppen ő lenne a kivétel?

Azonfelül, kifizeti a tartozásait és új életet kezd. Talán egy új országban. Végül belement abba, hogy kipróbálja. De csak egyszer! Azután visszavonul ettől az egésztől, és csak a focira fog koncentrálni. A játékgépekre pedig rá sem fog nézni.

Befejezem

A meccs egyre inkább közeledett, Andrej pedig tudatában volt annak, hogy egyedül ezt nem fogja tudni megcsinálni. Kitippelte azokat a játékostársait, akikről tudta, hogy anyagi gondokkal küzdenek. Mindegyiküknek kétezer eurót ígért.

A mérkőzés előtt ideges volt. Figyelnie kellett arra, nehogy az első félidőben szerezzen sárga lapot. Szerencséje volt, mivel az első két sárga lapot azok a játékostársai kapták, akik mit sem sejtettek Andrej egyezségéről. Már csak kettő hiányzott. A harmadikat a meccs vége előtt egy perccel az a játékostársa szerzete, akivel megegyezett.

Andrej a hosszabbítás idejére tervezte be a saját sárga lapját. Biztosra ment. Ha nagyot hibázik, akkor piros lapot is kaphat, ha enyhébbet, akkor semmilyet. Ráordított a játékvezetőre. Sárga lap. Felháborodottan hadonászott a kezével, de a lelke mélyén örült.

Másnap már reggel találkozott az ukránnal, hogy átvegye a pénzt. (…) 17 ezer eurót kapott. A pénzt egyenlően elosztotta a három játékostársával, sőt még többet is adott nekik, mint amennyit ígért. (…)

Eltelt néhány nap, de az ukrán nem jelentkezett. Andrej ideges lett, mivel közeledett az átlépési időszak vége, a fizetése még mindig nem jött meg, az ukrán pénze pedig gyorsan elfogyott az adósságok kifizetésére. A pénz utolsó részét meghagyta a játékgépekre – még utoljára ki akarta őket próbálni. Mindent elvesztett. Menet közben az átlépési időszak lejárt, továbbra is a klubban kellett maradnia. A kétségbeesés újra eluralkodott rajta.

(…)

Kijózanódás

Az ukrán természetesen nem intézte el a próbajátékot az olasz focicsapatba. Andrej sejtette, hogy nincs minden rendben az ukrán „ügynökkel“. Hiszen az egész olyan volt, mint a mesékben: kedves szavakkal elcsábította, majd kihasználta.

Andrej naivan azt hitte, hogy az ukránnal csak úgy egyszerűen megszakíthatja a kapcsolatot. A férfi azonban nem jött egyedül a következő találkozóra. (…) Két bamba képű több mint száz kilós gorilla kíséretében érkezett. Andrej tudta, hogy nem egy baráti találkozóra számíthat egy tányér húsleves mellett.

(…)

Itt nem te fogod megszabni a feltételeket, hanem én. Szombaton egy tét nélküli előkészítő meccset fogtok játszani. Mivel nem áll jól a szénátok, így senkit sem fog meglepni, ha veszítetek. Mi azt akarjuk, hogy legalább négy góllal veszítsetek“ – mondta az ukrán a helyzetét kiélvezve.

Semmi ilyesmi. Befejeztem. Máskülönben...“

Az ukrán elmagyarázta neki, hogyan is állnak a dolgok. Amennyiben Andrej elutasítja az együttműködést, akkor a hétfői újságokban egy csúnya cikkel fog találkozni, amiben egy anonim forrás elárulja, hogy pár héttel ezelőtt Andrej miért veszett össze a játékvezetővel és kapott sárga lapot.

(…)

Andrej gyorsan megértette, hogy ő csupán egy nagy játék részese, ahol az egyszerű gyalogos szerepét tölti be. Meghunyászkodott.

Már csak szotyolázhat

Andrej választhatott. Vagy beszámol az egész ügyről a futballszövetségnek, magas bírságot kap és évekig valószínűleg sehol a világban nem fog játszani, vagy csöndben marad, teljesíti az utasításokat, jó pénzt keres, a gorillák pedig békén hagyják. Úgy döntött, hogy csöndben marad.

A következő mérkőzésen azokat a gólszámokat kellett manipulálniuk, amelyeket Andrej csapata kap a második félidőben. Mivel az ukránok nem tudták előre, hogy a fogadóirodák kínálni fognak-e ilyen lehetőséget, ezért az egész szituációt a helyszínen kellett megoldaniuk.

Amennyiben az ukránok által kiküldött ember a második félidő elején is a tribünön fog ülni, akkor Andrej csapatának négy gólt kell kapnia. Ha elmegy, akkor teljes erőbedobással játszhatnak.

(…)

Amikor a második félidőre Andrej kifutott az öltözőből, az ukránok embere még mindig a tribünön ült.

(…)

Ismét ugyanazok a játéktársak segítettek neki. (…) Végül sikerült nekik, négy góllal kikaptak. (…) Andrej és a játékostársai még további három meccs során svindliztek. (…)

Az ukrán egyszer csak elhallgatott. Nem jelentkezett többé. Menet közben Andrej átlépett a konkurens szlovák klubba, ahol többet keresett és a fizetés is időben érkezett. Azt hitte, hogy a legrosszabbon már túl van. (…)

Amikor már pár hónapja az új klub tagja volt, az újságban megjelent a hír, hogy a NAKA ukránok egy olyan csoportját kapcsoltak le, akik meccsek manipulálásával foglalkoztak Szlovákiában.

Andrej megrémült. Tudta, hogy arról a csoportról van szó, amelyikkel ő is kapcsolatban volt. Az ukrán, akivel kapcsolatban volt, úgy döntött, hogy együttműködik a rendőrséggel, így Andrejt is bemártotta. Behívták kihallgatásra. (…)

Csak akkor ismerte be a tettét, amikor tudta, hogy más kiút nem létezik. Ha nem vallott volna, csak ront a helyzetén. Félt a rendőrségtől és attól, hogy hosszú évekre eltiltják a focitól, a rendőrök pedig börtönbe küldik.

A dunaszerdahelyi eset óta szigorították a törvényeket. A korruptak akkor feltételest kaptak, őt pedig kemény börtön fenyegeti.

Andrejt eltilthqtták a focitól, csupán 40 éves kora után játszhatna újra, emellett pedig diákokat sem edzhetnr. Így legfeljebb csak szotyolázhat a tribünön, vagy a játékvezetőre kiabálhatja azt, hogy megvették, hiszen ő már csak tud valamit erről az ügyről.

Andrej most otthon ül, és azt várja, hogy hívják a rendőrségről… A története pedig itt most véget is ér.

Andrej történetének alternatívája

A futballmérkőzéseket manipuláló egyének leginkább azokat az országokat szeretik, ahol mindennapos dolog, hogy a focisták keveset keresnek, a fizetésük pedig rendszertelenül, pár hónapos késéssel érkezik a számlájukra. Mindez Szlovákiára is vonatkozik.

Amikor a focisták nem biztosak abban, hogy megérkezik a fizetés, akkor a pénzt más, alternatív módszerekkel próbálják beszerezeni – olyanokkal, amilyenekről Andrej történetében is olvashattak.

A probléma egyik lehetséges megoldása majdnem bekerült a 2016-os sportról szóló legújabb törvénybe. Ez a megoldás az ún. szuperlevonás nevet viselte, és a magánvállalatoknak a professzionális sportba való befektetéseiket jócskán megkönnyítette volna. A befektetett pénzt ugyanis bizonyos szintig leírhatták volna az adóból.

Mivel ez a lehetőség végül nem került bele a törvénybe, ezért a szlovákiai feltételek között a profi sportba való befektetés jobb esetben jótékonyság, rosszabb esetben pénzmosás.

És úgy néz ki, hogy a professzionális sportolók helyzete csak rosszabbodni fog. Jövő év januárjától ugyanis azok a sportolók, akik csapatsportokban tevékenykednek, nem lehetnek egyéni vállalkozók, így számukra is kötelező lesz az alkalmazotti munkaviszony.

(…)

*A dunaszerdahelyi ügy (2013)*

A botrány 2013 szeptemberében látott napvilágot, és ez volt az első olyan ügy, mely összefüggésben állt a sportfogadásos korrupcióval. A banda tagjai összesen 19 mérkőzést befolyásoltak Szlovákiában és Csehországban egyaránt.

A vádlottak között a dunaszerdahelyi DAC elsőligás játékosai voltak: Ivan Hodúr, Marek Božoň, Tomáš Huber és Michal Dian.

A csalásokat Szingapúrból szervezték meg, amihez illegális, ellenőrizhetetlen ázsiai fogadással kapcsolatos oldalakat használtak fel. Szlovákiában ezeknek a csalásoknak a megszervezésével korábbi focisták csapata foglalkozott: Ivan Žiga, Róbert Rák és Marián Dirnbach.

A manipulált meccsekért kétezertől hatvanezer euróig terjedő összeget kaptak. A megvesztegetésekre legkevesebb 210 ezer eurót használtak fel.

A játékosok állítólag a Corgoň liga három mérkőzését befolyásolták: a Szenyice ellenit (0:4), a Miava ellenit (1:4) és a Trencsén ellenit (0:6). Egy esetben a befolyásolás nem sikerült nekik, a Nyitra elleni mérkőzésen 1:0-ra nyertek.

A Szlovák Futballszövetség diszciplináris bizottságától a játékosok az alábbi büntetéseket kapták: Hodúr tevékenységét 25 évre leállították, Rákét 15 évre, Huberét, Dianét és Božoňét 18 évre. A korrupt csapat szervezőinek – Žigát és Dirnbachot – tevékenységét 25 évre állították le.

A Specializált Büntetőbíróság Hodúrt 3 év feltételes szabadságvesztésre és 3 ezer eurós pénzbírsággal büntette, míg Božoňt és Diant 2 év feltételessel és 2500 eurós bírsággal.

Denník NVyberali si gamblerov a hráčov z chudobných klubov. Ako sa korumpovalo v slovenskom futbale (rekonštrukcia)


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »