Halló, itt E. T. beszél

Halló, itt E. T. beszél

Nem először és biztosan nem utoljára jelentették rádiócsillagászok a földön kívüli intelligenciát kereső SETI Intézetnek, hogy távoli csillagok felől érkező „furcsa” rádiójeleket fogtak. Most is ez történt, orosz kutatók tavaly érzékeltek egy egyelőre megmagyarázhatatlan szignált. A tudományos közvélemény annak ellenére szkeptikus, hogy sokan vallják: az igazság odaát van.

A „felfedezés” még tavaly májusban történt. Orosz csillagászok a Kaukázus északi részén fekvő Zelencsukszkaja város határában lévő RATAN-600 nevű rádióteleszkóp segítségével figyeltek meg távoli csillagokat. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a megfigyelés időpontjában csak hatalmas mennyiségű nyers adat érkezett be, amit a számítógépek elraktároztak későbbi elemzés céljából. Nem úgy megy, mint a filmekben, hogy amint a teleszkóp érzékel valami furcsaságot, azonnal elkezd vijjogni egy sziréna, és a monitorok pirosan kezdenek villogni.

Több mint egy évig tartott, míg a kutatók odáig jutottak az adatelemzéssel, hogy megtalálták az eddig megmagyarázatlan rádiójelek nyomait. Az adás az évek óta jól ismert HD-164695 jelű csillagrendszer irányából érkezett. A csillagrendszer néhány milliárd évvel idősebb lehet, mint a mi naprendszerünk, 94 fényévre van tőlünk, és a központi csillagja körül legalább egy bolygó, méghozzá egy Neptunuszhoz hasonló gázóriás kering, írja a Smithsonian Magazin honlapja. Ez nem alkalmas az életre (mármint az életnek arra a formájára, amit mi ismerünk), de nem lehet kizárni, hogy keringenek még a csillag körül más, eddig felfedezetlen égitestek is.

A Ratan-600 nem átlagos, parabolaantennához hasonlító rádiótávcső. Valójában egy gyűrű, amelyet 577 méteres körben fektettek le a talajra. Alakjából adódóan meglehetősen korlátozott részét képes megfigyelni az égnek, és ez több csillagász szerint is kérdésessé teszi az általa érzékelt rádiójelek értelmezhetőségét. Mindazonáltal a felfedezést tevő csillagászok elismert kutatók, így az adatokat nem lehet egyszerűen lesöpörni az asztalról. A jel nem olyan erős, mint ahogy az az első híradásokban állt, de kétségtelenül ott van, és valószínűtlen, hogy pusztán háttérzaj lenne.

A jelerősség és a feltételezett forrás távolsága alapján megbecsülhetjük, hogy mekkora energiával kellett a szignált kiadni. Röviden: naggyal. Ha feltételezzük, hogy valóban idegenek küldték az adást, és minden irányban elindították az űr felé, akkor a jel energiaigénye 100 trillió watt (100-szor milliárdszor milliárd) lett volna, amely százszor annyi, mint a teljes földre jutó napfény energiája. Ha feltételezzük, hogy csak nekünk akartak valamiért üzenni (valamilyen furcsa okból), akkor az energiaigény jóval kisebb, alig egybillió watt, amely nagyjából a teljes emberiség energiafogyasztásának felel meg. Igen magas lehet a villanyszámlájuk.

Az efféle távoli jelenségek értékelésekor sohasem szabad elfelejteni, hogy a térbeli távolság egyszersmind időbeli távolságot is jelent. A 94 fényévre lévő objektum irányából érkező jel nem most vagy tavaly, hanem 94 éve indult útjára, bármi is adta ki. Ha pedig azt akarjuk hinni, hogy konkrétan nekünk küldték az üzenetet, az azt is feltételezné, hogy tudnak rólunk. Márpedig bármiféle információ a földről ugyancsak 94 év alatt jut el hozzájuk, tehát a legfrissebb tudásuk bolygónkról a 19. század elejéről származhat, amikor viszont még nem igen bocsátottunk ki rádiójeleket.

Maga a SETI Intézet sem tartja valószínűnek, hogy E. T.-t találtuk volna meg, ugyanakkor minden felmerülő magyarázatot meg kell vizsgálni, amíg ki nem zárhatjuk a valós ok mellől az összes többit.

A bizonyosság érdekében a SETI csillagászai most a HD-164695 csillagrendszer felé fordítják az Allen teleszkóprendszert, hogy megpróbálják reprodukálni az észlelést. Erre igen kicsi az esély, tekintve, hogy majdnem másfél év telt el az orosz felfedés óta, és ők is csak egyszer érzékelték a szignált a 39 megismételt felvételből.

Sajnos úgy tűnik, megint nem vette fel senki a kagylót, amikor E. T. telefonált. Talán majd legközelebb.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »