Hét bizarr adónem a történelemből

Hét bizarr adónem a történelemből

Az elmúlt évszázadokban számos meghökkentő, olykor undorító, erkölcstelen vagy éppen könyörtelen adót vetettek ki az egyes államok törvényhozói. Legtöbbször az volt a céljuk, hogy az államkassza bevételeit gyarapítsák, ám más bizarr okokra is volt példa.

„Titus, a fia, egyszer szemére vetette, hogy még a vizelés megadóztatását is kieszelte; Vespasianus erre Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, s közben azt tudakolta, bántja-e a szaga, Titus tagadó válaszára azt mondta: pedig látod, ez abból a vizeletből való” – írta Suetonius a Caesarok életében. Ebből a párbeszédből származik a ma is gyakran használt szállóige, miszerint „a pénznek nincs szaga”.

A sokak által pénzsóvár természetűnek mondott, egy adószedő gyermekéből lett római császárt, Vespasianust Kr. u. 69-ben üres államkincstár várta, midőn elfoglalta az örök város legelőkelőbb pozícióját.

Számos kreatív, olykor pedig meglepően kicsinyes adóval és egyéb intézkedéssel kívánta növelni bevételeit. Egyik ilyen rendelkezése volt a sokak által vitatott vizeletadó.

Hírdetés

Bár ma már minél gyorsabban igyekszünk megszabadulni az emberi szervezet ezen felesleges anyagcseretermékétől, az ókorban fontos kereskedelmi cikknek számított.

Ammónia, foszfor, kálium és egyéb ásványi anyagtartalma miatt a korszakban többek között felhasználták gyapjúszövetek fehérítéséhez, tisztításához és bőrcserzéshez, de az ókori Róma mosótechnikájának egyik nélkülözhetetlen alapanyaga is volt.

A nyilvános vizeldékben képződő, általában külön edényekben gyűjtött terméket addig adómentesen lehetett felhasználni, ám ezt a sóher császár megváltoztatta, és az illemhelyeket működtető vagy bérlő gyapjúkallózókra vizeletadót vetett ki.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »