Halálos tangó

Néha eljátszom a gondolattal, hogy 2018-ban Vona Gábor lehet a miniszterelnök. Van erre esélye?

(…)  A Jobbik sokat engedett a radikalizmusából, és feltehetően sok ingadozó lát majd több fantáziát a kormányváltásra inkább esélyes Vona Gáborban, mint a szertefoszló, egységet és összefogást még mindig nem mutató baloldalban.

(…)  És amennyiben a folyamatok nem változnak, és a baloldalon nem találnak igazi vezető egyéniséget, és a Jobbik sem tudja tovább növelni a szavazóbázisát, akkor bizony el kellene gondolkodni egy koalíció megalkotásán, még akkor is, ha itt kölcsönösen minden résztvevőnek engedményeket kellene tennie. Más remény ugyanis nem látszik az erősen bebetonozódott kormánypárt megbuktatására. Tudom, hogy ma szinte elképzelhetetlen az álláspontok közelítése a baloldal és a Jobbik között, nehéz lenne összeegyeztetni a pártok elképzeléseit, de talán nem lehetetlen. A baloldal ideológiája nehezen felismerhető, és a Jobbik is sokat engedett a radikalizmusából, nem is beszélve a régen még hangoztatott – valójában divatjamúlt – antikommunizmusából. Ha most nem is sikerülne a győzelem, akkor legalább a parlamenti arányok lennének kiegyensúlyozottabbak. A másik út ugyanis további négy év ellenzékben – bár úgy fest, vannak, akiknek ez kényelmes -, hogy aztán egy még reménytelenebb helyzet alakuljon ki. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy a Fidesz enged a nyomásból.

Egyszer a másik oldal is lehetne unortodox.

Odze György: Nagykoalíció?


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »