Ezzel a címmel írtam meg első jegyzetemet 2010-ben a szenc.sk honlapon. Akkor azt ajánlottam, hogy menjünk el mindnyájan szavazni és szavazatunkat csak egy pártra szabad leadni, mert baj lesz. Lett is, az MKP nem került be a parlamentbe…
Ahogy olvasgatom a régi szövegemet, meglepődve veszem tudomásul, hogy – néhány apróságtól eltekintve – ma is aktuális. Elég baj ez, mert nem tudtunk lényegileg előbbre lépni.
Haboztam, egyáltalán írjak-e. Hetvenhárom évesen tünődtem, tépődtem azon, vajon szabad-e, érdemes-e 2023-ban is elmondani véleményemet ilyen széles és objektív kritikára képes közvélemény előtt? Elmondani azt, hogyan látom személyesen a dolgokat anélkül, bárkivel is a legkisebb vagy akaratlanul akár késremenő vitába keverednék, vagy pedig axiómaként és meg nem változtatható dogmaként próbálnék ezzel embereket akaratukon kívül befolyásolni.
Az eddigi (politikai) tapasztalatommal (is) segíthessem Szlovákia lakosságát, különös tekintettel az itteni magyarokra. Csak annyit várok el, hogy majd mérlegelik gondolataimat és kritikus szemmel vagy elfogadják, módosítják vagy pedig elvetik azokat. Persze, vitázni lehet, sőt kell – érett emberekhez és öntudatos polgárokhoz méltóan – mert ugyebár az arany is csak a tűzben tisztul.
Az ilyen elgondolások mentén határoztam el, hogy papírra vetem személyes álláspontomat a Szövetség kontra Modrí – Most, Híd kontra Magyar Fórum-mal kapcsolatban. Mint a Szövetség tagja vegyes érzelmekkel vagyok most kénytelen szembenézni az elburjánzott, néha már gusztustalan és felesleges „magyar-magyar“ vitával.
Nemcsak azért, mert a korábbi „hidasokkal“ évtizedek óta ismerjük egymást és együtt dolgoztunk nemzetrészünkért. Nemcsak azért, mert az életemből húsz évet áldoztam arra, hogy létrejöjjön valamilyen épkézláb országos magyar politikai képviselet. Nemcsak azért, mert évtizedes politikai tapasztalatom alapján nem kevés aggodalommal figyelem a történéseket. Nemcsak azért, mert szívemen viselem a magyar ajkú lakosság sorsát, hiszen kiért aggódjon az ember, ha nem elsősorban az övéiért? Nemcsak azért, hogy a szlovákiai magyarságnak – úgy mint eddig is – meglegyen a méltó képviselete. És nemcsak azért, hogy ezzel neadjisten politikai széthúzást teremtsek a „mieink“ között. Csupán a természetes logika, a biztonság és politikai tapasztalat alapján szeretném látni és láttatni a dogokat azért, hogy a jövőnk itt, Dél-Szlovákiában kedvezően alakuljon a 2023-as parlamenti választások után is.
A baj azonban nemzetrészünkön belül van és ezért nagyobb a katasztrófa veszélye! Kire adjuk szavazatunkat? Nem vitatom el a polgári öntudat meglétét, hiszen a „mieink“ – „nem ma jöttek le a falvédőről“-, pontosan érzik és tudják, hogy mi most a tét! Most arról van szó, hogy visszaállítjuk-e azt az egységes politikát, amelyet 1998-ban Mečiar ármánykodása miatt sikerült megteremteni és az összefogás bizonyította létjogosultságát.
Vagy talán már elfelejtettük, hogy ilyen széthúzásnak következtében már négy választási időszakban nem volt ütőképes magyar képviselet a parlamentben.
Vagy azt, hogy Matovič pártjára magyarok ezrei adták szavazatukat – teljesen fölöslegesen! Vagy talán azt sem vesszük észre, hogy az MKDM-Együttélés-MPP parlamenti koalíció 1994-98 között miért tudott aránylag jól működni? Akkor a magyar pártok parlamenti likvidálása Mečiarnak nem sikerült. Most meg magunk nyírjuk ki saját magunkat a megosztottságunknak következtében?
Mit csinálunk majd akkor, ha a Szövetség kap 3,8 %-ot, a Modrí Most-Híd 1,0 %-ot és a Magyar Fórum 0,4 %-ot és így egy képviselő sem lesz? Ez összesen 5,2 % – hiába!
Sőt! Az így elveszett szavazatok legnagyobb hányada a legerősebb pártot fogja erősíteni, amely minden közvéleménykutatás szerint megint a SMER lesz, utánuk a liberális PS-el.
Itt és most kell dönteni arról, hogyan teremtjük meg az egységet alulról, ha politikusaink nem térnek észhez. Ezt csak úgy lehet megteremteni az adott körülmények között, hogy akár fogcsikorgatva is a Szövetségre szavazunk még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik az „egypártrendszer“. Hiszen a Szövetségnek helyileg és országosan is megvan a tapasztalata, kiépített struktúrája és öntudatos tagsága van. Az új pártoknak pedig az új tagok mellett át- és elpártolt janicsárjaik vannak, akik természetszerűleg mást, talán szebbet-jobbat igérhetnek a többinél, mert még nem bizonyítottak és nem mérettettek meg a gyakorlatban. Mert ígérni, ugye, azt lehet. A roncsolásért és a szétverésért jár majd a harminc ezüstpénz…
Egy azonban biztos: mi, a fogyóban lévő felföldi magyarok nem engedhetjük meg azt, hogy „magunk alatt fűrészeljük az ágat“.
Mindenképpen szükségünk van egy stabil politikai képviseletre, mert másként ezzel a rossz kormánypolitikával szemben nincs esélyünk. Hiszen a kormány csaknem minden ezirányú elmozdulása csak olaj a tűzre, legyen az hazai, vagy akár összmagyar probléma. Elég megnézni az elmúlt évtized gazdasági, közlekedési, környezeti és egészségügyi beruházásait az általunk lakott déli területeken! Mert például a D7-es gyorsforgalmi utat elég csak addig építeni, míg a keletről és északról a főváros közelébe települtek ezrei kényelmesen, naponta gyorsan munkába jutnak meg hazaérnek. Tovább, keletebbre nincs szükség útfejlesztésre.
Tennünk kell valamit! Legalább a választóknak legyen helyén az eszük!
Mi, együtt a többi jóérzésű, politikai nézetét amúgy megvallani nem kívánó polgártársunkkal is! Közösen kell fellépni a kormányzati amatőrizmus, a korrupció, nacionalizmus és a trágárság ellen, amely már volt párszor beindítója egy-két világégésnek, kitelepítésnek, deportációnak és reszlovakizációnak! De ehhez kell a biztos politikai védőernyő. Ebben a pillanatban úgy látom, hogy ezt most három (?) egymással politikailag rivalizáló csapattal és csaknem ugyanazzal a választói réteggel biztosítani nem lehet! Senki és semmi sem tökéletes, tehát a Szövetség sem – és ugyanúgy a többi párt sem az. Ha pedig biztosra akarunk menni, felül kell kerekednie a józan észnek és mérlegelni kell reális lehetőségeinket: hogyan lehet a 8-10 % magyarral legalább 5,2%-ot elérni a legtámogatottabb párton belül.
Ezt pedig most a Szövetség tudná biztosítani. Itt és most!
Az adott helyzet miatt számunkra itt nincs jó megoldás – ezt már lekéstük! Csak kévésbé rossz és nagyon rossz. Nekünk a kevésbé rossz megoldást kell választanunk. Szeptember 30-a után pedig majd egy új politikai időszámítás kezdődhet a szlovákiai magyarok számára. Akkor fog majd megmutatkozni, hogy mennyire szívügye a három pártnak az itteni magyarok sorsa és meg tudnak-e egyezni az összmagyar érdekekért!
Ez most pedig nem lehetséges. Én tiszteletben tartok minden más véleményt és annak megformálóját, de engedtessék meg most halkan és finoman kifejteni a véleményemet: politikai pragmatizmusom azt sugallja – ha nem is tetszik minden a Szövetség, a Modrí-Most, Híd és a Magyar Fórum házatáján – el kell menni szavazni és a Szövetségre kell adni a voksot!
Egyszerűen ez most a biztosabb és stratégiailag kipróbált módszer! Műszaki emberként nem szeretem a bizonytalanságot – ezt mérésekkel, számításokkal és józan műszaki becslésekkel kell a minimálisra csökkenteni. Tehát mérjünk, számoljunk és mérlegeljünk – és mindannyian szavazzunk úgy, hogy mi, szlovákiai magyarok és a velünk szimpatizálók – függetlenül politikai nézetünktől – jókedvűen találkozzunk majd az utcán október 1-jén és az azt követő időszakban!
A közvélemény-kutatásoknak ne dőljünk be, azt hozzák ki, amit a megrendelő akar. Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat! Családommal együtt elmegyek szavazni és mint párttag a pártomra adom voksomat, mert az erősebbet kell még erősebbé tenni, nem pedig az esélytelent istápolni!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
