„Kedvenc“ magyargyűlölő belgánk arcára a téboly árulkodó jegyei mellett ismét kiült az aggodalom is. Komolyan aggódik jelentette ki, de nem amiatt, hogy a szerinte az ukránok iránti szolidaritás jogcímén szenvedni köteles európaiak miként fogják átvészelni a telet, a magas energiaárakat, hogy hányan jutnak csődbe, válnak munkanélkülivé, hajléktalanná, süllyednek mélyszegénységbe az unió esztelen, öngyilkos szankciós politikája miatt.
Nem azért aggódik, hogy hány keserves évtizedbe telik, míg kilábalunk a nyomorúságból, a bajokból, ha még lesz rá módunk egyáltalán. Nem is amiatt, hogy mindezért ő és a hozzá hasonló szellemi kapacitású, idegen érdekekért Európa népét eláruló társai miként néznek képletesen szólva az emberek szemébe,
Guy Verhofstadt aggályai abból fakadnak, hogy szerinte Magyarország belülről aláássa az Európai Unió értékeit! Csakhogy az ám a helyzet, hogy az aggodalmaskodó európai parlamenti képviselő Európai Uniójának már messze nem azok az értékei, melyeket mi, „maradi“ népek alapértékeknek tekintünk, nevezetesen a nemzetállamok szuverenitását, a közös keresztény kulturális örökséget, a hagyományos család „haladárok” szemében elavult fogalmát, a nemzetek saját határainak védelméhez, az ott élők biztonságának, jólétének megőrzéséhez való jogát.
Nagyjából ezeket tekintjük mi Európa megőrzésre érdemes értékeinek. Márpedig a magyar kormány ezeket nem aláássa, hanem ellenkezőleg, erős ellenszélben megvédeni törekszik az olyanokkal szemben, mint Verhofstadt.
Csak remélni tudjunk, hogy akad még elég józan eszét megőrzött ember, akinek elfogy a türelme és összefogva végül valóban aláássa a Verhofstadt-félék által kínált álértékeket! Ha nem, akkor nagyon sötét jövőnek nézünk elébe.
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
