Harry herceg, az alfaság és a történelem

Harry herceg, az alfaság és a történelem

Mai, tökéletesen feminizált világunkban sok szó esik arról, hogy a férfiak jó pár évtizede többet értek a házassági piacon. Hát még néhány évszázada! A férfiak bizonyos csoportjaira a gyakorlati poligámia volt jellemző, míg a 20. századi feminizmus fel nem számolta azt. De mit is ír erről a történelem?

Kezdjük egy a saját idejében is kivételesnek számító példával! A hatalmas fizikai erejéről és elvesztett csatáiról híressé-hírhedtté vált Frigyes Ágost, aki 1694 és 1733 között Szászország választófejedelme volt, majd 1704-ben II. Ágost néven Lengyelország királya lett, háromszáz gyermeket hagyott maga után. Háromszáznál jóval több partnere volt: bár egyszerű parasztasszonyokat is gerincre vágott, szeretői között említendő Aurora königsmarki grófnő, akárcsak Anna, Lamberg grófnője vagy Ursula, a későbbi tescheni fejedelemasszony és sokan mások. Nem csak hogy nem szorult egy elvált színésznőcskére, mint mai angol kollégája, de egyik szeretőjét sem volt köteles elvenni, mert történetesen már volt felesége. Önmagában nem újdonság, hogy a poligám hajlamú férfiak a lehető legtöbb nőt akarják megfektetni, míg a női hipergámia a létező legjobb férfi kegyeinek elnyerésére irányul, amivel aztán mindkét fél jól jár. Immár a történelem homályába veszett, így sokakra az újdonság erejével hathat, hogy az újkori társadalomtörténet-hamisító propagandával szemben a feudális, keresztény világ a férfi szexualitást alig korlátozta. A poszthatvannyolcas időszak nem az általános szexuális forradalmat, hanem a nők végletes szabadosságát hozta el, és ezzel fenekestől felforgatta a két nem erőviszonyait. Ez torkolt mára a nők #MeToo címszó alatt megvalósuló szexuális terrorjába.

Napjaink „alfái” csak hitvány karikatúrái a régmúlt potens férfijainak. Míg a régebbi korok leggazdagabbjai szeretők hadát tartották, addig a társadalmat igazgatni akaró feminista nő „erkölcsi” verdiktje szerint a mai multimilliárdosok (legyen szó Sorosról vagy Trumpról) kötelesek milliárdjaikat egyetlen nőre költeni. Igazán figyelemre méltó társadalmi változás, hogy amíg a 18. század elitje akár még hercegnőket és grófnőket is ágyba vitt szórakozásképpen, addig a 21. századi férfielit színésznőcskékkel, modellekkel és egyéb olcsó parazitákkal házasodik, akik aztán a válás után visznek házat, kocsit, pénzt, egy fél élet munkáját: a feminizmus a filléres kurvák árát milliószorosára növelte.

Amikor szóba kerül a Nyugat hanyatlása, nem árt figyelembe vennünk a szexuális potenciál évszázados csökkenését, akárcsak azt, hogy a férfiak partnereinek száma meredek esést mutat. XIV. Lajos még egy hadseregnyi szeretőt tartott, akik nem érhettek fel hozzá – nem is engedte őket nagyon a politika közelébe. Később XV. Lajos már hagyta, hogy Madame Pompadour a fejére nőjön. Aztán jött a tutyimutyi, határozatlan jellemű XVI. Lajos, aki már szeretőket sem tartott, és a nemi élete országszerte gúny tárgya is lett. Ez „red pill” nyelven annyit tesz, hogy a francia monarchia nem bukott volna el, ha a király nem veszíti el az alfa státuszát. Korunkban a feminizmus sem arathatott volna teljes diadalt, ha a Férfi nem dönt úgy, hogy átadja a hatalmat, és önként, beletörődve levonul a történelem színpadáról.

A posztmodern feminizmus által kialakított társadalmi eszmény azt üzeni a férfiaknak, hogy nem éri meg az elitbe vagy a felső középosztályba felküzdeni magukat. A befolyás, a vagyon és a politikai hatalom önmagában nem jelent alfa státuszt; a modern „alfaság” sem garancia arra, hogy a férfi egy kiemelkedő emberi kvalitásokkal rendelkező nőhöz illetve említésre méltó szeretőkhöz jusson; a válás pedig egyenlő az anyagi kivéreztetéssel, sőt manapság a férfitársadalom elitjét immár bármelyik éjjeli pillangó meg is metoozhatja, erkölcsi és jogi következmények nélkül.

Hiba lenne azt feltételezni, hogy a genderkurzus visszaszorításával, és a nemek közötti valódi jogi egyenlőség megvalósításával máris sokkal jobb lesz a helyzet. Intsen óvatosságra mindenkit, hogy pont egy egalitárius ideológia volt az, ami az autoritások eltörlésével megfosztotta a férfit férfi mivoltától.

Emlékezetes, hogy Trump megválasztását a férfiszférában az új erőre kapó férfiasság diadalaként ünnepelték; az elnök nem csak az állam első emberévé, hanem a férfiassága jelképévé is emelkedett. Vajon mit gondolhat most Trump, amikor fiatal felesége a publikum előtt látványosan ellentmond neki?


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »