Hálaadás a 20 éves mezővári szolgálatért

Odaadó, hűséges szolgának lenni

Hogy mennyire tiszteli egy közösség a vezetőjét, arról sokat elárul az, hogyan viszonyulnak hozzá, mennyire tartják számon életének nagy eseményeit. Nos, úgy tűnik, Mezővári református népe igencsak megbecsüli lelkipásztorát. Zán Fábián Sándor 20 évvel ezelőtt itt kezdte el pályafutását. Itt alapított családot, itt neveli gyermekeit. Itt építette fel újra a gyülekezetet, amely az elmúlt vasárnapra titokban ünnepséget szervezett az évforduló alkalmából.

Már istentisztelet előtt nagy volt a készülődés: a kántorok – Kovács Sándor és felesége, Erika – által vezetett gyermekkórus és zenekar izgatottan hangolt, majd virággal kezükben sorfalat álltak, úgy köszöntötték énekszóval lelkészüket. S fennállva fogadta a gyülekezet is, közösen énekelve: „Ha visszanézek a megtett útra…” Vers, zenés népi köszöntők, énekek, majd a következő meglepetés: a szószékre az egykori debreceni kollégiumi szobatárs, a barát, Kelemen Norbert (Magyarország) lépett fel. Aki igehirdeté-sében a Krisztus-követés fontosságát hangsúlyozta, ami elsősorban a hűségben nyilvánul meg. Arra figyelmeztetett, hogy ha Istent követjük, ha elfogadjuk a küldetést, nem tehetjük hiteltelenné azt, aki küldött. Húsz éve a csodák mezején jársz, fogalmazott a lelkész az ünnepelthez fordulva. Rád sok bízatott, s te nem ástad el az Istentől kapott tálentumokat, hanem használod azokat. Sok teher, gond nehezedik a válladra lelkészként, püspökként, de Ő erőt is ad a feladatok elvégzéséhez, s mindig kirendeli azt, amire szükség van. Olyan elődök nyomdokain haladsz, akik kinyitották az ajtókat, ezért hálát kell adnunk.

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Péld 17, 17) – utalt köszöntőjében az egymás melletti kiállásra a megpróbáltatások idején Zsukovszky Miklós, a diákkori jó barát, aki elismeréssel szólt a jubiláló lelkész munkájáról. Amit tettél a gyülekezetért, azt örömmel tetted, nem torpantál meg a nehézségek előtt, vállaltad a terheket, soha nem adtad fel a megkezdett harcot, mondta az esperes. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Nagy Béla főgondnok is, aki a szeretet, az összefogás fontosságát hangsúlyozta, s Pál apostol Timóteushoz írott szavaival köszöntötte a püspököt: „…maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad”.

Ma itt a templomban, és Kárpátaljára érkezve is azt érzem, hogy itt van az Úr Isten és a szeretet is vele együtt, fogalmazott köszöntőjében Pál Sándor. Az egymásért érzett felelősség, a kitartás az az út, amit kaptunk, s Kárpátalja nincs egyedül, mert ilyen vezetői vannak, mondta a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetője.

„Veled van Isten, az Úr, ő erős és megsegít…” – köszöntötte az ige szavaival az ünnepeltet Győri Katalin, a Kőszikla Alapítvány munkatársa. Isten a megelőlegezett szeretetével megtalált téged, s azt ígéri, nem rak rád nagyobb terhet, mint amennyit elbírsz, veled van mindig, s még a nehézségeket is a javadra fordítja, szólt a biztatás. 

Nagy Szabolcs az egykori segédlelkészek nevében a püspök emberségét emelte ki. Id. Pocsai Sándor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió lelkésze az alázat, az Isten előtti térdhajtás fontosságára hívta fel a figyelmet, aki a családtól megértést kért, hisz a lelkész, a püspök, a családfő egy testben csak egy helyen lehet, a gyülekezetet pedig az imaháttér biztosítására buzdította. 

A gyülekezet mindezek mellett azért is hálát ad, hogy értük is vállalja a terheket, hogy építi és vezeti ezt a családot, fogalmazott Menyhárt István segédlelkész, aki nem csupán a moderátor szerepét vállalta el, de a szervezésből is derekasan kivette részét. A gyülekezet nevében Orosz Zsolt presbiter köszöntötte a lelkészt. Ajándékba kristálytömbbe gravíroztatták a templomukat, s mellé rávésették: Továbbra is számítunk rád. Kovács Sándor felolvasta és átadta azokat a köszöntőket, amelyeket levélben küldött el Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere és Orbán Viktor kormányfő. Kovács Erika átnyújtotta azt az emlékkönyvet, amely az elmúlt 20 év eseményeiről számol be képekben, szövegben.

Zán Fábián Sándor köszönő beszédében kifejtette: úgy érzi, ez az ünnepség még több kötelességet és feladatot ró rá, a gyülekezet mintegy figyelmeztette, hogy az Isten dicsőségére tett dolgait megbecsüli. Elmondta, milyen áldott hátteret jelent számára ez a gyülekezet, s reményét fejezte ki, hogy Isten segítségével sok csodát érhetnek még meg együtt. Azért imádkozom, mondta, hogy Isten ki ne engedjen a kezéből, hogy odaadó, hűséges szolgája legyek az én Uramnak.

A hálaadó istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével ért véget, majd a presbitérium egy nagy, közös, családi ebédre invitálta a megjelenteket.

Marton Erzsébet

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 40. számRovat: BelföldTelepülés: Ukrajna›Kárpátalja›Beregszászi járás›BeregszászCímkék: KárpátaljaMezőváriUkrajnaZán Fábián Sándoregyházkárpátaljai magyarságukrajnai hírekForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »