Hazugság allegória

A szabad népet vizionáló Szabad Nép az, amely nemcsak az képzelte magáról, hogy a szabad magyar népet személyesíti meg, hanem tűzzel-vassal harcolt is érte. A szabad népért, ahogy Rákosiék képzelték a szabadságot.

A kommunista szabadság épp az ellenkezője volt annak, amit jelentett. A totális rabságot hozta el a magyar népnek: nemcsak fizikai létében, hanem a lelkében is megnyomorítva a nemzetet. Ebben a harcban volt igazán hűséges csatlós a Szabad Nép, a nemzet megnyomorításán kívül részt vállalt a kommunizmus totális kiszolgálásában: hirdette a harci sikereket, az internacionalizmust, a szovjet mintájú nép-kizsigerelés minden formáját.

Amikor aztán a forradalom lángra kapott, és csak a szovjet tankok tudták a felkelt népet újra a béketábor akoljába terelni, cseles névváltoztatással Népszabadságra igazolt át a Szabad Nép. De ez a névváltoztatás is direktben közölte, semmi sem változott, minden maradt a régiben, sőt….!

Az allegória maradt, a vízió a hazugság mentén élt és virágzott, mint a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága. A kolhozosítás során szinte napra kész adatokat közölt a lap. Amikor Győr-Sopron megye elsőként lett kolhoz megye: megdicsérte az elvtársakat, akik élen jártak a szocializmus építésének útján. Aztán az egész maroknyi magyar parasztságot az akolban tudva ünnepelt a szovjet típusú kizsigerelés teljes megvalósulásán. A brutális módszerek, az öngyilkosságok, az emberi meghasonlások, a mezőgazdaság kiforgatása az emberi tudatból csak kálóként kerültek elszámolásra.
Minden gonoszságnak egyszer vége kell, hogy legyen.

A kommunizmus világméretű bukása soká ugyan, de bekövetkezett. Aztán jött a rendszerváltás. Békés volt, nem folyt vér. A hazugság allegóriája is tovább élt, szép lassan az új gazda, a kapitalizmus szolgálójává vedlett át. És milyen pofátlanul történt mindez! Még gatyát sem cserélt, a régi nevén lett a magyar sajtóvezető napilapja. Persze azért sok minden megváltozott közben, az információ-gazdálkodás területén.

Az írott sajtó monopóliuma köddé vált, bár bizonyos szerepek megmaradtak. Leomlott az erődítmény, a liberális kapitalizmussá vedlett kommunista ideológia egyik bástyája. A megnyomorított magyar tudat skizofréniája azonban valóság. Példa erre a Szabadság szobor, amely már nem a rabság szimbóluma, hanem az egészséges nemzeti öntudat allegorikus képződménye. A remélt olimpiát is ezzel képzeljük. Logó lett. Az átalakult fogalmak interiorizálódnak.
Bensővé válnak, magunk sem tudjuk aztán, utálatos volt-e vagy magunk is kívántuk

Mindenesetre a Szabad Nép gyalázatos allegóriája kimúlt. És vannak emberek, akik megkönnyezik. Ilyenek is vannak köztünk.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Aktuális, Hírek, Publicisztika


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »