Harminc év után: 1987

Harminc év után: 1987

A RETÖRKI – Rendszerváltó Archívum folyóiratából Kiss Gy. Csabát idézzük.

„Érdemes utólag számba venni a Lakiteleki Találkozó (igen, talán írható nagybetűvel, bár egy nappal utána még nem biztos, hogy így gondoltuk) résztvevőiről néhány egyszerű adatot. A jelenléti ív alapján készült névsorban 181 fő szerepel. A rövid áttekintést megkönnyíti, hogy ki-ki föltüntette foglalkozását és lakóhelyét. A legnagyobb csoport – hogy is lehetett volna másképp – az íróké, irodalomtörténészeké volt (45 fő). Aki ismeri valamennyi modern kori történelmünket, beleértve ’56-ot, bizonyára nem csodálkozik rajta. A művészek száma 9, csakúgy, mint az újságíróké / szerkesztőké. Összeadva nem volt rossza a társadalomtudományok képviselete sem, hiszen 12 közgazdász, 9 szociológus, 6 politológus és 6 történész volt a körünkben. A pedagóguspálya különböző szintjeihez (óvónőtől tanárokig) 17-en tartoztak. 6 mérnök, 4 orvos és 4 jogász volt a csapatban. 6-7 embert tekinthettünk munkásnak. Egyetemi-főiskolai hallgató 5, tisztviselőnek tekinthető személy szintén 5 volt jelen. Ezen kívül két-két néprajzosról, művészettörténészről, népművelőről, továbbá egy biológusról (Vargha János – Duna Kör) és egy református lelkészről (Csontos József Dabasról) ad számot a lista. Ami az érkezési helyet illeti, egyértelmű a fővárosi többség (126). Természetes, hogy szép számmal szerepelnek a helyiek, a lakiteleki polgárok, akik nélkül nem lehetett volna megoldani a szervezést. A regionális szempont nem tesz hozzá túl sokat a találkozó értelmezéséhez, de talán nem teljesen érdektelen ezt sem számba vetni. Összetételünknek ez a dimenziója elsősorban gyakorlati okokkal magyarázható. Kitüntetett hely illette meg a közeli Kecskemétet és környékét, ahonnan nyolcan jöttek, beleértve a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökét, Gajdócsi Istvánt (aki föltehetően Pozsgay személye miatt fogadta el a meghívást). Miskolcról és Szegedről hárman-hárman jöttek, Debrecenből ketten. Kissé értetlenkedtem a helyszínen, hogy nem láttam ott a Tiszatáj szerkesztőit (Ablonczy László hiába kapacitálta Annus Józsefet), pedig akkor már fordulni látszott az ügyük, az új miniszterelnök próbált békét keresni az írótársadalommal. Köztünk volt New Yorkból a Püski házaspár /(Sanyi bácsi föl is ajánlotta a támogatását a jegyzőkönyv megjelentetéséhez), továbbá Puerto Ricóból az itthon tartózkodó Ferdinandy György. Tóth Károly Antal volt az egyetlen határon túli magyar (Kolozsvárról), az ellenzéki Ellenpontok című kiadvány egyik szerkesztője, de emlékezetem szerint akkor már a kitelepülés első szakaszát élte.”

(a szerző a RETÖRKI külsős munkatársa)

(Részlet Kiss Gy. Csaba – Harminc év után: 1987 című írásából, mely a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) kiadásában megjelent Rendszerváltó Archívum folyóirata közöl, melyet olvasására szívesen ajánlunk. Kiss Gy. Csaba azonos címen, a Nap Kiadónál  megjelent könyvében ez az írás részlet is szerepel.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »