„Győzött az igazság” a Felvidék hazatérésének képes albuma

„Győzött az igazság” a Felvidék hazatérésének képes albuma

„A magyar összefogás jelképének tartom, hogy a felvidéki bevonulásról egy magyarországi történész könyvét egy erdélyi kiadó jelentette meg” – mondta Babucs Zoltán történész, a könyv szerzője a Budai Polgári Szalonban a képes album bemutatóján.

A kiadó és a szervezők nyilván számoltak a nagy érdeklődéssel, és a meghívón kérték az előzetes regisztrációt, de kétszer annyian lehettek, akik ezt elmulasztva jöttek el, de persze ők is bebocsátást nyertek, hiszen aki a nemzeti történelem fontos évfordulójára akar közösségben emlékezni, kizárható-e ilyen eseményről? Mindenesetre azt a bizonyos gombostűt sem lehetett volna leejteni: a hosszú, keskeny terem zsúfolt széksorai között is sűrűn álltak az ügyet magukénak érzők minden korosztályból, s bár a gyorsan fogyó levegő miatt az utcára nyíló ajtót nyitva kellett tartani, a forgalom zaját legyőzte a klub jó erősítő berendezése. A körülmények ellenére mindenki kitartott, méltón a könyvhöz, amely megjelenését is jórészt magánemberek adakozásának köszönheti.

Az összefogás fontosságát hangsúlyozta rövid megnyitójában Zetényi-Csukás Ferenc, a kiadáshoz hozzájáruló és Babucs Zoltánt munkásságáért az elmúlt évben kitüntető Horthy Miklós Társaság elnöke.

Demeter László, a háromszéki Baróton működő Tortoma Kiadó igazgatója elmondta, hogy amikor Babucs Zoltán megírta Csíkszereda és Kézdivásárhely 1940-es hazatérését, akkor határozták el, hogy a jeles hadtörténész, muzeológus egy könyvet szentel az 1938-as felvidéki eseménynek is.

Hogy miért van szükség a Tortoma Kiadó és a feladatot vállaló néhány kiadó munkájára, azzal kapcsolatban a „Győzött az igazság” című könyvet bemutató Raffay Ernő történész emlékeztetett Kövér László házelnök szavaira Tisza István mártírhalálának színhelyén: “Itt az ideje, hogy végre megpróbáljuk magunk értelmezni a történelmünket és visszavenni azt, ami a miénk.”

Babucs a bemutatón szóban is örömét és köszönetét fejezte ki a 103. évében járó „pótnagyapjának”. Vitéz nemes békei Koós Ottó, aki fiatal tisztként a felvidéki bevonulásban is részt vett, írta a könyv egyik beköszöntőjét. „Százkét évesen ma is megilletődve állítom, hogy ez volt életem egyik legszebb pillanata, amikor fiatal hadnagyként, századom élén, magyar zászló alatt vonultam be a visszatért Felvidékre, ahol a lakosság örömmámorban úszva, virágesővel fogadott bennünket.”

Hírdetés

A lakosság érzéseiről sokat beszélt az est folyamán Babucs és Raffay, miután foglalkoztak az előzményekkel: a 80 évvel ezelőtti örömmámort megelőző két évtizeddel, az éppen száz éve Budapesten tomboló téboly, a szomszédok azonnali területfoglalásai még az antant jóváhagyása előtt, aztán a vörös terror, Horthy rendcsinálása, Trianon, és Magyarország teljes elszigetelődése a kisantant szorításában, amelyen enyhíteni idővel olasz segítséggel sikerült.

A lakosság fogadtatásával kapcsolatban Babucs megjegyezte, hogy akad olyan felvidéki magyar történész, aki az 1938-as, tehát első visszatérés zökkenőit szinte revíziós kudarccá növelve tárgyalja, és kiemeli a lakosság csalódottságát. Ezt a sommás ítéletet Babucs Zoltán visszautasítja, de azt ő is megállapította, hogy míg Erdélyben mindvégig a legnagyobb élményt jelentette a visszanyert szabadság, a Felvidéken a bevonulás és az első hetek örömmámora után, a hétköznapokban olykor tapasztalható volt, hogy a masaryki polgári demokrácia idején már más szokások alakultak ki, és máig érezhető a magyarságban, az asszimilációs folyamatokban a későbbi csehszlovákiai jobb életszínvonal hatása.

Történészként ügyelt arra, hogy a felhasznált egykori dokumentumok reális képet nyújtsanak, de összességében mégis az az érvényes, amit Márai Sándor adott naplója címéül: Ajándék a végzettől.

„Isten és a Haza nevében: ELŐRE!” – így szólt Horthy Miklós kormányzó 1938. november 4-i hadparancsa. Ezen a napon lépett Párkány földjére a budapesti I.hadtest, élén nagybaconi Nagy Vilmos altábornaggyal, akinek emlékiratából idézett Raffai Ernő: „Amikor lovam a lábát tette Párkány újra magyar földjére, egy ősz magyar letérdelt, és úgy köszöntött.” Egy fiatal lány pedig azt írta: „…körülötte sír, zokog az egész város. A főtér felé vezető úton bokáig virágban gázolnak a táncoló paripák.”

A könyvbemutató egész ideje alatt a kivetítőn váltják egymást a korabeli filmhíradók, illetve az album képei. A két legnagyobb bevonulás Horthy Miklóssal az élen november 6-án Komáromba és november 11-én Kassára történt. Az utóbbi volt a fénypont, amit a budapesti Citadella 21 ágyúlövéssel üdvözölt, a kassai Szent Erzsébet dóm harangjaival együtt pedig megkondult valamennyi budapesti templomé.

Remekül indult a munka, az anyagi források előteremtése is, mikor a folyamat megszakadt Pogány Erzsébet halálával. De abbahagyni már nem lehetett, a magyar összefogás jegyében elkészült, és a kolofon felett ott olvasható mindazok neve, akik támogatták a kiadást, Babucs Zoltán pedig bevezetőjében mindenkinek név szerint köszönetet mond, aki e hiánypótló munkához fényképpel, dokumentummal, vagy szakmai segítséggel hozzájárult.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »