Ha Sándor tudna olvasni, imádná az Alfahírt – macskák közül menekült meg a sérült szarka

Ha Sándor tudna olvasni, imádná az Alfahírt – macskák közül menekült meg a sérült szarka

Szarkamentő akcióval indult a péntek reggel. Nem igazán értek a madarakhoz, nem vadászom, eszem vagy tartom őket, meg úgy általában eddig nem követtem, hogy melyik állat védett, vagy épp ellenkezőleg, legálisan vadászható. Sándor az utóbbihoz tartozik.

Tehát Sándor -mert muszáj minden talált állatnak húsz percen belül nevet adnunk- a kertünk közepén vívott élet-halál harcot, míg a két macskám -akiket szintén nem a gólya hozott a családba-, meg a szomszédból átjött még kettő-három társuk éppen vadászati hajlamukat élték ki. Nem volt elég a tasakos, ez mégiscsak valami igazi, valami finom.

A madár közeléből való szakszerű “siccinnenak.vaanyádat” macskaeltávolítást követően némi taktikai bekerítéssel Sándor bekerült egy macskahordozóba (mibe másba?), majd kapott vizet is. Az eszünkbe sem jutott, hogy Sándor nem élvezi a védett madarak klubjának tagsági előnyeit, mi csak azt láttuk, hogy madár, aranyos, hát ne haljon már meg itt nekünk macskaügyileg.

Szóval ment netes keresés, mégis hova lehet vinni egy sérült madarat? Hamar megtaláltuk, hogy a Fővárosi Állatkerten belül lévő Magyar Madármentők Alapítványához lehet vinni Sándort, így telefonáltunk is, hogy mitévők legyünk. A vélhetően portaszolgálatot ellátó kolléga talán rosszul tudta, hogy mit lehet fogadni és mit nem, így a szarkával kapcsolatban is lehetőséget kaptunk, hogy reggel 9-től átvegyék tőlünk az állatvédők. Elindultunk.

Sándor szerintem még soha nem autózott, legalábbis erre utal az, hogy szépen kikente fehér temperával a hordozó alját. Meg amúgy is egy madár, ugye.

De azért talán valahol élvezte, kivéve a kátyúkat, amiket még a madarak is utálnak.

Az állatkerthez érve aztán jött a meglepetés a bejáratnál, hogy szarkát nem fogadnak. Mondom megilletődötten, hogy nekem a telefonban nem úgy tűnt, szóval végül simán bemehettem, még térképet is kaptam, hová menjünk Sándorral. A Madármentő Állomásra belépve már szemlesütve érkeztem, tudtam, hogy nem lesz egyszerű a menet, de a kishaver talán életében először élvezhet némi diplomáciai előnyt.

Szerencsére -noha ismét elmondták, hogy szarkát nem fogadnak- ha másért nem is, a félretájékoztatásom miatt Sándor kikerült a dobozból. No persze őszintén megmondom, fogalmam sincs mit tettem volna, hanem adhatom őt át – tegyem le Városligetben egy fa alá? Kenjem a hajamra? Próbáljam életben tartani otthon, macskák között? De most tényleg. Egyszerű állatbarátként csupán nem szeretnék a sorsára hagyni egy sebesült állatot, Sándor ráadásul jó fej volt, és azóta a Wikipediáról azt is megtudtam, hogy az egyik legintelligensebb madár, aminek én-tudata van, és eszközöket is képes használni. Tehát vannak emberek, akiknél okosabb.

Az állatmentők viszont rossz hírrel is szolgáltak: Sándor jobb szárnyát kihúzva látszódott, hogy ízületnél vannak törlések, ő bizony többé már nem fog repülni. Ráadásul megtudtam, hogy a macskatámadások után 98 százalék az esély a három napon belüli halálozásra, mert ilyenkor sok a belső sérülés is.

Kedves Sándor, én nem tudom mi lesz veled, remélem egy kifutón azért még el fogsz ugrándozni egy darabig, csak ígérd meg, hogy a macskákat kerülöd a jövőben. A madármentőknek ezúton is köszönöm a rugalmasságot és a jószándékot, neked pedig minden jót, haver!


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »