"Hí a haza!"

"Hí a haza!"

Petőfi Sándor, amikor megírta 1948. március 13 – án a nemzetet megmozgató kiáltvány-versét, eredetiben így hangzott:
„Rajta magyar, hí a haza!”
Szikra Ferenc tanácsára ki szerint, „előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” Nyerte el eredeti formáját:
„Talpra magyar, hí Haza!”

A „talpraállás” lehetősége megadatott azzal, hogy a magyar emberek dönthetnek saját és az országuk jövőjéről! A „rajta” pedig most tőlünk függ, tőlünk mindnyájunktól, tudatosan cselekvő emberektől, aki magyarnak érzi magát! Nem kell pillanatra sem zavarba essünk amiatt, hogy nem a mi hazánk sokunknak, hivatalosan, mert egy ötvenhatos menekült, költő Gommermann István írja, és Boros Ida énekli, hogy:
„Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,”
Tehát az anyaország a mi hazánk is épp úgy, mint az ottaniaké, az ő sorsuk a mi sorsunk, és fordítva.

Engedtessék meg nekem két gyászos esemény felidézése Magyarország történelméből, amelyekben akaratunk ellenére betolakodott idegenek keserítették meg sorsunkat, olyannyira, hogy következményei a mai napig fájdalmasak számunkra:
1541–ben Szulejmán Szultán – kinek tiszteletére alkotott filmsorozatát olyan nagy hódolattal nézi sok ezer magyar. Csellel megszállja Budát. Azzal az ürüggyel, hogy látni kívánja a király-csecsemő, János Zsigmondot, és találkozni akar Izabella királynővel, Budára vonul hadának kíséretével. A látogatás alatt Szulejmán janicsárjai azzal az indokkal, hogy szeretnék megcsodálni a királyi székvárost. Beszivárognak a kapun az őrség szeme láttára, azokat átjátszva, szerénységükkel és békesség színlelésével. (Önöket ez nem emlékezteti valamire?) Majd a stratégiailag fontosabb bástyákat és falrészeket birtokba véve adott jelre fegyverükhöz kapván hatalmukba kerítették a várat!

Gárdonyi Géza, az Egri csillagok, című munkájában a következőképpen folytatja:
„A következő napokban a török kidobálta a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképet leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé s kiszórták a márványból és fából faragott angyalokat és misekönyveket is. Az orgona elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek!”

Ugye mennyire ismerős, mennyire hasonló tendencia uralkodik egyes népeknél majdnem ötszáz év teltével is? Most ne beszéljünk az egymást legyőzni nem tudó török és úgynevezett felszabadító német csapatok garázdálkodásairól, akik valósággal felélték az országot, mert az túl hosszadalmas lenne!

Hitler 1944, márciusában látogatásra hívta Horthyt, azért hogy elejét vegye Magyarország esetleges békekötésének és a háborúból való kilépésének. Közölte vele, hogy másnapra a német hadsereg megszállja Magyarországot. Mivel a katonai ellenállás Németországgal szemben reménytelennek tűnt a kormányzó parancsot adott, hogy a magyar csapatok ne tanúsítsanak ellenállást. Így tehát 1944. március 19-én a németek besétáltak és megszállták Magyarországot!

A kedves olvasó tudja, hogy ennek a két szomorú eseménynek, milyen keserves következményei lettek. Az elsőnek egy százötven éves iszlám uralom és Magyarország szétdarabolása. A másodiknak egy borzalmas háború az ezzel járó emberi és anyagi veszteségekkel, valamint Észak Erdély újra elvesztése és ne feledjük el a hatalmas hadisarcra való kötelezést sem!

Okos ember a más kárán tanul, de jaj, annak, aki még a sajátjáén sem akar tanulni!
Potenciális ellenséget sétáltatni be az országba nemzeti öngyilkosság, és nem túlzás ez a „potenciális ellenség” kifejezés. Mivel ők maguk sem rejtik véka alá irántunk való intoleranciájukat és ezt nap mint nap be is bizonyítják. Igaz, hogy sok közöttük a rászorult, de hogyan tudod kiválogatni, hogy ki közülük a nélkülöző és ki a terrorista, amikor még a gyermekekre is bombát aggatnak?

A saját földjükön kell őket segíteni és elsősorban munkahelyekkel és meg kell őrizni Európa határait!

Amikor egy filozófust megkérdeztek, hogy miért nem ad alamizsnát a rászorulóknak a következő módon érvelt:
– Ha ma alamizsnát adok neki, még ma elkölti, megeszi, megissza, elherdálja, mert van ideje rá, holnap újra elődbe áll és alamizsnáért nyújtja kezét. Munkát kell adni neki, vagy lehetőséget a munkára, akkor lesz pénze és a mentalitása is megváltozik!

Nem biztatom arra az erdélyi magyarokat, hogy nemmel szavazzanak, mert úgyis azt teszik. Minden normálisan gondolkodó magyar ember azt teszi, határon innen és túl. Csak az emberek nagyon kis százaléka, akiket a magyar média a „nemzet sírásóinak” nevez valótlanul, nem teszi azt. Azért valótlanul, mert nagyon megsértik ezzel az igazi sírásókat, akik nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek azzal, hogy elföldelik a halottakat! Én inkább a „nemzet hóhérainak” nevezném őket! De ők sem meggyőződésből teszik, hanem érdekből, mert beleálltak Soros György mókuskerekébe és halálukig azt kénytelenek taposni, mivel elkötelezték magukat!

Én arra bíztatom a magyarokat, minden határon innenit és túlit, hogy menjenek el szavazni, akkor menjenek amikor „Hí a haza”, mert „Itt az idő, most vagy soha!”

Sebők Mihály


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »