Görög dráma szír menekültekkel

Görög dráma szír menekültekkel

A háború áldozataival állították színpadra Euripidész háborúellenes darabját Angliában.

Szíriában háború van, amely emberi életeket és otthonokat söpört el az elmúlt években, és még egyáltalán nincs vége – a migrációs válság közepette erről sokan elfeledkeznek, hiszen az áradat rengeteg olyan embert is Európa határaira vet, aki nem közvetlenül fegyveres konfliktus elől menekül. A négymillió szír menekültnek azonban komoly oka volt arra, hogy elhagyja a hazáját. Sokan kerültek menekültként Törökországba, de Jordániába is; az itteni, ammáni menekülttáborban kezdtek el 2013-ban drámapedagógiai foglalkozást szervezni brit és szír színházi szakemberek és újságírók. Úgy döntöttek, hogy Jordániában Euripidész drámájával, a Trójai nőkkel dolgoznak. Euripidész több olyan drámát is írt, amelynek a háború sújtotta Trója asszonyai álltak a középpontjában, s az, hogy a legyőzött nőkre a háború után gyász, száműzetés és a rabszolgaság fenyegetése vár.

Hatvan szír menekült nőt vontak be a munkába, az Angliában bemutatott színdarabban közülük játszanak tizenhárman. A színházi előadás a Young Vic londoni színházzal együttműködve, Zoe Lafferty rendezésében valósult meg. A munkafolyamatról dokumentumfilm is készült, a Szíria királynőit Yasmin Fedda rendezte, 2014-ben mutatták be, az Abu-Dzabiban megrendezett filmfesztiválon a legjobb arab rendező díját kapta meg érte.

Áttörték a gátakat

A görög dráma szövegébe a nők saját háborús történeteit is beleépítették. Azelőtt egyikük sem állt még színpadon, de gyorsan képesek voltak azonosulni a Trójai nők szereplőivel. Saját életüket hasonlónak találták háborús élményeikhez. Öthetes közös munka során kerültek felszínre e történetek. A szervezőknek sok gátat kellett áttörniük: amellett, hogy nehéz beszélni az átélt szenvedésről, arról számoltak be, sok nő társadalmi nyomás alatt állt. A közösségük nem mindig fogadta el, hogy színpadon szerepelnek. Attól is féltek többen, hogy politikai véleményt formáljanak a szíriai helyzetről.

„A UNHCR adományaiból élünk. Úgy éreztem, megöl a menekültéletnek ez a rutinja. Amikor hallottam a színdarabról, megkérdeztem a férjemet. Rögtön nemet mondott, de addig nyaggattam, mígnem beleegyezett” – idézi fel a Szíria királynői angol nyelvű összefoglalójában az egyik résztvevő, Raneem.

„A végén olyanok lettünk, mint egy család”

Aztán három hétig turnéztak Nagy-Britanniában, az utolsó előadást holnap tartják a szigetországban. Szeptemberben Jordániába viszik el a darabot, és később reményeik szerint más országokban is bemutathatják. „Ebben a csoportban olyanok vettek minket körül, akik figyeltek ránk. Osztoztak a fájdalmunkban, és meghallgatták a legkisebb problémánkat is. Mindannyiunknak pszichológiai traumát okozott a háború, így tudtuk egymást támogatni. A végén olyanok lettünk, mint egy család” – idézik a szintén a darabban szereplő Fatent.

„Rémisztő tanúságtétel és szívet tépő nosztalgia” – írta a brit napilap, a The Guardian kritikusa, akit a nők élni akarása fogott meg a legjobban és a vágyuk, hogy egyszer hazatérhessenek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »