HND: Nincs menekvés? – 2. rész

HND: Nincs menekvés? – 2. rész

„A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU háttér-agya, legutóbb pénzügyminiszter

A sokak által megálmodott „világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens, ám az ötlet nem új – két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett „európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának. Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.

Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:

„Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”

Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra „elit”, a jelenlegi EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):

„Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”

Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt „Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as „Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.

Az ENSZ mondjuk – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt szintén kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF (és kizárólag ez a szervezet!) állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council of Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:

„Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”

A David Rockefeller által alapított Council of Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.

Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a médiákat:

„… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”

A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van. Mit is mondott Wolfgang Schäuble? „Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis.

Feltételezhető, hogy ez utóbbi fogja azt a kritikus nagyságrendet elérni, amit Herr Schäuble az IGAZI KRÍZIS nevű fiókba dughat el. Hiszen most nagy hirtelen láthatóvá vált egy halom terrortámadás, a drasztikus, a nem Európa-tipikus bűnözés (késelések, tömeges/csoportos nemi erőszak) radikálisan az egekbe szökött, aminek természetesen semmi, de semmi köze a törzsi, patriarchális, agresszív társadalmakból importált férfiakhoz. A jelenség azonban olyan biztonsági intézkedéseket követel, amelyek a „már régóta itt lakók” (Merkel definíciója az egykor népnek nevezett emberekre!) további, még brutálisabb ellenőrzését vonják maguk után. No nem az elkövetők, hanem a lakosság hátrányára. Csak és kizárólag a lakosság érdekében… azokéban, akik már ott élnek egy ideje és van szerencséjük az egész műsort finanszírozni. Az európai népekről beszélek!

Ha elnézem a gyurcsányista DK plakátjait: „Orbán, vagy Európa?”, felmerül bennem a kérdés, ki az, aki az EU diktátumait és mentálisan alultáplált, de érdemtelenül túlfizetett vezetőit képes a mi csodálatos, sokszínű, változatos történelmű és hagyományú kontinensünkkel összekeverni?

Megjegyzés: az első részben említett Dialógusok Jövő Víziók 2050 kiadvány a német Nachhaltigkeitsrat gondozásában a cikkem megjelenése után még néhány napig hozzáférhető volt. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban a publikáció eltűnt az oldalról. Ez nem az első eset, amikor megpróbálnak „valakik” a netről eltüntetni forrásanyagot. Nem véletlenül kezdtem úgy a cikket: „A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány…” Minden bizonnyal túl sokan foglalkoztunk az utóbbi időben ezzel a majdnem titkosnak számító, de mégis létező dokumentációval. Sokan tudjuk, hogy ez történt G. Soros CBS-nek adott interjújával is, de az is előkerült!

Az internet tehát nem felejt, a könyvnek, amelyet Merkel egy konferencián anno külön taglalt és dicsért megvan a leirata, valamint képben létezik a borítólapja is. Ismételten mondom: dilettánsok elitista pozíciókban, akiknek ugyan a netről halvány gőzük sincs, de a mi életünket akarnák újra szerkeszteni.

Nota bene: mi, akik az igazságot kutatjuk, többen vagyunk!

Szerző: HeroesNeverDie

 

The post HND: Nincs menekvés? – 2. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »