Hang a föld alól (Benke László verse Nagy Imréről)

Ahogy tekergetemfáradt nyakcsigolyám,nem is olyan mélyen,hallom, ahogy ropog.Fölsejlik, emlékszem:a hóhér markábanroppant ilyen szépen.Nem kiáltottam fel?Nem is emlékszem.Az undor fogott el.Kivert a verejték,ahogyan hátulróla lécen átölelt.A nyári hõségbenbüdös volt a karja, izzadt, mint a barom.(…)…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………Benke LászlóHang a föld alólAhogy tekergetemfáradt nyakcsigolyám,nem is olyan mélyen,hallom, ahogy ropog.Fölsejlik, emlékszem:a hóhér markábanroppant ilyen szépen.Nem kiáltottam fel?Nem is emlékszem.Az undor fogott el.Kivert a verejték,ahogyan hátulróla lécen átölelt.A nyári hõségbenbüdös volt a karja, izzadt, mint a barom. De azért a nyakamgyorsan és ügyesen végleg kicsavarta.Szívemre figyeltem, nem felejtem soha:vert, aztán csak megállt.Kicsit még remegett.Milyen rémült szemmelálltak körülöttema sötét angyalok!Megvetettem õket, lelkem szinte örült.Nem kértem kegyelmet.Letettem a nemzetkezébe sorsomat.Azon járt az eszem,Uram, te tudhatod,hogy az én népemnek,ami tõlem telik,fölemelt fejemmelmég valamit adok.Majd azután kicsitkényelmesebben iskinyújtózhatok.Forrás: Benke László: Veszteség c. verseskötete, http://mek.oszk.hu/11300/11331/11331.pdfA költővel készült beszélgetés – egyebek között erről a verséről is – itt tekinthető meg:Tovább a vershez

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »