Hajrá, ellenfél?

Kedd este, amikor a pesti Nagykörutat ellepte a magyar futballistákat ünneplő, kipirult, ujjongó tömeg, az Index hírportálon már olvashattuk Tóth Gergely naprakész cikkét arról, hogyan kell helyesen értelmeznünk az osztrák válogatott ellen aratott fényes győzelmünket. Az aljas szavaknak szárnyuk van. „Persze a nemzeti érzésnek felül kell emelkednie a politikán […], 2016 Magyarországán mégis méltányolandó, ha valaki a válogatott ellen szurkol.” Tóth erkölcscsősz szerint nincs semmi kivetnivaló abban, ha egy magyar drukker a hazája ellenfeléért szorít. Ugyanis – érvel – minden megszerzett Eb-pontunk az Orbán-kormányt erősíti. Nem minősítem a hírlapíró (majdnem kollégát írtam) gondolatmenetét, megtették helyettem a kommentelők – tőlük viszont inkább nem idézek… Elgondolkodom: akkor a Puskás-aranycsapat is a nemzet sírját ásta volna, amikor a Rákosi-korban végigverte a világot? Talán Tóth Gergő apukája is, mint magyar hazafi, abcúgolni járt ki annak idején a Népstadionba? (Egy nemzet hajította volna le a tribünről.)

Tóth ideológus az Indextől annak a régi, hatalmát veszített, szűk csapatnak a szószólója, amely képtelen nemzetben gondolkodni. Nemzet? Haza? Micsoda…? A nagyobb baj az, hogy ez az ember igét hirdet. „Érvel.” Orbánnal riogatja a nemzetet éltetőket. Csúsztat, hibbantnak nézi az olvasót. Dohos már ez a szalámitaktika, Gergő, lejárt a jegyetek! Nézz szét ezeken a felülemelkedett, megbocsátó, boldog arcokon, az egymást átkaroló, ujjongó embereken! Hallgasd csak, mit skandálnak! „Hajrá, magyarok!” A gyűlölködők ideje lejárt. Magukat tették Indexre…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 16.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »