Harmadrendű állampolgárok?

Döntött az Alkotmánybíróság 8:5 arányban. Nem engedi levélben szavazni azokat a magyarokat, akik külföldön vállalnak munkát. Ha tehát egy pesti lakos a Londontól 320 kilométerre lévő Manchesterben dolgozik, s magyar állampolgárként ki szeretné nyilvánítani, melyik pártot tartja kormányképesnek, az vagy hazautazik a választás napján, vagy – amennyiben még nem vett kocsit magának, s gyanítom, ők vannak többségben – vonatra ül, hogy a londoni magyar külképviseleten voksát leadhassa. A mostani alkotmánybírósági döntés előzménye: a 2014-es választás után egy Angliában dolgozó magyar munkavállaló nehezményezte, hogy neki öt órát kellett utaznia szavazata leadásához, míg a határon túli, kettős állampolgársággal rendelkező magyarok ugyanezt levélben megtehetik. Megoszlott az alkotmánybírák véleménye, elgondolkodtató, hogy többek közt Pokol Béla, Stumpf István és Szalay Péter is helyeselte volna, hogy a határon túli magyarokra vonatkozó szabályokat mintegy kiterjesszék a külföldi munkavállalókra. És ez logikus is lett volna, mert nincs okunk feltételezni, hogy egy fiatal orvos, aki idehaza nem tud lakáshoz jutni, családot alapítani, ezért Németországban vagy Angliában vállal ideiglenesen munkát, Magyarországhoz gyengébb szálakkal kötődik, mint egy generációk óta a Székelyföldön élő kettős állampolgár, akit a balliberális oldal másodrendű állampolgárnak tekintett. A külföldi munkavállalók lennének most a harmadrendű állampolgárok?

A dolog jogi részét az Alkotmánybíróság tagjai nem túl izmos érvekkel, de megindokolták, a pragmatikus politikai oldalát pedig az MSZP érthető módon máris tematizálta. E szerint a döntés hátterében politikai sugallat áll, mert a határon túli magyarok valószínűleg a kormánypártokra szavaznak, ám ez kevésbé feltételezhető azokról, akik külföldre mentek, mert hat év fideszes kormányzás után sem látják idehaza a jövőjüket, szavazásuk megkönnyítése tehát nem érdeke a kormánynak. Ez persze csak vélekedés. De van itt egy sajnálatosan ismétlődő tapasztalat. Az, hogy már megint oktalan minősítés történik. Különbségtétel szavazó és szavazó közt, állampolgár és állampolgár közt. Már megint hiányzik a kormányzati nagyvonalúság. Már megint nem fontos a lényeg ruháját jelentő látszat. Már megint nevelés történik: ti akartok levélben szavazni? Akik elhagytátok az országot, és londoni kórházakba nyomultok éjszakai ügyeletbe? Bennetek nem lehet ugyanúgy megbízni, mint akiket az ország hagyott el, s akiken a határok léptek át! Ti csak vonatozzatok fél napot, ha szavazni akartok, ki tudja, kiket ikszeltek be helyettünk.

De végül is hány emberről van szó, hogy ilyen fontos volt őket a levél útján történő szavazás lehetőségéből kipenderíteni? A KSH és egy uniós kutatócsoport felmérései szerint a külföldre vándorló magyarok száma hozzávetőlegesen 350 ezer, java részük negyven alatti férfi. Ezek az emberek egyébként jelentős összegeket utalnak haza, tavalyi összesítés szerint a külföldről kapott munkajövedelmek elérték a 920 milliárd forintot.

Aki a jövőre gondol, nem csak a választásokra, annak nem az lesz a fő kérdés a külföldi magyar munkavállalókkal kapcsolatban, hogy na, ezek vajon kire szavaznának levélben, hanem hogy miként lehet az elmenetelüket megakadályozni, már csak népesedéspolitikai okokból is. Mert ha egy kormánynak tényleg fontos, hány gyerek születik, akkor fölteszi magának a kérdést: vajon megtettem-e minden tőlem telhetőt azért, hogy itthon tartsam ezt a 40 alatti, vállalkozó kedvű, aktív, dolgos, csak éppen gazdag családi háttér és kapcsolati tőke híján idehaza a számításait megtalálni nem képes réteget?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »