Határjárók a Csíki-havasokról

Egy újabb, a Csíki-havasokról szóló túrakönyvet mutatott be Molnár Sándor vasárnap, a Székely Nemzeti Múzeumban. Ez a könyv bizonyos tekintetben többet, bizonyos tekintetben kevesebbet nyújt, mint az eddig ugyanarról a hegységről megjelent túrakalauzok, ugyanakkor terápiás célt is szolgál. Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti határainak leírása apropóján mintát nyújt arra is, hogyan kell átalakítani a földrajzi helyekhez kapcsolódó különböző történelmi emlékezetet.

A múzeum Bartók-termében a könyvbemutatóra egybegyűlteket Pethő István megyei tanácsos köszöntötte a Magyar Erdélyért Egyesület (MERT) nevében, amely ugyan elsősorban hadisír-ápolással foglalkozik, de méltányolja a határjárók tevékenységét is, mint a történelmi múltra vonatkozó értékes feltáró munkát. Ezért kérték fel Molnár Sándort a könyv bemutatására.

A kötetet, mely második kiadványa a Határjárók a Kárpátokban 18 részesre tervezett túrakalauz-sorozatnak, Szász Etelka Zita földrajztanárnő méltatta. Az előzményeiről elmondta, a Duna televízió Hazajáróinak és a Kárpát-Gyepű Egyesületbe tömörült határjárók 2016-ban létrejött együttműködéseként, a Hazajáró Egylet erkölcsi és a Bethlen Gábor Alapítvány anyagi támogatásával született meg, mely többlettartalomként történelemre is tanít.

Éppen ezért a természeti-földrajzi leírásra kevesebb helyet szentel, és a Csíki-havasoknak csak azt a szakaszát tárgyalja, amelyen a határ haladt: azaz az Úz völgyétől, Csobányoson és Kosteleken át, a Gyimesekig terjedő részt.

Hírdetés

A sorozat ötletgazdája Molnár Sándor és Kánya József, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) oszlopos tagjai, akik még 2003-ban találták ki, hogy felkutatják a volt határt jelző tereptárgyakat – oszlopokat, halmokat, véseteket –, hogy a túráikat kicsit több tartalommal töltsék meg. Így kezdetben először évenként felváltva túráztak az észak-erdélyi és déli határ mentén, ám északon már 40-ben módszeresen pusztították a határjeleket, így mostanában már csak délen és keleten keresik azokat a határjárók. „Az Úz völgyében ma is ide-oda tologatják a megyehatárjelző-táblát, holott számos jól működő mintát lehetne lemásolni: ahelyett, hogy az ott levő kaszárnyákat a romlásnak adnák, a lövészárkokat betömnék, és a határhalmokat felrobbantanák, a haditurizmusnak kiváló terepe lehetne ez a vidék” – mondta Molnár Sándor.

Hiszen minden nemzet ünnepelheti hőseit, halottait.

A könyv nagyon gyakorlatias, pontos táv- és szintkülönbség leírásokkal, a határjárókat a határjelző tereptárgyak GPS-koordinátáinak leírásával is segíti, de arra vonatkozóan is tanácsot ad, mit érdemes és mit nem felpakolni ezekre a határhelyzetekben is részesítő nehéz túrákra, amelyek árkon-bokron át vezetnek. A sorozat következő két kötete a tervek szerint a Tarkő-hegységbe, aztán a Háromszéki-havasokba kalauzolna.

A magyaroknak ezek az utak zarándoktúrák is, ugyanakkor át kell adnunk határainkat az utódoknak, mondta Molnár Sándor, aki fájlalta, hogy sok közösség már lemondott a határkerülés szokásáról, melynek éppen ez volt a célja, hogy meg- és elismertesse a szomszédokkal és a hátrahagyottakkal a határokat, ma ezek sokszor már ködbe vesznek.

székely hirmondó


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »