Gróf Esterházy János a mának is üzen

Gróf Esterházy János a mának is üzen

A magyar történelem vérzivataros évszázadai annyi veszteséget, tanulságot jelentettek az utókor nemzedékeinek, hogy van miből merítenie a XXI. század emberének.

A megannyi gyötrelem, fájdalom, veszteség mellett a magyar történelem minden elhibázott és dicsőséges korszakában feltűntek a nemzet azon képviselői is, akik életükkel, tudásukkal, nagyságukkal utat mutattak a jövőbe. Példát prezentáltak az új nemzedéknek, akár a téves cselekedeteikből levont tanulságként, hogyan kell más módon építeni a jövőt, felállni a reménytelennek tűnő helyzetekből.

Árpád vezértől kezdve, Szent István, s az Árpád-házi királyok után, Dobó István, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Deák Ferenc, majd a XX. század nagyjai és  mártírjai: Tisza István, Horthy Miklós, és Esterházy János, valamennyien az emberi méltóság és emberi nagyság megtestesítői voltak.

Az utóbbiakról ötven év hallgatás miatt nem csoda, ha alig tud már a háború utáni nemzedék, melynek hamisított történelmet tanítottak az iskolában. Talán éppen ezért nem tettük magunkévá e hamis történelmi tudatot. Meg sem jegyeztük, valószínűleg azért, mert a csehszlovák és szovjet áltörténelmi adatok nem voltak befogadóak számunkra.

Harminc éve felszabadult a zárlat, s azóta megismerhető addig elhallgatott hőseink munkássága, élete.

Hála azoknak, akik nem felednek, s a szomorú vagy dicső múlt (ebből volt kevesebb) emlékeit őrizték, kutatták (még napjainkban is), és átadják a jelennek, s az utódoknak. Ezáltal kerülnek felszínre az igazak, a hősök, az utóbbi száz év áldozatai, üldözöttei, mártírjai: Tisza István, Apponyi Albert, Horthy Miklós, Mindszenty József, Esterházy János – hogy csak a legnagyobbakat említsem.

Leghűségesebb tisztelője, kutatója, dr. Molnár Imre jóvoltából számtalan dokumentum, gyűjtemény látott napvilágot, van miből merítenie a ma élő nemzedéknek.

Sőt, tisztelői tábora is napról napra sokasodik. Prágától Kassáig emléktáblák, emlékjelek hirdetik templomokban, tereken, konferenciákon, megemlékezéseken eszmei, szellemi üzenetét.

Hírdetés

Esterházy Jánosnak, Isten szolgájának eszmei világa, a hazai magyarságért hozott áldozata, hitvallása és jelszava: A MI JELÜNK A KERESZT talán soha nem volt annyira aktuális, mint napjainkban.

Életének krédója: a hit, a család és a nemzete, népe szeretete. Az egykor elhangzott vagy leírt gondolatai most is üzenetként szolgálnak a ma élőknek, főleg az ifjú nemzedéknek:

Az erkölcsiek közül első helyen említem, hogy nemzetünk fennmaradása érdekében ismét szentté kell tennünk a családi tűzhelyet és a nőt, az anyát – megfelelően a keresztény erkölcsi felfogásnak, amely glorifikálja a Boldogságos Szűzanyát –, vissza kell helyeznünk arra a piedesztálra, amelyről az egyenjogúsítás jelszavával lerántották”

– írja 1932-ben a PMH-ban.

Bizonyára e célból is jött létre Martoson az Esterházy Akadémia, ahol az ifjú nemzedék megismerheti, magáévá teheti Esterházy János szellemi és erkölcsi örökségét. S ha gyakorlatban is cselekvővé teszi ezt az örökséget, talán bízhatunk egy emberségesebb, nemzetéhez, hitéhez, szülőföldjéhez hűségesebb nemzedékben.

S végezetül a Prágai Magyar Hírlapban 1932-ben megfogalmazott gondolatai nemcsak az XX. század, de a XXI. század vezérfonalául is szolgálhatnak:

Mi meg akarjuk tartani azt a földet, amelyet nem szereztünk, hanem apáinktól örököltünk. És meg akarjuk védeni nemcsak a földet, de a keresztet is. Akik magyarnak születtünk, magyarok akarunk maradni, magyarok és keresztények. Mert minden nemzet elpusztul, amely az Istent megveti  és céljait nem az Istenen keresztül akarja elérni. És azt akarjuk, hogy itteni szlovák és német testvéreink is boldoguljanak. Együtt kell küzdenünk egymásért. Ha nem leszünk egységesek és nem nézzük a célt, nem jutunk előre. Nem azért vagyunk, hogy egymást marjuk, hanem hogy erősen kezet fogjunk egymással. Bízzunk Istenben , aki meg fog segíteni bennünket munkánkban”.

(Megjegyzés: sajnos már nemcsak magyar és más nemzetiség van egymás ellen, de magyar a magyar ellen is).

Imádkozzunk, fohászkodjunk ezért szellemi hagyatékának terjedéséért, meghonosításért és Esterházy János boldoggá avatásáért, lelki örökségének kibontakozásáért!

Mindehhez szükséges lenne, hogy iskoláinkban és társadalmi életünk minden szintjén megismerjük, s a mindennapok gyakorlatává tegyünk Esterházy János örök érvényű üzenetét.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »