Habosított tragédia

Mikor 1908-ban a nagyapám meglátta a napvilágot Szabadkán, még senki nem sejthette, hogy ez a születési hely az egész életét meghatározza. A trianoni békeszerződés nyomán ugyanis 12 évvel később, 1920-ban a Vajdaságot elszakították Magyarországtól. Innentől a családi fotóalbumnak minden egyes fényképén viszontláthatjuk Trianon következményeit. Az egyiken fiatal orvostanhallgatók láthatók: nagyapámnak Budapestre kellett jönnie, hogy magyar nyelven tanulhasson orvosnak. Szkopje, katonák: a frissen végzett magyar orvost Macedóniába küldték szolgálni, a jugoszláv királyi hadsereghez. Német láger Bécs mellett, a fényképen fogságba ejtett katonák: nagyapámat a Délvidék visszatérése előtt a jugoszláv hadseregbe hívták be, miután megadták magukat a németeknek, az egységében szolgáló magyarokat is fogolytáborba vitték. Kiskoromban a nagyanyám mutatta meg egykori házunk hátsó udvarán azt a falat, ahol a szerb kommunista partizánok ki akarták őket végezni, mert magyarok voltak. A falujuk, Kishegyes csak a szerencsének köszönhetően kerülhette el a bácskai vérbosszút.

Ez az élet, ez a sors csak egy abból a több millióból, amelyben azon magyaroknak volt részük, akik a trianoni békediktátum után a határokon kívül rekedtek. De a határainkon belül is milliók életét kísérte végig ez a szégyenteljes döntés, hiszen a békediktátum még több évtizeden át meghatározta a magyarországi eseményeket, beleértve a II. világháborút is. Trianon így az egész magyar nemzet tragédiája, június 4-én a békediktátum miatti szomorú sorsokra emlékezünk.

Az idei évfordulón azonban egészen ízléstelenre sikeredett az úgynevezett megemlékezés. A 187 ezer követőt számláló Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű Facebook-csoport az évfordulón ezt írta: „Ma van az ultranagymagyarok sírásnapja! Trianon, nemnemsoha, hiszekegyhülyeség! Vissza (Kis)Nagymagyarországot!” Nincs ebben semmi meglepő, tőlük pontosan erre számítottunk. Arra azonban már nem, hogy a Duna Televízió ezen a napon Vujity Tvrtko bulvárgagyiját tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy megemlékezzen a szomorú eseményről. A televíziós egy héttel az adás előtt így harangozta be műsorát: „Rengeteg munka után, egy francia kisvárosban, egy páncélajtó mögött megtaláltam a szörnyű Trianoni Békeszerződés egyetlen eredeti példányát, s benne az elképesztő fejezetet. Döbbenetes lesz, engem rázott a hideg. S még egy dolog: a filmet jövő szombaton láthatjátok, a szombatot követő hétfőn pedig hivatalosan is a Magyar Parlamenthez fordulok beadványommal.” Aki ismeri a tévés eddigi munkásságát, az természetesen már akkor tudta, mire is számíthatunk. Akik pedig kevésbé ismerik, azok úgy ültek a képernyő elé, hogy talán van még valami remény – akármire. De végül ők is csak közismert dolgokról hallhattak, például a tiencsini koncessziós zónákról vagy a szatmári Zajta község történetéről, amiről nagyrészt már mindenki hallott az országban, kivéve Vujity Tvrtkót. Így amikor ő „megtalálta” a trianoni békeszerződés egyetlen eredeti, aláírt példányát, fellapozott egy „elképesztő fejezetet” Tiencsinről, később pedig Zajtáról is tudomást szerzett, amelynek a története szintén „egészen elképesztő”. A hangzatos jelzők mellett a bulvárműsorok hangvétele mindenhol visszaköszönt a műsorban, Tiencsinnél is: „Én meg csak ámulok és bámulok, kapaszkodjanak meg jó erősen, ott kinn, nekünk, magyaroknak területi vitánk volt Olaszországgal!”

Habár a történelmi ismereteinket Vujity nem gyarapította, magáról annál inkább beszélt. Ugyan pár mondat erejéig székely nagyanyjáról is megemlékezett a filmes, róla sok-sok vágókép kíséretében megtudhattuk, hogy minden létező dolgot elolvasott Trianonról, rengeteg filmet is megnézett, Sopron az egyik kedvenc városa, Szentpéterfán született, ahová egy Croatia feliratú melegítőben most el is látogatott a kedvünkért egy horvát mintás sálban (mások ilyet nem viseltek ott). Sőt, még egy „kis meglepetést” is kaptunk, mert a tévés 25 év után tamburán eljátszott nekünk egy horvát dalt. Június 4-én így a magyar közönség leginkább Vujity Tvrtkóról tudhatott meg újdonságokat, melyhez talán csak apropót adott Trianon. S hogy végül ennyi köztudott dolog és felesleges információ után mégse menjünk haza üres kézzel, bejelentette: kezdeményezni fogja, hogy hivatalosan is vizsgálják meg, megkaphatja-e Zajta a leghűségesebb település címet. Ez volt hát az „elképesztő történet”.

Vujity Tvrtko – születésekor kapott neve Balogh Szilárd – szenzációhajhász módszereit sokan ismerik az országban. Azt már kevesebben értjük, hogy a Duna Televízió miért vevő egy ennyire színvonaltalan, öntömjénező műsorszámra. Egykori határon túli magyarként hadd kérdezzem meg: a trianoni tragédiából, sok-sok millió magyar ember szenvedéséből miért kell öntömjénező bulvárgagyit csinálni? Legközelebb melyik tragédiánk kerül sorra?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 14.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »