Három a belga igazság, egy a ráadás – vége az utazásnak

Három a belga igazság, egy a ráadás – vége az utazásnak

Emelt fővel távozik a labdarúgó-Eb-ről a Belgiumtól 4-0-s vereséget szenvedő magyar válogatott. Könyörtelen volt az ellenfél.

Már Eb-re kerülni is egy beteljesült álom volt 44 év „szünet” után, hát még a továbbjutásunk az Eb F csoportjából Ausztria, Izland és Portugália mellől. A futballvilág velünk együtt pedig vagy ámuldozik, vagy még mindig nem hisz a szemének, és még mindig lebecsüli a Storck-legénységet. Talán ez utóbbi lehetett volna a legnagyobb erőforrásunk Belgium ellen is; az ellen a Belgium ellen, amelyet ötvennyolc éve le nem győzött a magyar labdarúgó-válogatott, tétmeccsen pedig még soha.

Hogy Európa legerősebb gárdájáról van szó papíron (lásd: a FIFA-világranglista 2. helye), azt Kevin De Bruyne-ék azonnal bizonyították, nekünk pedig még az is aggodalmat okozhatott, hogy a bemelegítés során Kleinheisler László combizomhúzódást szenvedett, így a bizony fáradt Gera Zoltánt a támadók mögé kellett tenni, az ő helyére pedig Pintér Ádámot – összeállt tehát a fradista belső középpályás trió.

Tíz percen át nyomasztó belga fölényt konstatálhattunk, de nyugtathatott a tudat, hogy az eredményjelzőn két karika látszódott – Ausztria kapufával riogatott minket az elején, aztán mi lett a vége: 2-0 ide! De Belgium nem Ausztria, és Lukaku, De Bruyne, valamint Hazard folyamatosan azt csinált a védőinkkel, amit akart – Király Gáborral nem. Mígnem aztán jött a 10. perc, és egy baloldali De Bruyne-szabadrúgásnál rettenetesen helyezkedtünk középen, ketten is üresen ugrottak fejelni, közülük a védvonalból érkező Alderveireld bólintott a tehetetlen Király kapujába.

A 16. percben egy tőlünk független történés adott némi lelki energiát, egy hazaadáskor Courtois elcsúszott, a labda így kevéssel a kapuja mellett vánszorgott ki az alapvonalon. A 24. percben alakult ki legközelebb igazi gólveszély, amikor Dzsudzsák két védő nyakán, csetlő-botló mozdulatok közepette váratlanul kapura lőtt, a rövid alsó elől azonban Courtois tisztázni tudott.

Ezt követően is viharos sebességgel érkeztek a veszélyes kontrák, mi elvétve jutottunk el Vermaelenék környékéig, Pintér és Lovrencsics egészen jól érvényesült a kombinációs játék során. De még mielőtt azt hittük volna, hogy van keresni valónk az első játékrészben, Kevin De Bruyne szabadrúgását Király a testi épségét sem kímélve paskolta a lécre a félidő hajrájában. Lovrencsics és Dzsudzsák azért alaposan tesztelték Courtois ébrenlétét, ahogy Mertens is az ekkor már kézfájós Királyét.

A második félidőt ott kezdték a belgák, ahogyan az elsőt abbahagyták, Eden Hazard zavartalanul viharzott el a baloldalon, majd szedette ki Királlyal a rövid felsőbe tartó kísérletét. Ekkor a halálosan elfáradt Gera Zoltán már nem volt a pályán, Elek viszont igen. Percekre rá viszont kicsit tényleg kijöttünk a szorításból, Szalai előbb kisodródva jobbról jobbal (50. perc), majd centerben fejjel riogatta a védőket (54. perc). A 66. minutumban Pintér Ádám is csettinteni valót lőtt, még meg is pattant, amivel próbálkozott, majd Dzsudzsák szabadrúgásából Juhász szúrt a hosszúról a hosszú felé, de picivel mellé.

Storck ekkor már Bödét is bedobta „minden mindegy” alapon. Elek révén pedig bár szépíthettünk volna az utolsó percben, Carrasco révén megkaptuk a negyedik csapást. Totálisan kifáradtunk, nem ez a mi szintünk.

Magyarország sima (4-0-s) vereségével is emelt fővel távozhat a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságról, hisz csoportját veretlenül megnyerve a 16 közé jutott, bemutatva, hogy nem a mezőny bővítése miatt keveredett a tornára.

Szép volt, fiúk!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »