Hívás hangzik Nagyváradról: Gyertek, találkozzunk a szivárványhídon!

Hívás hangzik Nagyváradról: Gyertek, találkozzunk a szivárványhídon!

Ha van valami, amit teljes szívvel és lélekkel, értelemmel és tollal boldogan dicsérek, akkor az a műfaj, amit Urunk, a történelem és életünk Gazdája a járvány hónapjai alatt formált ki az őreá figyelő lelkekben. Ez a műfaj a Covid-istentisztelet, a Covid-áhítat, a Covid-ima. Mindháromra vannak nagy hálára indító példák. A Covid-istentiszteletre Balog Zoltán református püspök Nem csak kenyérrel… című kötete. A Covid-áhítatra Vinczéné Pálfi Judit üzenetgazdag áhítatos könyve, a Koronás üzenetek. A Covid-imákra e sorok szerzőjének 50 imát tartalmazó elektronikus gyűjteménye, ami a Magyar Büntetés-végrehajtásban is befogadásra és felhasználásra talált.

Most a nagyváradi karácsonyi meglepetés, az első járványhullámban keletkezett lelki kicsesládáról, a Koronás üzenetek-ről írok, mint a kötet lelki előszavának, ajánlásának szerzője. Úgy vélem, ezek az áhítatok minden magyar szívet megdobogtatnak, aki csak a kényszerű bezártság és tilalmak világában az égre tudja emelni tekintetét: nemcsak kékség, éltető fény, hanem erő, üdvösség, áldás is árad ránk odafentről – amit ez a könyvecske is tudatosít az olvasókban.

Ki az közülünk, aki ne gyönyörködne egy-egy nyári zápor közben vagy után az égre felrajzolódó szivárványívben, Istenünk egyik legszebb műalkotásában? Ez nekünk, (református) keresztyén hívő embereknek többet is jelent, mint gyönyörű látványt.

Jelenti azt is, hogy a szivárvány a földről az égre irányítja tekintetünket, hiszen ennek a gyönyörű fizikai jelenségnek világot Teremtő Istenünk a megalkotója és megjelenítője, amíg csak föld lesz. De azt is jelenti ez a szépséges jel, hogy a szivárványív magasra emel, ugyanakkor egyszerre van induló- és egy zárópontja, még akkor is, ha olykor a lenyűgöző ív a felhőkkel együtt vándorol. Tehát a szivárvány egyszerre tart Isten és az emberek közelében, emeli fel lelki tekintetünket az égbe és marasztalja a földön. S azt is üzeni, hogy a szivárvány túloldalán Urunk, Istenünk van, innenső oldalán meg a mindenkori embervilág, Te is Nagyváradon és bárhol Erdélyben, vagy ahol éppen élsz a földön. Legesleginkább azt jelenti a szivárványív, hogy a földről a magasba emelve elragadóan szép látvány és istenélmény részesei lehetünk.

Vagy éppen akkor, amikor második vagy csak Urunk tudja egyedül, hányadik hulláma, módosulása fog ránk szakadni az ismeretlen, de már nem sokáig „maszkos” vírusnak.

Nagyvárad-Csillagváros lelkésznője, Vinczéné Pálfi Judit, aki a lelkekre figyelésben is finomhangolású, képzett lelki gondozó, és Isten többre bízó kegyelméből a Királyhágó-melléki Egyházkerület missziói-diakóniai tanácsosa. A legínségesebb időben élt azzal, hogy rálépjen Istenünk szeretetének és gondoskodásának a szivárványívére, s odahívja e könyvecske akkor még ki nem adott minden sorával, a modern kegyesség szép gyöngyfűzésével Testvérei szívét-lelkét. Azokat, akiket a világjárvány elzárt egy időre gyülekezettől, családtagoktól, külvilágtól, szomszédoktól. Ennek a drága lelki könyvecskének minden oldala egy aprócska iránytű, mely segít tartani a biztos irányt, ami a haza vezető úton marasztal.

Meg arra a kivételes kegyelemre, ami a karantént is áldások forrásává, istentapasztalások gyönyörűséges belső templomává vagy szobácskájává szentelheti. Amikor éppen a koronavírus okozta kényszerkarantén alakul át imaszobává, ahol legmeghittebb beszélgetéseink folyhatnak Megváltó Urunkkal családról, életünk és a földi élet értelméről, a mivégre kapott világjárványos próbatételek mélyebb céljainak az értelmezéséről. Vinczéné Pálfi Judit ezt a kivételes nagy lehetőséget fedezte fel és igen jól élt vele. Másokat segítő, boldogító, gazdagító módon. Így születtek meg ezek a hajnali beszélgetések az Igével, az élő Igével Istenről… És így segítenek fel ezek a napi református olvasmányok a mindennapok szürke mélységeiből a szivárványhídra mindenkit, aki él az Ige meghívásával.

A rendkívüli idők rendkívüli lehetőségével, amikor áldássá lett a nyomorúság, a szerző úgy élt, mint szülőföldjének legkiválóbbjai. A nagykárolyi Károli Gáspár, aki magyar szóval tette ízessé lelkünkben és ajkunkon az örök Igéket. Vagy hogy imádkozó, sok szenvedést égi szivárványhídon Isten elé emelő, s így elviselő, gyógyuló nagyasszonyokat említsek tágabb szülőföldjéről, az erdőkön túli vidékekről: Árva Bethlen Kata lelki önéletrajzát imáival áthímezve, Lorántffy Zsuzsánna koronás fővel is mindig népe közelében maradó istápoló szeretetével írt áhítatos szavait, kicsivel odébb Petrőczi Kata Szidónia pár soros imákban summázott háláját, örömét a belső szoba csendjéből.

Minden írás, emberi szó annyit ér, amennyi élet, éltető biztatás, gyógyítás, segítség támad belőle. Ez a könyvecske az Élet Könyve. Szerzőnek és olvasónak éltető vízforrás, de az örök élet idő fölötti és mindennapi szívdobbanása is. Hadd emeljek ki néhány jellegzetességet.

Hírdetés

Nagy alázat, dicsőítő lelkesültség, hála mutatkozik meg abban, ahogyan fordítja az imákat más nyelvről. Szépen idomulnak az idegen szavak a magyar szavakhoz, amelyekhez odateszi a maga fordulatait is. Példaként:

„Ő a kőszikla, a biztos őriző, Ő a csoda, Őreá kell nézzenek mind, akik az Ő igaz szavára hagyatkoznak és mindazok, akik Őbenne bíznak. Ő ígéretet tett, ezért bátor az én szívem, örvendezik és rettenthetetlen marad, és nem rémül meg” (Philipp Spitta nyomán).

Nagy értéke ezeknek a miniáhítatoknak az, hogy személyesek, vallomás szinte mind. Ugyancsak egy szép példa:

„Én boldog vagyok, hogy lehetek agyag Mennyei Atyám kezében, nehéz, mert az „én vagyok”-ot legtöbbször hátra kell helyezni. De tudom, hogy lehet a homokból gyöngy, a hamuból gyémánt, csak idő kérdése, belőlem, az Ő tanítványából is lehet engedelmes Követő, az Ő szeretetét hordozó és továbbadó gyermek”.

Ami nem hiányozhat a napi Isten elé állásból, az az önvizsgálat. Erre is számos példát találunk.

„Istenfélő vagyok-e? Igazán, Őszerinte. Nagyon röviden ez azt jelenti: ismerem-e azt, amit Ő nekem elkészített, azon az úton járok-e, amit Ő nekem mindennap megmutat, az épp a napi részt, szakaszt. Úgy élek-e, hogy váltakozva tekintek fel, Őfeléje és le, ide, az emberi világba?”

A másokért való könyörgés a legnehezebb napokban fejezi ki azt, hogy valóban másokért is élő emberek vagyunk, ahogyan Urunk egész élete példázza ezt. A személyes imatámogatás is ott van szinte minden egyes lélekfrissítőben, az imádkozom, tehát vagyok, vagyunk valósága:

„Imádkozom azért, hogy vágyódj erre az örömre, erre a közösségre, és Őbenne legyen megújulásod, megújulásunk! Ámen”.

A kényszerű bezártság, a karantén haszna, áldása. Végül a karantén hasznaként, áldásaként megfogalmazódik a legnagyobb pozitívuma a bezártságnak, amit egyetlen szó fejez ki találóan: Közelebb. A kötelező távolságtartás idején lelkileg: közelebb Istenhez – közelebb egymáshoz – közelebb Krisztus keze alatt formálódó önmagamhoz.

„Itthon vagyok, vagyunk. A család, a férjem, a gyermekeim, mindhárman, itthon. Soha nem volt még így: hogy itthon, erre a „szűk” térre korlátozódjon mind az ötünk élete hetekre. Eddig időhiányban éltünk. Most igazán van időnk. Mindenkinek van. Az öröm, ebben az ürömben, a kényszerbezártságban az, hogy jó nekünk együtt lenni és megtapasztalni, mit is jelent együtt és egymásért lenni. Örvendeni!”.

S hogy mit jelent közelebb lenni Istenhez, egymáshoz lelkileg, a szociális távolságtartás idején, azt mindenki felfedezheti, aki kezébe veszi ezt a lelki kincsestárat, ami felemel lélekben a szivárványhídra, erőssé, felkészültté tesz egy-egy nehéz napunk előtt, és látóvá Istenre rányíló szemünket… Jöjj hát, találkozzunk Isten színe előtt Ővele és egymással a szivárványhídon – e könyvecske lelki kalauzolásával!


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »