2023. augusztus 9-én, hatvankilenc éves korában elhunyt Greguss Sándor író, költő, filmrendező. Hét évvel ezelőtt csontvelőrákot diagnosztizáltak nála, amiből csodálatos módon felgyógyult. Ezt követően Istentől kapott küldetésének tekintette, hogy vigaszt adjon a haldoklóknak és családtagjaiknak, meséljen nekik Jézus Krisztus szeretetéről.
2023 áprilisában kiderült, hogy Greguss Sándor amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS), az izmok fokozatos sorvadásával járó betegségben szenved. Miután megkapta a diagnózist, elhatározta, hogy mindennap írni fog. Több százan követték tanítását az életről és Isten dicsőségéről. Az utolsó és még ki nem adott írásaiból szerkesztette meg ezt a könyvet nagyobbik lánya, Greguss Anna. A kötetbe bekerült Greguss Sándor néhány szövege korábban kiadott, Hang szól fentről című könyvéből is.
A Megyek haza című kötet egy mélyen hívő, krisztusi lélek elmélkedése hitről, művészetről, az életről. Nem titkolja: sokáig nem vett tudomást Isten hangjáról, aztán egyszer csak meghallotta a sokadik hívását: „Fölfedeztem a szívemben Őt, és a szeretetet választottam. Majdnem belehaltam, tudjátok. Így lettem a Szeretet szolgálója.” Nem kell nagy dolgokra gondolni, a szolgálat ugyanis „csupán” annyit jelent, hogy „szereted azt, aki ott van előtted. Arról szól, hogy megállsz azért az egyért”. Greguss Sándor így lett szolgáló, vagyis: küldött.
Greguss Sándort nem a szülei, hanem az apai nagyszülei nevelték fel. Nagymamája élő hitben élt, tőle kapta az első Bibliáját, színes képekben volt benne Jézus története. „Gyermekkorom azon része, amit a nagyszülőkkel töltöttem, boldog volt. Biztonságban éltem, amelyet meghatározott az a bizonyosság, hogy minden, ami van, jól van. Nem tudtam még, de ez a tapasztalás volt az első istenélményem.”
A földi élettől búcsúzó költő tudja, hogy az életben minden fentről kapott kegyelem, így a karizma is, „az Isten adománya a Szentlélek által. Olyan adomány, amit nem azért kap meg valaki, mert jobb másoknál, vagy mert megérdemli: Istentől kapja, szeretetből, hogy az egész közösséget szolgálja vele”.
A kötet írója szembeállítja azt, amit mi látunk magunkról, ha belenézünk a tükörbe, és azt, amit Isten lát, amikor ránk néz. Mi látjuk az összes hibánkat, hiányosságunkat, és azt gondoljuk, semmire sem vagyunk jók. Az 1500-as évek elején Michelangelo meglátta egy hatalmas, évtizedekig kihasználatlanul feküdt márványtömbben az angyalt, és elhatározta, kiszabadítja onnan; elvitette a gigantikus, hideg követ a műhelyébe, és egy kalapáccsal és vésővel elkezdte róla lefejteni a fölösleget. Három évi megfeszített munkával így született meg Dávid szobra, a művészettörténet egyik legemblematikusabb alkotása. Greguss Sándor meggyőződése:
Mert van egy álma az életedre, és Ő addig csiszol téged, amíg elő nem tűnik az, amit beléd helyezett. És mindennap rád kiált: Gyere ki! Gyere ki! Hát gyere”.
Greguss Sándor nagy szeretettel ír feleségéről, az afrikai missziós orvosról, Fodor Rékáról és két lányukról: „Most boldog vagyok. Ha olykor mégis vérzik a szívem, szerető asszony jut vérző oldalamra. Reggelenként csacsogó napsugarak: gyermekek mosolyognak rám. Megtanultuk a vizek és kövek nyelvét, együtt énekelünk a fákkal.”
Greguss Sándor számára a leggyötrelmesebb pillanatokban is Isten volt a kapaszkodó: „Idő, kor, betegség, háború, távolság és veszteség nem akadályozhat meg abban, hogy valóban megérinthessem mindazt, amit Ő helyezett utamba. Amivel életem során dolgom akad. Minden alkalmas, ami él és létezik, és fel is használható minden a cél elérésének érdekében, ha előbb kellőképpen felszentelem és így megfelelően teszem környezetem és magam elé. Csupán egyvalamire kell figyelnem: az igazi kiválasztottság kötelességtudattal párosul, amiként a legodaadóbb szolgálat is csak az uralkodói sorsot illeti meg.”
Jézus Krisztus nem egy nagyszerű elképzelés, nem is egy fantasztikus ötlet, de nem is izmus – figyelmeztet Greguss Sándor. – „Ő a kiolthatatlan. Az a fény, aki ott áll a te éjszakád mögött, és várja, hogy felkelj, mert megjött a hajnalod, és egy szívben mindent visszaad neked, amit a születésedtől kezdve elvettek tőled. A tisztaságodat. A méltóságodat. A becsületedet. A szeretetedet. A szenvedélyedet. Mindent. Mindent. És csak a beteg szívedet kéri érte… Add nekem a te beteg szívedet. És én neked adom az én tiszta szívemet. És abban a szívben ott az igazság. A szeretet. A béke. A világosság. És amikor ezt megtapasztalod, akkor elindulnak a könnyeid.”
A válasz viszont túlnő ezen a másodpercen, mert örök. „A feleségem, ez a csodálatos missziós orvos, életem Istentől mellém rendelt párja mondta: »Ha a döntésed során valami nem próbatétel számodra, akkor ne csináld.«” Ugyanilyen fontos, hogy a lényeges, és ne a sürgős dolgokat cselekedjük. A szívünkre kell hallgatnunk, reményt, szeretetet adnunk másoknak. Ebbe beletartoznak a karitatív tevékenységek, de elég lehet a jó szó is.
A kötet végén olvashatjuk a könyv szerkesztőjének, Greguss Annának édesapja halálának napján, 2023. augusztus 9-én írt Facebook-bejegyzését: „Édesapa a legnagyobb harcos volt. Olyan csodálatos és példaértékű életet élt a Földön, amelynek története bárkinek hatalmas erőforrás lehet, akár ismerte személyesen, akár nem. A szívünkben őrizzük, és minden adandó alkalommal tanúságot teszünk róla. Ő az az ember, akiről biztosan tudom, hogy elválaszthatatlan barátságban van Jézussal, és ez adja a megnyugvást is. Az elmúlt tíz napban számunkra elképzelhetetlen módon szenvedhetett, a legnagyobb félelmeivel kellett szembenéznie. A végén már teljesen felvette a kereszten szenvedő Jézus fuldokló arcát.”
Greguss Sándor személyiségének a lényegét Balogh Ottó bestselleríró fejezi ki talán a legplasztikusabban megemlékezésében: „gyufaember” volt, aki nemcsak fényt és meleget ad másoknak, de meg is gyújt másokat, hogy ők is világítsanak és melegítsenek.
Fotó: afreka.hu; Fodor Réka; Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
