Goretti Szent Mária szűz és vértanú

Goretti Szent Mária szűz és vértanú

A tizenkét évesen vértanúhalált halt Goretti Szent Máriára emlékezünk július 6-án. Szentté avatásán, 1950-ben, az egyház történetében először félmillióan is többen voltak jelen, és köztük volt Mária édesanyja is.

Goretti Mária az olaszországi Corinaldóban született 1890. október 16-án. Szüleinek volt egy kis földjük, de ebből a család nem tudott megélni, ezért elköltöztek a Nettunóhoz közeli Ferriere di Concában, ahol egy özvegyemberrel és fiával közösen béreltek egy kisebb birtokot. A vidék mocsaras volt, alig telt el egy év, Mária édesapja meghalt maláriában. Az özvegyen maradt édesanya nem tehetett egyebet, ott maradt hat gyermekével, és továbbra is fenntartotta a bérletet. Mária volt a testvérek közül a legidősebb, ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, amikor édesanyja a nagyobbakkal kinn dolgozott a mezőn.

A bérlőtárs fia, a tizenkilenc éves Alessandro először szép szóval próbálta megnyerni magának Máriát. Amikor ez nem sikerült, kétszer is megkísérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon, de Mária ereje végső megfeszítésével elmenekült előle. Félelmében kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az nem vette komolyan a dolgot, és megszidta érte lányát, aki nem tudta, mit mondjon édesanyjának, mert Alessandro megesküdött, hogy ha csak egyetlen szóval is elárulja, megöli. A lány ezért hallgatott és imádkozott, mennyei Édesanyja segítségét kérve.

1902. július 5-én Mária ismét egyedül volt otthon, amikor Alessandro megtámadta. Bevonszolta a lányt a maga hálófülkéjébe. Mária kapálózott, és egyre ismételte: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián, aki azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meghal, semmint bűnt kövessen el. 

Mária éppen öt héttel korábban volt elsőáldozó. Aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek: „Holnap megyünk Campomortóba, alig várom a szentáldozást!”

A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás kiteljesítették Mária kegyelmi életét, és megérlelték őt a vértanúságra. Hogy miként gondolkodott, és a szíve mélyén mi rejlett, azt megmutatta életének utolsó huszonnégy órája. A szomszédok, amint észrevették a támadást, beszállították Máriát a nettunói kórházba, ahol kétórás műtéttel próbálták megmenteni. A lány mindvégig öntudatánál volt, s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérdezték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta: „Megbocsátok, és az égben imádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradicsomban.” Seblázában újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet. Egyre csak azt kiabálta: ƒ„Ne tedd Alessandro, mert bűn és elkárhozol miatta!”

Másnap, 1902. július 6-án, vasárnap Mária meghalt. Sírjánál számos csoda történt.

Alessandro Serenellit 30 évi kényszermunkára ítélték. Az első éveket megkeményedett szívvel töltötte el, a bánatnak semmi jelét nem adta. Aztán egy éjszaka megjelent neki álmában Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ezután teljesen megváltozott. 26 év börtön után, 1928 karácsonyán hazaengedték. Első útja Mária édesanyjához vezetett. Bekopogott Corinaldóban a plébániára, ahol Mária édesanyja házvezetőnő volt, és bocsánatot kért tőle. Ezt a választ kapta: „Ha Isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?” És a karácsonyi misén együtt vették magukhoz a mindenkinek mindent megbocsátó Úr szent Testét.

1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Először fordult elő az egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze a Szent Péter téren. És az is először fordult elő, hogy egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.

„Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az egyház részéről olyan megtiszteltetésben részesül, amilyennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet senkit; mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes keretek között, amilyenre az egyház történetében még nem volt példa; itt, a Szent Péter-templom előtt, ezen a roppant téren, amely szinte árasztja a fenséget, akkora hívő tömeg jelenlétében, amekkorát még egyetlen szentté avatás alkalmából nem jegyeztek fel. Miért lesz könnytől fátyolos a szemetek, amikor azt olvassátok vagy halljátok, hogy ez a leány csak néhány évet élt? Ez az élet még a váratlan és erőszakos halál ellenére is oly egyszerű és oly tiszta, annyira a szemünk előtt áll, hogy csak az evangéliumi történetek közül lehet valamelyikkel összehasonlítani. Mivel hódította meg Goretti Mária ily gyorsan a szíveteket, hogy szinte máris kedvenc szentetek lett?” – hangzott XII. Pius kérdése a szentté avatáson.

A szentatya kérdésére Goretti Mária élete és halála egyértelmű választ ad: ez a bátor leány, aki egészen szegény körülmények között élt és sem írni, sem olvasni nem tudott, századunk elején azt volt hívatva tanúsítani, hogy a tisztaság lehetséges, és olyan érték, amely minden áldozatot megér.

Gyilkosa, Alessandro Serenelli így emlékezett Máriára: „Csak jónak láttam, aki mindig engedelmeskedett a szüleinek. Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szeszélyes, mint a többi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondja, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édesanyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint istenfélő volt, megtartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam volna vétken. Soha nem hallottam hazudni.”

Istenünk, ártatlanság szerzője, tisztaság kedvelője, te Goretti Szent Mária szolgálódnak fiatalon megadtad a vértanúság dicsőségét és a szüzesség koronáját. Add, hogy példája nyomán mi is állhatatosan ragaszkodjunk parancsaidhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás 
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »