Hangulatkeltés Vásárhelyen

A reményvesztett ellenzék álhíreket terjeszt, és nem vállalja önmagát sem.

Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Hódmezővásárhely Magyarország egyik legfontosabb települése. Mindezt nem kizárólag a megyei jogú város gazdasági és kulturális háttere támasztja alá, hanem az elmúlt években véghez vitt infrastrukturális, oktatási és egészségügyi fejlesztések is magukért beszélnek. Ebben az időszakban töretlenül folytatódott az a fejlődés, amely már Rapcsák András polgármestersége idején is kiemelt településsé tette a várost.

Hódmezővásárhely az utóbbi években meghatározóvá vált bevándorlás kérdésében is világos álláspontot alakított ki. A kötelező betelepítési kvótát leszavazó 2016-os népszavazáson a helyi részvétel meghaladta az országos átlagot (több mint 54 százalék vett részt helyben a referendumon), a kötelező kvótarendszert pedig szinte minden résztvevő elutasította.

A városban egyértelmű a jobboldali tradíció, ezt a helyben élőknek világos értékrendi hátteret mi sem jelzi jobban, mint az elmúlt évek választásainak eredménye. A városban és a választókerületben már a kilencvenes években tartott megmérettetéseken is a polgári-jobbközép erők domináltak. Az azóta eltelt közel három évtizedben a balliberális pártok (MSZP, SZDSZ, majd ezek utódpártjai) egyetlen alkalommal sem tudták jelentősen átrendezni a helyi politikai erőviszonyokat.

Rapcsák Andrást már 1990-ben polgármesterré választották a helyiek, ami szemben állt az akkori országos trenddel, amelyben a tavaszi első szabad választás jobboldali sikere ellenére sorra tértek vissza a települések élére az egykori tanácselnökök, baloldali vezetők.

Ma Lázár János képviseli a kontinuitást a Rapcsák-korszakkal. 2014-ben fölényesen, hatvan százaléknál is jobb eredménnyel győzött Almási István, a kormánypártok akkori polgármesterjelöltje, de a közgyűlésben is adott a kormánypárti többség. Az időközi polgármester-választást ugyanakkor épp Almási István váratlan halála miatt kell megtartani röviddel a parlamenti voksolás előtt. A Fidesz–KDNP jelöltje ezúttal Hegedűs Zoltán, a város eddigi alpolgármestere.

Azzal együtt, hogy a településen egyáltalán nem mondható erősnek a balliberális oldal, a pártélet kimondottan aktív. Mindezt a település adottságai és jelentősége teljes mértékben érthetővé teszi. Az már kevésbé érthető, hogy ennek ellenére miért nem szándékozott egyik ellenzéki párt sem saját jelöltet indítani. Az elmúlt évek időközi voksolásaiból is leszűrhették volna azt a tapasztalatot, hogy a választók a gyengeség és az előre megfutamodás jelének tekinthetik, ha a pártok magukat fel nem vállalva bizonytalan hátterű és identitású álcivil vagy álfüggetlen jelöltek mögé bújnak.

Ehhez képest akár pozitívumként is lehetett volna értékelni, ha a helyi MSZP legalább látszólag megpróbál változtatni a kialakult helyzeten. A megmérettetésen ugyanakkor immár csak függetlenként tud elindulni Hernádi Gyula, aki korábban kétszer is indult a polgármesteri székért szocialista színekben.

A bejelentés után viszont ezúttal a teljes reményvesztéssel küzdő országos pártvezetés haragjával kell szembenéznie, ha kizárják a pártból. Mindez nem lenne túl bölcs döntés röviddel a parlamenti választás előtt, hiszen ez minden helyi baloldali politikusnak azt az üzenetet hordozza, hogy egyáltalán nem fontos sem a személyük, sem azok a helyi ügyek és érdekek, amelyekért adott esetben fel tudnának lépni egy kampányban.

Különösen elgondolkodtató, hogy az ellenzéki pártok és az ellenzéki sajtó mindenféle valóságtól elrugaszkodott, spekulatív elméletet képes felállítani az ügy kapcsán. Ellenzéki körökből ugyanis azt sejtették, hogy a helyi MSZP-s kötődésű jelölt indulása valójában a kormánypártoknak kedvez.

Mindez persze csak azt mutatja, hogy míg a kormánypárti jelölt világos koncepcióval, stabil támogatói háttérrel és jó esélyekkel indul a megmérettetésen, bizonyos ellenzéki körök a várható újabb vereséget próbálják jó előre megmagyarázni. Részben költői kérdés, hogy vajon mennyire komolyan vehetők azok, akik eleve félelmekkel telve, rettegve állnak rajtvonalhoz?

Több év tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy ha egy időközi választást és a reményvesztett ellenzéket kell egy lapon említenünk, abból szinte törvényszerűen következik a hangulatkeltő kampánytechnika és az álhírözön kérdése. Az elmúlt napokban több fórumon is elhangzott, hogy a Gyurcsány Ferenc, az MSZP és a Jobbik által is támogatott ellenzéki jelöltet a választási küzdelembe való beszállás miatt rúgták ki a munkahelyéről. Szinte azonnal kiderült, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló döntés már tavaly októberben megszületett, amikor még hivatalban volt a korábbi polgármester, tehát szó sem volt semmiféle egzisztenciális megtorlásról vagy hasonlóról.

Ugyanígy fals információnak bizonyult a kamerabotrány. Az ellenzéki jelölt ugyanis azzal próbálta manipulálni a közvéleményt, hogy miután bejelentette indulását, kamerákat telepítettek az utcájába, hogy megfigyeljék. Ezzel szemben a Közbeszerzési Értesítőből – mindenki által ellenőrizhető módon – az derült ki, hogy a kamerákról már majdnem egy évvel ezelőtt döntöttek. Ha már kamerák: talán sokan emlékeznek még az előző ciklusban a bajai időközi választás kapcsán kirobbant videóhamisítási botrányra. Akkor egy manipulált felvétellel akarták nehéz helyzetbe hozni a kormánypártokat, bár akkor is kiderült, hogy valójában az ellenzék érintett az ügyben.

A hódmezővásárhelyi időközi választás kapcsán egyébként legutoljára a helyi plébános, Németh László került az ellenzéki politikusok és a sajtó célkeresztjébe. A plébános a hétvégi mise után – amit egyébként nem ő tartott – kiállt a kormány mellett, és arra kérte a híveket, lelkiismeretük szerint ne az ellenzéki jelöltet támogassák. Az alapvető jogok kérdésében máskor oly érzékeny ellenzékiek ezúttal nem tartották fontosnak, hogy egy plébánost is megillet a véleményszabadság akár helyi, akár országos közéleti kérdésekben is. Ha más egyházi vezetők példának okáért bevándorláspárti nyilatkozatot tesznek, az persze egészen más megítélés alá esik a balliberálisoknál.

Az egész kampányból egyelőre azt a következtetést lehet levonni, hogy míg a kormánypárti jelölt dolgozik és a helyiek valós problémáival törődik, a reményvesztett ellenzék rástartolt a hangulatkeltésre. És ennek jegyében – folytatva az utóbbi évek botránypolitizálását – semmi sem szent nekik, még ha a közügyek kapcsán valójában semmiféle mondanivalójuk sincs.

Fodor Csaba

A szerző a Nézőpont Intézet politikai elemzője


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »