Halottak Napja, Mindenszentek, Halloween”, vagy ahogy Mi tudjuk: a Küszöb Ünnepe

Halottak Napja, Mindenszentek, Halloween”, vagy ahogy Mi tudjuk: a Küszöb Ünnepe

Az Eurázsiai népek dualisztikus világképének megfelelően az Ikerörvény mindenben benne van, mindent áthat, ill. Mi vagyunk Őbenne.
Mindekettő igaz, nem szétválaszthatók. Mindenben egyensúly van, mindennek van “másik oldala”, színe meg visszája. (Anyagi- és Szellemvilág, Nő-Férfi, ÉG-FÖLD, alvilág-felső világ, páros szervek, végtagok ketten együtt egy egész, együtt egész-ségesek, férj-fele-ség, ketten együtt egy egész, születés-halál…)
Felfogásuk, a ránk maradt hagyomány szerint a halál nem az élet ellentétpárja, hanem a születésé.
Két Kapu, az egyiken testet öltve megérkezünk az anyagi világba, a Másikon pedig elhagyjuk azt.
A Születés színe a piros: a vér, az életerő színe; A Halál színe a fehér: a megtisztulás, elengedés színe.
A halál az új kezdet szükséges része, nélküle nincs tovább haladás.
A halált nem tekintették tragédiának, ha jó életet élt a távozó, be tudta fejezni életfeladatait, jót cselekedett, nem ártott, meg tudta tartani ígéreteit nyugalomban távozhatott a Világból.
“Párnák közt ágyban halni meg”, ezt ők ideálisnak tekintették.
Teljes élet leélése után a test és a lélek -a Természethez igazodva!- fokozatosan felkészül a távozásra. Testünk, lelkünk fonala egyaránt elvékonyodik, végül elszakad.
A halottnak nem fáj a halál, a gyász is csak a hátrahagyottaknak. Egész életükben készültek a halálra, tudták mi fog történni.
A halál tudatosságának 3 fokozata volt.
A nemtudatos halál, ilyenkor azt mondták:”megtért az Úrba.” Tehát szellemcsírája vissza tért a gyökérforráshoz; A tudatos halál után a szellem reinkarnálódik, újra születik. Ha az egyén elég nagy Szellemmé növelte magát önálló entitásként, őrzőként, őrszellemként tovább hathat.
Tudták: tapasztalatot szerezni, fejlődni jöttünk e Világra, amely nagyban befolyásolja Szellemünk fejlődését, következő életeinket.
Gyászolni, halottat siratni 3 napig volt szabad! A “verázsolásnak” nevezett halotti szertartásnak (a virrasztás szavunk formája, nem a varázslásé!) nagy jelentősége van: 3 napig figyelték, nem tetszhalott-e az illető. Jó cselekedetei emlegetésével segítették átkelését a “Garaton” a Szellem világába. A temetést követően azonban elégették, elajándékozták tárgyait és tilos volt sírni-ríni érte, mert ezzel vissza idézték volna, hátráltatták volna Útjában.
A halál után esztendőig terítettek a halottnak minden lakomán, minden ünnepen.
Ezt követően évente emlékeztek meg halottaikról, évente áldoztak szellemeiknek, ilyenkor november (ősi nevén: “enyészet hava”) elején.
Az anyagi- és szellemi világok ilyenkor kerülnek a legközelebb egymáshoz, ilyenkor vagyunk legközelebb őseinkhez, szeretteinkhez. Tehát az Ünnep a Túlvilági Kapu és az Ősök tiszteletének ünnepe volt.
“Küszöb Ünnepének” hívták. A kórházi szülés bevezetése előtt leggyakrabban a küszöbön szültek, félig álló-függeszkedő testhelyzetben (a nők fekve szülése kb. 130 éve divatból bevezetett buta és természetellenes szokás, nagyban nehezíti a születés folyamatát, az egyik angol uralkodó alkalmazta először, mert látni akarta, ahogyan kicsúszik a gyermek az anyjából, hát a nép pedig az elitet majmolja…) a halottat pedig ugyanezen küszöb feletti eresz alatt ravatalozták fel a verázsolás, a halott búcsúztatás 3 napos szertartására.
Az évkör ünnepei jelképesen összefüggnek az ember életciklusaival is, ezért NEM VÉLETLEN, hogy az ünnep elnevezése a közelgő télre is utalhat, “küszöbön áll a tél.”

„Küszöbtől, küszöbön át –
eresz aljáig hosszú az út, mégis rövid.
Két örvény ölelkezéséből foganunk,
anyánk ágyéka első kapunk,
azon át lépünk e látható-fogható világba:
ez az eleven-párájú életbe vezető kapu.
Életünk másik kapuján ebből kilépünk-
szellemek örök világába lépünk át.
Nem halál az –
halál-é hernyónak bábba szövődése?
Hernyó meg pille: két állapot, mégis egy élet.”
(Máté Imre: Yotengrit 2. 89. o.)

Felfogásukból adódóan ez az ünnep nem volt szomorú, ételt-italt vittek a temetőbe, a halottak falujába, úgy vélték vendégségbe mennek.
Talán ezért járnak ilyenkor este a temetőbe a magyarok?! Nem tudom más népek cselekszik-e?!
Ilyentájt tehát elődeinket tiszteljük meg, rájuk emlékezünk jó szívvel.
A kereszténység hosszú időn át sem tudta megszüntetni az Ünnepet, ezért az addig nem túlzottan kedvelt szentjeiknek adományozták, “keresztényesítették”, mint egyes ünnepeket a baszkoknál, dél- és közép-amerikai őslakóknál, és nálunk magyaroknál…
A TELJES keresztény ünnepkör az eredeti pogány évkör-ünnepekre épül a mai napig -igaz a naptárban sokszor némi eltolódással. Kara-Csán=Karácsony, Fényünnep=Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó Boldogasszony=Húsvét, Ispiláng=Pünkösd, Sarlós Boldogasszony=Sarlós Boldogasszony, Küszöb ünnepe=Halottak napja, és kezdődik előröl.
Három Boldogasszonyunknak (fehér-zöld-fekete vállkendősek), akik a Túlvilági ösvényt biztosítják a buddhizmusban fennmaradt három Tara -val van közössége. Keleti rokonnépeink hagyományai többnyire a buddhizmussal fonódtak össze, azon belül éltek tovább, pl. a tibeti Bön-Buddhizmus.
A tibeti “Halottak Könyve” -ben leírtak nagyobb részükben azonosak a magyar BÜÜN hagyomány ide vonatkozó részeivel, amelyeket Máté Imre 4 kötetben kiadott “Yotengrit 1-2-3-4.” című könyveiben találunk meg a Hagyomány más részeivel együtt.
A “Halloween” a sokban rokon kelta hagyomány tovább élése az USA -ban.
A kelták szerint ilyenkor a rossz-ártó szellemek lepik el a világot, ezért hozzájuk hasonlóra maszkírozták el magukat, hogy maguk közül valónak higgyék őket, ne essen bántódásuk.
Ez a Magyarországon is egyre népszerűbb hagyomány is távol áll a magyarok őseiket tisztelő vidám, magasztos ünnepétől.

Emlékezzünk Őseinkre vidáman, tisztelettel!

Hírdetés

Áldás, békesség!

Balaskó Tibor

Forrás: Kállai József

Fotók: Yotengrit Club


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »