Halálra itélve

Ahogy megszülettünk, ítélet is születik ; a végén meg kell halnod ! Hogy ez a Vég, mikor következik be, az sok, sok tényezőtől függ. Genetikai tényezők sokat jelenthetnek, kinek szülei hosszú életűek voltak, maga is hosszabbra számíthat. Az életkörülmények, és életmód nagy mértékben befolyásolják az élet minőségét és hosszát. Az biztos, hogy a szegények rövidebb életűek, hiszen a gazdagok lehetőségei egy kiegyensúlyozott életre, és a hatékonyabb, drága orvosságokra, sok, sok plusz évet biztosíthatnak. Korunk tudományos, és technikai vívmányai, elméletileg egy igen hosszú, a felső biológiai határt megközelítő életkort biztosíthatnának. De miért a feltételes mód ? Azért, mert földi életünkben nem sikerült egységes, mindenki számára érvényes törvényeket létrehozni, az emberben nincs elég fegyelem és akarat, mióta megjelent a bolygón, amit később Földnek nevezett el, megzavarta a rendet, a természet rendjét, és az életet a saját elképzelései szerint irányította, már a kezdet kezdetén. A harmóniából, káoszt teremtett.

Nos, végtelen hosszan el lehetne kalandozni a témában, miért történt mindez így, hogyan lett a buta ősemberből „homo sapiens”, és később, a gondolkozni képes emberből a mindent tudó „zseni”, aki aztán „zsenisége” tudatában mindent átformált, hozzányúlt a természet törvényeihez, sőt, ezeknek fittyet hányva, „istennek” képzeli magát és azt tesz, azt csinál, ezen a tulajdonképpen „szerencsésnek” mondható kis bolygón, amit Ő akar. Igen, mai tudásunk birtokában állíthatjuk, hogy szerencsés bolygó ez a föld-golyóbis, mert sehol ehhez hasonlót még nem találtunk, pedig elég régen keressük. Életünk ősforrása a Nap, a testvér bolygókkal, meg a többi csodával, egy irdatlan nagy csillagrendszert alkot, nagyon messze tőlünk, ahova soha nem jutunk el, de egy ilyen szép, zöld pázsittal, erdőkkel, folyókkal , hatalmas tengerekkel, és persze sok, sok oxigénnel rendelkező bolygó nem létezik sehol, – legalábbis eddig nem találtunk hasonlót- nem beszélve a pezsgő életről, ami körülöttünk, és velünk együtt zajlik. Szóval, lássuk be, az egész nagy rendszerben, amit mi Univerzumnak nevezünk, mi vagyunk a legcsodásabbak, a Föld, mint egység, mint Élő Bolygó, növény és állatvilágával, és az Emberrel, mint a teremtés koronájával. Sajnos az Emberrel, bár egy csodálatos teremtmény, ma már több a baj, mint az öröm. A „teremtés koronája” kezd elkorcsosodni.

A fenti, kezdeti, sorokat olvasva úgy érzem, ez nem is szokványos publicisztika, inkább szubjektív elmélkedés, filozofálás az emberi butaságról. Erre viszont nem vagyok elhívatott, erről már rengeteget írtak, nagyon okos emberek, akiknek én a nyomdokába se léphetek. Könyvtáraink zsúfolással telve az emberi szellem fantasztikus megnyilvánulásaival, magasztos gondolatokkal, melyek az embert ténylegesen a teremtés koronájává emelhetnék., de azt is leírták már százan és ezren, hogy az ember nem a jót követi, nem azokra hallgat, akik bölcsességet, értelmet tolmácsolnak, és megmutatják a helyes utat, hanem makacsul követi az ésszerűtlent, a rosszat.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »