Hitvallásunk válasz Isten ajándékára – Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus, 5. nap

Hitvallásunk válasz Isten ajándékára – Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus, 5. nap

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) „premier előtti vetítéseként” rendezett Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus ötödik napján, november 14-én, csütörtökön Kálmán Antal, a budapest-angyalföldi Szent László-templom plébánosa mutatott be szentmisét, majd tartott előadást a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban.

A megjelent lelkipásztorokat, a népes csapatot alkotó ministránsokat és a templomot teljesen megtöltő híveket Monostori László plébániai kormányzó köszöntötte, majd ismertette az est programját. Kiemelte, ez az este nemcsak az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus, hanem a plébánia által meghirdetett, csütörtök esténként tartott Hit iskolája előadássorozat alkalma is, így a prédikáció és a szentmisét követő elmélkedés központi témája a hitvallás lesz. 

Homíliájában Kálmán Antal arra a kérdésre kereste a választ, mit jelent a hit, mit jelent az a kijelentés, hogy én hiszek. A hitvallás a mi válaszunk Isten ajándékára. Isten annyira szeretett minket, hogy megajándékozott minket egyetlen Fiával. Meg akart váltani minket, hogy ne csak itt a földön, hanem az örök életben is imádjuk őt. A földi világban nagyon kevés dolgot tudunk megváltoztatni, de ha akarunk, a változást saját magunkon kell elkezdeni. Amikor kimondom, hogy én hiszek az egy Istenben, a hit mindent meg tud változtatni az életemben, hiszen erőt ad, hogy megváltoztassuk magunkat. De van-e olyan ereje a hitemnek, hogy átformálja az életem? Kálmán Antal kifejtette, onnan lehet tudni, hogy a hitünkkel baj van, amikor magunkkal kezdünk foglalkozni: nem bízunk az isteni gondviselés működésében, abban, hogy Isten a kezében tartja az életünk, szeret minket és fontosak vagyunk számára.

„Hinni azt jelenti, hogy Isten előtt állok, és kimondom, te mindennél fontosabb vagy számomra. Istenben bízni, és nem aggódni. Rábízni az egész életemet Istenre, hiszen tudja, milyen csodákra vagyok képes a segítségével. Találjuk meg a saját lépésünket Isten felé!” – zárta prédikációját Kálmán Antal.

De mit jelent maga a hitvallás? – tette fel a kérdést Kálmán Antal a szentmise utáni elmélkedés elején, majd részletesen ismertette az apostoli hitvallás első három sorát. A „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában” azt jelenti, hogy egy Isten van, aki a Szentírásban kinyilatkoztatta magát. Egy, aki Atya. Félve nevezzük őt Apának, ezért hívjuk régiesen Atyának – pedig Isten a mi mennyei Apánk. Istenképünk szorosan összefügg apaképünkkel – Kálmán Antal alátámasztásként Szabó Lőrinc A Bagoly című versét idézte. Valamit tehát megsejtünk Istenből, azonban csak képeket tudunk alkotni róla. Van, aki egy félelmet keltő Isten képét őrzi, de van, aki csak eszközként akarja használni Őt, pedig nekünk kellene Isten eszközévé válnunk és nem fordítva. Isten végtelenül szeret minket, és meghalt értünk a kereszten, hogy nekünk életünk legyen.

Hírdetés

„Minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében” – Bár a tudósok szerint a világegyetemnek csupán négy százalékát ismerjük, ebből a kicsiből is megsejthetjük, hogy milyen az Isten – hiszen saját magát is belehelyezte a világba. Ennek egyik jele a szeretet. A szeretet túlmutat mindenen: nem az ember találta ki, hanem Isten ajándékozott meg minket vele. Istent sejteti meg velünk, hogy a világ sokszínű, változatos, s hovatovább, szép. Istennek is szépnek kell lennie. Ha nem lenne, nem látnánk ilyen szépnek a világot. Isten a végtelenség, amikor megérezzük, milyen hatalmas, és mi milyen kicsik vagyunk hozzá képest. S végezetül: Isten pazarló. Néztünk már-e meg egy virágzó cseresznyefát tavasszal?

„Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” – „Van pokol és nem üres” – fenyegette meg az egyszeri plébános egy, a templomban méltatlanul viselkedő társaságot. Bár szándéka a fegyelmezés volt, üzenete mégis pozitív: ha van pokol, akkor van mennyország is, és nekem is van lehetőségem arra, hogy bejuthassak a mennyek országába. „Közeledjünk Krisztushoz, hogy alakítson minket, és tegyük meg az első lépést felé, s ha már megtettük, kérjünk tőle erőt, hogy ki is tartsunk mellette!” – buzdította elmélkedése végén a híveket Kálmán Antal, a budapest-angyalföldi Szent László-templom plébánosa.   

Az estet Vargha Viktor kántor orgona-improvizációival aláfestett csendes szentségimádás zárta. A nap végén a gyerekek újabb matricákkal díszíthették a tematikus hétre készített albumjukat.

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír 


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »