Hiánypótló kötetet mutattak be a kortárs római katolikus templomépítészetről

Hiánypótló kötetet mutattak be a kortárs római katolikus templomépítészetről

Katona Vilmos „Az Úr bevonul szentélyébe”. Kortárs római katolikus templomépítészet a liturgia tükrében című kötetét szeptember 17-én mutatták be Budapesten, a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában, a XIV. Ars Sacra Fesztivál programjának részeként.

A könyvbemutatón a szerzővel és a kötet két mentorával, Földváry Miklós Istvánnal, az ELTE BTK Vallástudományi Tanszék vezetőjével, illetve Vukoszávlyev Zoránnal, a BME ÉSZK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék egyetemi docensével Kiss Bertalan, a Juventutem Magyarország közösség vezetője beszélgetett.

Szekuláris korunkban is a legfőbb vágya az építészeknek, hogy szakrális jellegű tereket tervezhessenek, amelyben a tér nemcsak funkciót tölt be, hanem előtérbe, főszerepbe tud kerülni – derült ki többek között a beszélgetésből. Ez lehet hagyományos értelemben vett templom, de  kontemplációt lehetővé tevő más tér, például egy nappali vagy terasz is – mutatott rá Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos doktori témavezetője. Mégis ezt a legnehezebb megvalósítani, hiszen itt nem találkozik egyértelműen a megrendelő és a felhasználó igénye az építészével; nem annyira egyértelmű, mint mondjuk egy kórháznál vagy egy rendőrségi épületnél, hogy mi az a funkció, amelyet a térnek, a templomnak be kell töltenie. Katona Vilmos úgy látja, a szakrális térnek a communio és a devotio a feladata, az első latin szó egyszerre jelenti a közösséget és az Eucharisztiát, a másik az Isten előtti hódolat. A kettő a szentmisében egyesül, így a templomnak a liturgia, az istentisztelet céljait kell mindenekfölött szolgálnia, véli a friss kötetes szerző; a közösségteremtő, közösséget szolgáló funkciót viszont nem annyira kizárólagosan a templomhoz kötné, hanem inkább az épületegyütteshez.

Földváry Miklós István szerint a modern kori templomépítészet legnagyobb problémája az, hogy sokszor egy múltbeli egyházi valósághoz ragaszkodva tervezi meg a tereket, egy népegyház számára, ami ma már nincsen. Ez a nem jó értelemben vett hagyományőrzés terméketlen historizmushoz vezethet, főként azokban a társadalmakban, ahol van pénz neoreneszánsz, neogótikus tereket létrehozni, dacára annak, hogy azok igazából csak skanzenek, semmi mondanivalóval nem bírnak a jelen szempontjából. Anyagi okoknál fogva ez Magyarországon nincs jelen a vallástudományi tanszék vezetője szerint.

Vukoszávlyev Zorán arról is szólt, hogy nemcsak funkciója, hanem genius locija, szelleme is van a templomtérnek. Katona Vilmos ehhez kapcsolódva rámutatott, hogy az ima kelet felé néző iránya már azelőtt megvolt, hogy az első templomok megépültek volna, tehát a térre alakították ki a templomot. A keresztény templomépítészet visszavezethető a zsidó templomépítészetre, de ugyanúgy a pogány vallások térhasználatából is átvett elemeket.

Földváry Miklós hangsúlyozta, hogy a nem szerzetesi vagy a kifejezetten az elcsendesülés, megnyugvás céljaira épülő templomokban, szakrális terekben, mint amilyen például egy repülőtéri kápolna, nem lehet a végső cél a csend, hiszen a liturgia sem a csendről szól. Katona Vilmos hozzátette: a csend csak átvezethet az istenközeliség megtapasztalásához. Ezért sem tartja követendő példának a Németországban több helyen megjelent üvegkalickákat, amikor a hangoskodó gyermekek és kísérőik köré hangbuborékot képeznek. Ez kifejezetten furcsa is a II. vatikáni zsinat szellemisége felől nézve, amely az együttes, aktív részvételre sarkallja a híveket.

Hírdetés

Földváry Miklós rámutatott, hogy az időben változó templomépítészetben egy hármas tengely a közös. A beavatás tere, a baptisztérium; az Ige tere, amely a nem katolikus felekezet által vett éneklőszék elnevezést hordozza az építészetben és a szentély hármassága azonban nem határoz meg egyedülálló módon egy alaprajzot, így a modern szakrális építészet számára is számos lehetőség áll rendelkezésre.

A Szent István Társulat által megjelentetett könyv tizenkét év munkájának gyümölcse, és a szerző 2014-es PhD-dolgozatának továbbgondolása egyben. Katona Vilmos doktori témavezetője, Vukoszávlyev Zorán annak a Guzsik Tamásnak az örököse, aki az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken az építészettörténet-oktatás reformja mellett a szakrális építészet fakultatív jellegű kurzusát elindította az Építészmérnöki Karon. A magát minden értelemben ortodoxnak valló Vukoszávlyev Zorán visszaemlékezései szerint egykor a péntek délutáni órákon jól elkülöníthetőek voltak a téma iránt érdeklődő hallgatók és a megfigyelésüket végzők.

Katona Vilmos a bemutatón elárulta, hogy a templomépítészet iránti érdeklődése még régebbre vezethető vissza: amikor 2002-ben a piarista gimnáziumban érettségizett, megfogadta, ha építésznek megy, templomot szeretne tervezni. Készített is tervet, de valós épület nem lett belőle, ugyanakkor egyre többször kérik fel, hogy templomok, kápolnák esetében adjon tanácsot a liturgikus szempontok figyelembevételével.

Vukoszávlyev Zorán, Katona Vilmos, Kiss Bertalan és Földváry Miklós

Katona Vilmos megvallotta, a templomépítészetben való elmélyedés révén a hitében is elmélyült, azt is hozzátette, hogy a más vallások építészetével való ismerkedés is a saját istenhitének megerősödéséhez járult hozzá.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »