Háborús elesettek emléke a temetőbeli sírjeleken I.

Háborús elesettek emléke a temetőbeli sírjeleken I.

A háborúk mindig nagy veszteséget okoztak egy-egy településnek. Ipolyhídvégen is így volt ez, hiszen sokan haltak hősi halált a frontvonalakon, pusztultak el hadifogolyként, avagy a háborúból, a fogságból való hazatérésük után néhány napra falujukban hunytak el a távol elszenvedett betegségük miatt. De voltak helybeli civil  áldozatai is bőven a világkatasztrófának.

Ennek okait nem tudjuk. Talán hiányzott az elhunyt áldozatok pontos számbavételének a szándéka, és helyébe a közöny, közömbösség, avagy a félelem lépett. A nevek a jóval később állított hősi emlékműről is hiányoznak.

Egyes elesettekről azonban ott olvashatunk a temetőben, a hozzátartozók sírjelén. Ez nem ritkaság tájainkon. Mint L. Juhász Ilona etnográfus írja: Az a megoldás, hogy a hozzátartozók akkor is állítottak síremléket az elhunytnak, ha távoli vagy ismeretlen helyen esett el, s földi maradványait nem szállíthatták haza, nagyon gyakori a temetőkben. (A háború jelei. Acta Ethnologica Danubiana 8–9 (2007), Komárom–Komárno. 116.p.) A kutató megállt, illetve felbukkant Ipolyhídvégen is, hiszen a továbbiakban így ír: „Ipolyhídvégen a szülők síremlékén örökítették meg a második világháborúban elhunyt testvérük emlékét a hozzátartozók:„ifj. Dudás Pál/ 1923 VI. 18. 1945. II. 22/ Messze idegenbe meghalt/testvérünk emlékére/ Meghaltál, de szívünkben/örökké élsz.(saját gyűjtés – 117”). Nem tudom, hosszabban is időzött-e az etnológus itt, s talált-e több hasonló emléket a temetőben, mert ez nem derül ki a híradásból. Éppen ezért itt kell elmondanunk, hogy az ipolyhídvégi temetőben sok hasonló emlék olvasható a sírjeleken.

Az első világháború hősi halottja volt Pálinkás Vendel. Ő épp a világháború kitörésekor, 1914-ben született gyermekét hagyta itthon feleségével. Nemsokára elhunyt a harctéren, s később, az 1945-ben meghalt fiúgyermeke sírjelére írták fel a nevét. A kihegyezett szárvégű keresztalakzatban végződő szürkésfehér homokkő síremléken ezt olvassuk: „ PÁLINKÁS  JÁNOS/ 1914-1945/ Elhervadtál mint a rózsa/ Fiatalon itt hagytál// apja/ PÁLINKÁS  VENDEL/ 1891-1915/ Hősi halált halt Teste idegen/ földben pihen csak az emléke él”.

Szintén az első világégés áldozata lett a hídvégi Zábrádi István. Az ő neve az 1965-ben elhunyt feleség síremlékén látható. A kétlépcsős alapra helyezett sötétszürkés műmárvány oszlopon egy magas egyenes szárú kereszt áll, fehér vaskorpusszal ellátva. A dedikáció így szól: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ drága édesanyám/ ZÁBRÁDI  ISTVÁNNÉ/ sz. CSAJKA ROZÁLIA/ 1889-1965// és/ ZÁBRÁDI  ISTVÁN/ hősi halált halt a harctéren 1916-ban/ Nyugodjatok békében!”

Az első háború következő itteni áldozata Styaszni Lőrinc. Őrá ugyancsak a feleség sírjelén emlékeznek. A legömbölyített szárvégű, korpuszos keresztalakzatban végződő műkő síremlék oszlopán egy fekete márványtábla látható. Fent a gravírozott Krisztus-kép a Megváltó kereszttel való elesését ábrázolja. Alatta ez olvasható: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ STYASZNI LŐRINC/ 1882-1916/ Teste idegen földben pihen/ Itt csak emléke él// CSAJKA ETEL/ 1891/ Nyugodjatok békében!”

Hírdetés

Ugyancsak az első világháború elesettje lett Antalicz Lajos, akinek a nevét öccse sírkeresztjére vésték fel. A szürke műkő fekete márványtábláján ez a dedikáció áll: „Itt nyugszik/ ANTALICZ BÉLA/ 1889-1964// és bátyja/ ANTALICZ LAJOS/ Aki idegenben nyugossza/ örök álmát/ élt 30 évet/ Nyugodjanak békében!”

A Holecskó családnak két hősi halottja is volt. Idősebb Holecskó József az első világháborúban, fia, Holecskó Géza pedig a másodikban esett el. Nevüket egy fekete márványtábla őrzi, melyet Ifj. Holecskó József (1912-1961) sírjának műkő fedelén helyeztek el, ezzel a szöveggel: „Idegenben nyugosznak/ Hősi halottaink/ id. HOLECSKÓ JÓZSEF/ 1888-1918/ fia GÉZA/ 1919-1942”.

Ifj. Dudás Pálnak, aki a második világháborúban hunyt el, testvérei állítottak emléket a szülők sírja mellett. A dupla síremlék közepén egy szürke műkő keresztalakzat emelkedik, rajta porcelán Krisztus-fejjel. A sírjel bal felére helyezett fekete márványlapon ezt olvassuk: „Itt nyugszanak/ Istenben boldogult/ Id. DUDÁS PÁL/ 1885.VI.29. – 1947.V.21./ DUDÁS ANNA/ sz. Stark/ 1885.VI.25.- 1955.III.13./ Szeretetben, szenvedésben,/ Szívük holtra fáradt./ Síri béke, adj nyugalmat,/ Drága jó anyánknak, apánknak.” A jobb oldalsó táblára ez a dedikáció került: „Ifj. DUDÁS PÁL/ 1923.VI.18. – 1945.II.22./ Messze idegenben meghalt/ testvérünk emlékére./ Meghaltál, de szívünkben/ örökké élsz.” A szöveg felett látható az elhunyt arcképe is.

Hlavács János szintén a második világháborúban halt hősi halált. A később elhunyt özvegy feleség szürke műkőkeresztjén olvashatunk róla. A fekete márványtábla szövege így hangzik: „Itt nyugszik I.B./ HLAVÁCS MARGIT/ 1914-2003// férje HLAVÁCS/ JÁNOS/ Hősi halált halt/ Nyugodjanak békében!”

A második világháború áldozata Mészáros Sándor  is, akinek emlékét a feleség sírköve őrzi. A fekete keresztalakkal ellátott márványoszlopon az alábbi feliratot találjuk: Itt nyugszik I.B./ MÉSZÁROS  JULIANNA/ szül. BUZÁK/ 1916// és hősi halált halt férje/ SÁNDOR/ 1913-1944/ Nyugodjanak békében!”

Czibulya József  neve a csecsemőként elhunyt kishúga műkő sírjelének sötétszürke műmárványból készült táblájára került fel. Ez a dedikáció teljes szövege: „Itt nyugszik az Úrban/ CZIBULYA MARGITKA/ élt 3 hónapot// bátyja/ CZIBULYA JÓZSEF/ élt 22 évet/ Teste idegen földben pihen/ itt csak az emléke él”. A sírjelen látható a háborús hős fényképe is.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »