Híres sportolóból klubelnök: Hodos László atlétaként, bobosként, majd edzőként alkotott maradandót

Híres sportolóból klubelnök: Hodos László atlétaként, bobosként, majd edzőként alkotott maradandót

Nyolc évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium sporttermének falára dicsőségtáblát helyeztek el a tanintézet olimpiákra kijutott sportolóinak nevével. Közöttük van a Csíkszeredai Sportklub elnökének, Hodos Lászlónak is a neve, aki bobszánkóban Európa-bajnoki bronzérmet nyert, majd részt vett az 1992-es téli olimpián.
Hodos László 2012 októbere óta vezeti Románia egyik – téli sportokra szakosodott – legeredményesebb klubját, a Csíkszeredai Sportklubot. Kevésbé ismert, hogy a klubelnök atlétaként, majd bobosként ért el kiváló eredményeket. Többször próbáltunk interjút készíteni vele, eddig sikertelenül. „A sportminisztérium klubja vagyunk, rendszeresen jönnek az ellenőrök, a pénzügy, a számvevőszék stb., közintézményként működünk, be kell tartani a közintézményekre vonatkozó törvényeket, és ez nem kis gondot okoz. Ezért voltam szinte mindig foglalt” – mondta Hodos, aki szívesen emlékezett vissza sportolói pályafutására.

– A sportok királynőjével kezdődött Hodos László sportpályafutása, atlétikában érte el első országos eredményeit. Hogyan kezdett el sportolni?

Hírdetés

– Az 1980-as évek elején kezdtem a sportot a marosvásárhelyi 3. számú Általános Iskolában, és onnan, mivel nagyon jó eredményeket értem el, egyből átvittek a Bolyai Farkas Gimnáziumba, ott végeztem a 8. osztályt, majd a középiskolát matematika-fizika osztályban. Nevelőedzőm Szász Adalbert volt, akiről a marosvásárhelyi sportiskolát is elnevezték. Úgy tűnik, nagyon jó képességeim voltak, natív adottságok, hiszen már az első versenyen harmadik lettem a 60 méteres síkfutásban, olyan sportolókat győztem le, akik már sok éve atletizáltak. A dobóedzéseket Finta tanár úrral végeztük, magasugrásnál pedig a székelyudvarhelyi származású Baczó László készített fel.

Szerencsémre kiváló felkészültségű edzők keze alatt dolgozhattam. Először a sprintpróbákkal kezdtük, 50, 60 és 100 méteres síkfutásban versenyeztem, de Szász Adalbert, látván, hogy más próbákban is jó eredményeket érek el, többször mondta, hogy „Hodi, ki kellene próbáljuk a tízpróbát”. Két év múlva korcsoportomban, az ifjúsági 3-asoknál országos bajnok lettem 6500 ponttal, ami abban az időben szép eredménynek számított.

az ifiknél minden korosztályban 20–30 tízpróbázó volt, a sprintpróbáknál pedig 50–60-an is rajthoz álltak. A sprint mellett nagyon jól ment a 110 méteres gátfutás, ahol többszörös iskolai bajnok voltam. Tízpróbában ott voltam az első négy között a felnőtt mezőnyben is. Ion Buliga volt akkor a legjobb romániai tízpróbázó a mi korosztályunkban, de az mindig furcsa volt, hogy míg mi vékony gyerekek voltunk, ő 5–6 évvel idősebbnek tűnt, meg volt szakállasodva. Sokszor feladatként kaptam, hogy 400 és 1500 méteren – ahol jobb eredményeim voltak nála – húznom, vinnem kellett, hogy jó időeredményt érjen el.

A mai napig jóban vagyunk, tartjuk a kapcsolatot. Az akkori, kézi méréssel 10.52 másodperc volt az egyéni csúcsom 100 méteren, ami a mostani elektromos méréssel 10.80 mp-nek felel meg. Ifiként akkor ez nemzetközileg is kiváló eredménynek számított egy tízpróbázónak. Érdekes volt a rúdugrás is, hiszen a múlt rendszerben nehéz volt beszerezni egy performáns rudat, nehezen találtunk olyat, amely az én testsúlyomnak megfelelt volna, ezért keményebb, nehezebben hajló rúddal ugrottam, ha jól emlékszem, ifi 3-asként 3,80 métert. De később sem volt az erősségem a rúdugrás, magasugrásban viszont 192 centimétert ugrottam, ami egy tízpróbázó számára ma is jó eredménynek számít.


Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »