A szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban adták át a tavalyi ajánlások alapján odaítélt Ezüstgyopár-díjakat, amellyel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége kétévente tünteti ki azokat a pedagógusokat, akik az önzetlen oktató-nevelő munka mellett felelősségteljes közéleti tevékenységet is kifejtenek. Az elismerésre a pedagógusszövetség megyei szervezetei tesznek javaslatot, olyan pedagógusokat javasolva, akik több évtizedes oktató-nevelő munkájukkal lelkiismeretesen szolgálták a romániai magyar közoktatást, életpályájuk példaértékű, munkásságuk, alkotásuk pedig maradandóan értékmutató. Harminchét erdélyi magyar pedagógus között Háromszékről hatan kaptak Ezüstgyopár-díjat, méltatásuk szövegeit szerkesztett változatban közöljük.
Barabás Ildikó
Barabás Ildikó Brassóban született 1960. augusztus 25-én. Tanulmányait a brassói 15-ös számú Általános Iskolában kezdte, majd a helyi Unirea Elméleti Líceum magyar tagozatán folytatta társadalomtudomány szakon. Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte a Babeș–Bolyai Tudományegyetem biológia szakán. 1983-ban kezdte el oktatói pályafutását biológia szakos tanárként a baróti Ipari Líceumban – jelenleg Baróti Szabó Dávid Líceum –, és a mai napig itt tanít.
Véglegesítő vizsgáját 1986-ban, a II. fokozati vizsgát 1995-ben, az I. fokozati vizsgát 2002-ben tette le. 1991–2003 között a biológia–földrajz katedra felelőse volt. 2006–2018 között nevelési tanácsadó és az osztályfőnöki közösség vezetője, az iskola vezetőtanácsának tagja. Diákjaival részt vett helyi és megyei versenyeken, egy országos és egy nemzetközi tudományos vetélkedőn, tanítványai több alkalommal nyertek díjakat, kaptak dicséretet. 2018-ban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az Erdővidék Kiváló Pedagógusa díjjal tüntette ki.
Barabás Ildikó aktív tagja a Kovászna Megyei Vöröskeresztnek, két évtizeden át volt a baróti Vöröskereszt elnöke. Diákjaival több alkalommal segítettek rászoruló családoknak, évente képviselték az iskolát a helyi és megyei elsősegélynyújtó versenyen. Az általa irányított, középiskolás diákokból álló Árvácska csapat évtizedekig önkéntesként tevékenykedett a baróti gyermekotthonban, részt vettek ünnepélyeiken és a nagyobb rendezvényeken. Egyesek közülük jelenleg a gyerekotthonban vagy hasonló intézményekben dolgoznak. Önzetlen, szociálisan rendkívül érzékeny, tanítványait nem csak tanító, hanem emberileg és erkölcsileg is támogató pedagógus. Szakmai, társadalmi, közösségi munkájának méltó elismerése az Ezüstgyopár-díj.
Derzsi-Ráduly Kázmér
Fekécs Károly
Fekécs Károly Sepsiszentgyörgyön született 1958. június 1-jén. Tanulmányait a 2. sz. Líceumban (jelenleg Mikes Kelemen Elméleti Líceum), az 1. sz. Líceumban (Székely Mikó Kollégium) és a jászvásári Alexandru loan Cuza Tudományegyetem matematikatanár-képző karán végezte. Pályafutását szülővárosában, a Gödri Ferenc Általános Iskolában kezdte, 1990-től az intézmény igazgatójaként tevékenykedett. 1997-ben a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség matematika szakos szakfelügyelője lett, 2007-ben sikeresen versenyvizsgázott a Váradi József Általános Iskola igazgatói állására, ahol 2021-es nyugdíjazásáig hittel, szakmai szeretettel tevékenykedett.
Fekécs Károly hitt a nehéz sorsú diákok fejlődésének lehetőségében. A sepsiillyefalvi Keresztyén Ifjúsági Diakóniai Alapítvány szociális bizottságának elnökeként irányította a Minden napra egy meleg ebéd elnevezésű programot, amelynek haszonélvezői kezdetben a Gödri Ferenc- és a Néri Szent Fülöp Általános-iskola hátrányos helyzetben élő diákjai voltak, később a program kiterjedt Háromszék több más iskolájára is.
A kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskolával fennálló testvérkapcsolat, a Határtalan nemzetközi tanulmányi verseny elindítása az ő nevéhez is fűződik. Tíz éven át szervezett tanulmányi hetet különböző térségekből származó diákok részvételével. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulását követően Fekécs Károly jelentős szerepet vállalt a magyar nyelvű közoktatás minőségi fejlesztéséért végzett munkában, tevékenysége során vallotta: „megéri, hogy mindent megtegyünk azokért, akik utánunk következnek”. Elhivatott és áldozatra kész, elkötelezett munkájáért 2004 decemberében az államelnök a Tanügyi Érdemrend Tisztikeresztjével jutalmazta.
A Váradi József Általános Iskola a hagyományos, alternatív és református osztályokkal egyedi színt képez a megye oktatási térképén. Fekécs Károly matematika szakos tanár, szakfelügyelő, igazgató hitvallását, életét Illyés Gyula Haza a magasban című költeménye találóan fejezi ki: „Így maradok meg hírvivőnek / őrzeni kincses temetőket. / Homlokon lőhetnek, ha tetszik, / mi ott fészkel, égbemenekszik.” Hiszem, hogy a sokrétű tevékenysége és tanítványai révén mindaz, amit alkotott, megmarad, égbemenekszik.
Szabó Margit
Gazda József
Gazda József 1936. április 8-án született Kézdivásárhelyen. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Előbb Székelykocsárdon, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, 1964-től pedig a kovásznai líceumban tanított nyugdíjba vonulásáig, 1998-ig.
Rendkívül termékeny pedagógusi pályája során legfontosabb feladatának tekintette a magyar ifjúság nemzeti identitástudatának erősítését, a magyarság sorsa iránti felelősségtudat felébresztését, a közösségért való cselekvésre buzdítást. Ennek szellemében tanította a magyar nyelvet és irodalmat, valamint nevelte a rábízott ifjakat, személyes példát mutatva helytállásból, áldozatvállalásból. 1972-ben diákszínjátszó csoportot alapított, és tanítványaival együtt Erdély falvait járta a legmostohább időkben is. 1973-ban Kocziány Lászlóval együtt tankönyvet írt a romániai magyar diákok számára. Lejegyezte és könyvek formájában közkinccsé tette az itthon és szerte a nagyvilágban élő magyaroktól gyűjtött több ezer órányi hanganyagot. A 90-es évek elejétől segítőivel, munkatársaival együtt évről évre megteremtette a feltételeit annak, hogy Kőrösi Csoma Sándor emlékét felidézzük, ápoljuk, őrizzük a Csoma-napok megszervezése által. 1992-től szerkesztője, társszerkesztője a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület évkönyveinek, és mindenikben szerzőként is szerepel.
A nyugdíjas évek Gazda József számára további közösségi szolgálatot, szellemi alkotómunkát, újabb és újabb feladatokat jelentenek, csodálatra méltó lelkesedéssel, munkakedvvel és páratlan kitartással folytatja írói, művelődésszervezői, szociográfusi munkáját „pénz és taps nélkül”.
Munkája elismeréseként számos díjban, kitüntetésben részesült: Bethlen Gábor-díj (1994), a Székelyföld folyóirat díja (2000), Sütő András Nyelvőrzés-díj (2010), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2013), Háromszék Kultúrájáért díj (2014), Magyar Örökség-díj (2014), Magyar Művészetért díj (2016), Csutak Vilmos-díj (2016), Kós Károly-díj (2020).
Életművének méltatói találóan nevezték Gazda Józsefet szellemi ezermesternek (Ferencz Csaba), sugárzó lámpásnak (Szakolczay Lajos) vagy a szellem organizátorának (Borcsa János), ugyanis amit az elmúlt hosszú évtizedek során a nemzet asztalára letett, felbecsülhetetlen érték a magyarság számára.
Molnár JuliAnna
Kész Ildikó
Kész Ildikó a kézdivásárhelyi Manócska Napközi Otthon intézményvezetője. 1961. szeptember 26-án született Sepsiszentgyörgyön. Iskolai tanulmányait 1980-ban fejezte be Székelyudvarhelyen, a jelenlegi Benedek Elek Tanítóképzőben. Folyamatosan képezte magát, megragadva minden alkalmat, hogy a szakma mesterévé válhasson. Felsőfokú képzéssel is gazdagította ismereteit, a szebeni Lucian Blaga Közgazdasági Egyetemen intézményvezetés szakon szerzett mesteri diplomát. Pedagógusi pályáját Kézdivásárhelyen a 2-es számú (a jelenlegi Manócska) Napközi Otthonban kezdte. Szerénységgel, lelkiismeretes hűséggel, odaadással végzett munkával, a jövőbe vetett hit optimizmusával csakhamar megnyerte az óvodai közösség szeretetét, nagyrabecsülését, és 1990 januárjában igazgatónak választották.
Érdeme, hogy a 2-es sz. Napközi Otthon elsők között kapott saját nevet az óvodák közül. Szakmai rátermettséggel igazgatja a megye legnagyobb óvodai pénzügyi központját, ahová jelenleg három napköziotthon és egy bölcsőde tartozik. Szaktudását nagy szeretettel igyekezett átadni a Bod Péter Tanítóképző diákjainak is mint gyakorlatvezető. Módszertani, műhelyvezetői munkája is példaértékű. Szívügyének tekintette a fiatal nemzedékek itthon maradásának támogatását, szülőföldhöz való kötődésének erősítését. Pályázatokat írt, fejlesztette az óvodák infrastruktúráját, korszerűsítette udvarukat. Belföldi (székelyudvarhelyi Eszterlánc Óvoda) és külföldi (Szeged) testvérkapcsolatokat ápolt. Kapcsolatai révén kerekesszéket, járókeretet biztosított mozgássérülteknek, javítva életminőségükön. Karizmatikus személyiség, törekvő, tettre kész; szellemi kisugárzása révén pozitívan hat az összekovácsolt csapat motivációjára. Kész Ildikó több évtizedes oktatói-nevelői életpályája példaértékű, munkásságával maradandó értéket teremtett.
Megalakulása óta aktív tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének. Szakmai szimpóziumokat szervezett, egyiknek témája az értelmi fogyatékos gyermekek nevelésének fontossága volt. Ennek a szakmai tanácskozásnak eredménye, hogy Kézdivásárhelyen speciális óvodai csoport is működik. Ugyanakkor az alternatív óvodai oktatás – Step by Step – alkalmazását is felkarolta. Empátiája, segítőkészsége megnyilvánult abban is, hogy segítőivel közösen évente a szeretet ünnepén ajándékcsomaggal lepték meg az esztelneki Szent Rita Ház gyermekeit és a kézdivásárhelyi idősek otthona lakóit. Sokrétű, céltudatos tevékenységével a közösségi értékek megőrzését szolgálta. Elkötelezett tevékenységét életműdíjjal jutalmazták.
Kész Ildikó hitvallására zágoni Szentkereszty Stephanie bárónő szavai a legtalálóbbak: „Mindenki tartozik annyi jót gyakorolni életében, amennyi erővel és képességgel a mindenek ura megáldotta.”
Deák Katalin
Nagy Gábor
Nagy Gábor Szárazajtán született 1951. november 27-én. 1975-ben szerzett kémia szakos tanári oklevelet a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Nagy Gábor mindig teljes szívvel élt. A sokak által kedvelt Vargyas-szorosban táborozáskor vagy kémiaórák félmondataiban, kovalens kötéssel rögzítette tanítványaiban nemcsak az egész periódusos rendszert, hanem a hazaszeretet elektronpárjait is. Örökre és végérvényesen. Nem volt osztályában tanuló, aki ne tudott volna elénekelni húsz népdalt és ne tudta volna kívülről a periódusos rendszer főcsoportjait. Tanítványai közül az elmúlt negyvenöt év alatt tizenhat kémiatanár, harminchét orvostanhallgató, valamint számos mérnök került ki.
Nagy Gábor 1975-ben kezdett tanítani falun, 1978-tól már a saját alma materében foglalt helyet versenyvizsgával. Összesen tíz évfolyamot vezetett ballagásig a jelenlegi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban és annak elődjében, a vándorló iskola névvel felruházott leánylíceumban. 1990-ben szerepet vállalt az iskolák szétválasztásában. Akkori tanítványai segítségével elkészítették Málik Józsefnek, a leánynevelő intézet első alapító igazgatójának bronz arcmását. Annyi rezet gyűjtöttek, hogy jutott belőle Kossuth Lajos mellszobrához is. Testvériskolai kapcsolatok kialakításában játszott szerepet, a Mikes-iskola partnerei péceli, makói, goudai és martigny-i iskolák. Sepsiszentgyörgy önkormányzatában két mandátumon keresztül volt tanácstag.
1989-ben alapító tagja és elnöke lett a Kovászna Megyei Tanügyi Szabad Szakszervezetnek, ahol jelenleg is elnöki minőségben tartja szem előtt a pedagógusok érdekeit. 1991-ben alapító tagja volt a Szovátán megalakuló Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének.
Maradandó tettének a Gémvára melletti Emlékerdő létrehozását tekinti. 1998–2000 között 1848 facsemetét ültettek el itt akkori osztályának tanulóival, az emléktáblát egykori tanítványa, dr. Toma Áron főorvos tervezte és festette. Hitvallása egyben üzenet is a következő nemzedéknek : „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” (Kazinczy Ferenc)
Szabó Margit
Szabó Etelka
„Hiszek a gyermeki tiszta lélekben. Ő sohasem rossz. A külső tényezők hatására válhat azzá. A tanár dolga, hogy ezt megakadályozza hármas gyökerének megerősítésével: haza, nemzet, nyelv. A magyar irodalmat soha nem tantárgynak, hanem emberformáló segédeszköznek tekintettem” – vallja Szabó Etelka nyugdíjas magyartanár, művelődésszervező, számos helytörténeti tanulmány szerzője.
Gyimesközéplokon született 1945. szeptember 16-án. Tanulmányait Kovásznán kezdte, itt érettségizett, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar szakán szerzett egyetemi oklevelet. Pályáján elválaszthatatlanul összefonódott pedagógusi és művelődésszervezői munkája. Az irodalomtanítás mellett lámpásként utat mutatott, értéket teremtett, közösséget formált.
Az egyetem elvégzése után, 1968-tól Futásfalván tanított, mellette diákszínjátszást vezetett, az általa betanított és rendezett népszínműveket a Házasemberek bálján mutatták be. Tanulmányi kirándulásokat szervezett, a futásfalvi gyermekekkel rendszeresen látogatták Erdély irodalmi emlékhelyeit.
1971-ben versenyvizsgával Kovásznára, a vajnafalvi iskolába került. Magyar nyelvet és irodalmat tanított több mint húsz éven át, miközben néhány évig aligazgatói feladatkört is ellátott. 1990-től nyugdíjazásáig a Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyartanára volt. Pedagógusi munkája mellett irodalmi és nyelvészeti kört vezetett, diákjaival együtt néprajzi kutatómunkát végzett. Több alkalommal volt házigazdája a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőnek, alapító tagja az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületnek. Segédkezett az évente megrendezett Csoma-napok szervezésében, a Kőrösi Csoma Sándor-évkönyvek gondozója, szerkesztője és időnként szerzője is. Ugyanakkor évtizedeken keresztül vezette az Ignácz Rózsa Irodalmi Kört, a havonta megszervezett író-olvasó találkozók lelke, házigazdája. A Gazda József által vezetett diákszínjátszó kör munkatársa, a Bartalis János Szavalóverseny többszöri házigazdája volt. 1998-ban nyugdíjba vonult, de kollégái hívására zsűrizést vállal szavaló- és mesemondó versenyeken. Bábáskodott az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület születésénél, részt vesz az alkotói, illetve prózamondói versenyek megszervezésében, jelen van az Ignácz Rózsa-emléknapokon és -konferenciákon. Számtalan szakmai és közéleti publikáció szerzője. Írásait a Tanügyi Újság, a Háromszék napilap, a Székelyföld folyóirat közli, helytörténeti és névtani értekezéseit olvashatjuk a Kőrösi Csoma Sándor-évkönyvekben, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben. Fontosabb szakmai elismerései, díjai: Kovászna város Pro Urbe díja, valamint az RMPSZ Életműdíja. Szellemi kisugárzásából jut mindannyiunknak. Köszönjük.
Czilli Aranka
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
