Gyurcsány nagyszerű beszéde a retorika egyik csúcsa

(…) A beszéd, amit a miniszterelnök úr tartott a májusi frakcióülésen, az én véleményem szerint nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezéseket, amelyeket nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak.

A beszédben egy elszánt, jó retorikai képességekkel megáldott ember megpróbálja meggyőzni a saját elvtársait, szociáldemokraták elvtársaknak nevezik egymást…, arról, hogy az országot tovább nem lehet a privilégiumok rendszere alapján kormányozni. És ebben a 16 évben a kormányok egy feudális vagy szocialista privilégium-rendszer jegyében kormányoztak, tehát valamit elosztottak, ami nem az övék volt. Ezt az európai gyakorlat szerint nem lehet csinálni. Amit csinálni kell, az nem megszorító program, hanem az egész államháztartás reformja, amiben a korrupciónak, abban a mértékben, amilyenben ma Magyarországon uralkodik, nincs helye, és a privilégiumoknak sincs helye, ezeket le kell építeni. Ennek a programnak a jegyében csinálta a választási harcot, ezt bejelentette, és kétségtelen, hogy nem olyan dramatikusan ábrázolta a helyzetet, mint ahogy az elvtársai előtt, de hát mindenesetre, nem titokban csinálta.

Kétségtelenül hazudott, a hazugságát elismerte, de hogy úgy mondjam, nem volt érzékeny a dologgal szemben a későbbi nyilatkozataiban… Bizonyos érzéketlenséget mutatott, amely demokratikus politikus számára nem azért nem megengedhető, mert morálisan nem elfogadható, mert mindenki úgy hazudik, ahogy akar, mindenki a saját hazugságáért maga felelős. Ha nem értelmes a dolog, meg fogják büntetni a választói, és annyira elszánt nem lehet, hogy ezt a büntetést magára vegye. Kicsit érzékenyebbnek kellett volna lennie, de ezzel az érzékenységgel, úgy látszik, nem rendelkezik. Bocsánatot, elnézést kellett volna kérnie nemcsak a saját választóitól, de mindenesetre nem kellett volna örülnie. Egyetértek a köztársasági elnök úr nyilatkozatával…

Mint magánszemély, nem a köztársasági elnök úr véleményével szemben, inkább mellett azt mondanám, hogy egy ország nem lehet morális válságban, a személyek vannak morális válságban. Tehát ha valaki válságban lehet, az maga a miniszterelnök és az a személy, aki nyilvánosságra hozta ezt a beszédet (…) De az ország nincs morális válságban. Semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem látok, hogy Gyurcsánynak mennie kéne, ez legfeljebb valamilyen tömeghangulatnak, utcai tömegmozgalmaknak, összecsapásoknak a következménye lehet, de hát ettől mentsen meg minket a jó Isten és mentsük meg saját magunkat, mert ez a politizálásnak nem formája, a demokratikus politizálásnak különösen nem. Ez mindenképpen nagyon rossz teret nyitna. A két nagy párt közül az egyiknek volt és van programja arra, hogy hogyan lehet az államháztartást megrendszabályozni.

A miniszterelnök maga nagyon erős ember, de a program az inkább egy ilyen stabilizáló, kiegyensúlyozott program, még nem igazi reformprogram. A másik nagy párt ilyen programot nem ajánlott nekünk, tulajdonképpen egy szocialista programot, szocialista elosztásrendszert mutatott, holott egy nacional-konzervatív párt. Magyarország szituációja romlana abban az esetben, ha a Gyurcsány-kormány megbukna. Több szinten is romlana. Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs. Márpedig Európa a realitások világa, a politika a realitások világa, és Európa különösen a pragmatikus gondolkodás világa.”

(2006. szeptember 21. vg.hu)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »