Gondoljuk újra az abortuszkérdést!

Gondoljuk újra az abortuszkérdést!

Az USA-ban ismét fellángolt az abortuszvita, miután Alabama több más állammal karöltve megszavazta az abortusztörvény szigorítását és hazánkban is éppen társadalmi vita zajlik az abortuszról illetve arról, hogy milyen nyelvezettel etikus a kérdést tárgyalni. Ennek kapcsán is szeretnék most egy áttekintést adni, hogy a művi terhességmegszakítás feminista támogatói milyen módon tekintenek az abortusz kérdésére és milyen sztereotip érvelést ismételnek unos-untalan. A modern feminizmus szemléletmódját meghatározó Simone de Beauvoir már régen kijelentette, hogy „a magzat véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt”, így aztán nem kell meglepődnünk, hogy a feminista oldal forgatókönyvébe remekül beleillik az abortusz korlátozás nélküli (sőt, lehetőleg ráadásul ingyenes) joga. A feministák úgy képzelik, hogy helyes az a ma fennálló gyakorlat, hogy a nő, beleértve a házasságban élő feleséget is, kizárólag egedül döntve, az apa beleegyezése nélkül is bármikor abortáltathat egy magzatot. Az abortusz bármilyen valós, tehát a napi gyakorlatban megjelenő korlátozása ezt a végletekig önző, felelőtlen és kényelmes helyzetet billentené fel, így nem csoda, hogy a feministák azonnal kézzel-lábbal tiltakoznak bármilyen módosítási javaslat ellen.

„Nem lehet elvenni a nők önrendelkezési jogát”

A szaporodás alapvető emberi jog, az abortusz azonban nem az. Szaporodni minden egészséges ember tud; a nemzés, foganás, szülés elviekben minden egészséges nő másoktól, a társadalomtól független képessége, lehetősége és joga. Ezt a jogot nem kell külön megadni, hiszen magából a természetből fakad, és nem szükséges hozzá a társadalom közbenjárása. Az abortuszt azonban lehetetlen önállóan igénybe venni, hiszen ahhoz állami oktatásban képzett szakorvos, működő kórház, gyógyszerek, ellátás szükséges. Ezeket a társadalom biztosítja- így a társadalom dönt arról, hogy ezt a lehetőséget – és semmiképp sem jogot – kinek és milyen feltételekkel ajánlja fel. Ugyanakkor az abortusz mások jogsérelméhez is vezethet, egyebek mellet magzati jogot sérthet, így alapos megfontolás tárgyát is kell képeznie.

„A nő teste, a nő döntése”

A fogantatás az apa és az anya ivarsejtjeinek egyesülésével valósul meg. Mindkettejük genetikai utódjáról kell beszélnünk, hiszen az egyesülő ivarsejtek genetikai anyaga 50-50%-ban járul hozzá az új élet létrejöttéhez. Kettejük testéből lesz egy harmadik, ami a nő testében fejlődik, de nem azonos a nő testével! Ennek az ellenkezőjét állítani és arra alapozva érvelni súlyos tévedés.

Az új élet keletkezése nemcsak egy nőt tesz anyává, de egyúttal egy férfit is apává. Értelemszerűen neki is köze van ahhoz, ami vele és a közös magzattal történik. Mindemellett sokan úgy gondolják, hogy a már megfogant magzatnak is vannak érdekei, jogai, egyebek mellett az életben maradáshoz és az egészséges fejlődés lehetőségéhez. Megtörténhet, hogy egyes esetekben pont az apa járhatna közben a magzat érdekékben, ha nem lenne kirekeszthető az egész kérdés megbeszéléséből, eldöntéséből. Az, hogy a nőnek a jelenlegi jogi szabályozásból fakadóan lehetősége van nélküle dönteni, sőt még az értesítést is megtagadni, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyben etikus és igazságos dolog is így tennie. Egy cselekedet véghezvihetősége önmagában nem igazolja a cselekedet helyes voltát.

„Vérfertőzés, nemi erőszak – talán szülje meg még akkor is?”

Meglehetősen kevés gyerek fogan nemi erőszak és még kevesebb vérfertőzés eredményként. Már csak azért is, mert egy nemi erőszak esetén az esemény utáni tabletta bevétele is része a nő rehabilitálásának Ha nemi erőszakra hivatkozni túl egyszerű lenne, akkor minden abortálni kívánó nő azt mondhatná, hogy a terhessége nemi erőszakból származik, és kész. A hatályos jog szerint a bűncselekményből fogant terhesség esetén igénybe vehető az abortusz, de a tényállás megfelelő igazolásával.

„Nem kellene a nőkben bűntudatot kelteni”

Hírdetés

Az emberek nagy része jelentős morális fenntartásokkal, aggodalmakkal tekint az abortuszra az élet, a magzati jogok védelmére hivatkozva. Mindenesetre az biztos, hogy sokkal kevesebb vita lenne az abortusz körül, ha arra használnák, amire való: a veszélyes, erkölcsileg valóban problémás terhességek megszüntetésére. Ezzel az emberek döntő többsége egyet is érteneAz abortuszok rendkívül magas száma azonban nem ezekből az esetekből adódik. Sajnálatos módon a nők egy jelentős része mintegy fogamzásgátlás helyett veszi igénybe az abortusz lehetőségét. Törvényeink lazaságát kihasználva élnek sokan egy olyan lehetőséggel, amihez a társadalom valójában csak végső megoldásként kíván hozzáférést engedni.

Tekintsük át a magyarországi szabályozást, amely négy esetben engedélyezi az abortuszt:

1992. évi LXXIX. törvény alapján:

1. az anya élete, egészsége veszélyben- ezt 2 orvos állapítja meg
2. a magzat súlyosan fogyatékos- ezt szakorvos állapítja meg
3. a magzat bűncselekményből fogant – ezt a bűnügyben eljáró szerv állapítja meg
4. az anya súlyos válsághelyzete – ennek fennállását a nő maga igazolja, bemondásra.

Mondani sem kell, hogy a művi terhességmegszakítások döntő többségénél ez utóbbi az indok. Magyarországon évente átlag 30.000 abortuszt végeznek. Ez a szám természetesen nem harmincezer válságban lévő nőt jelent, erről szó sincs. Ezek az abortuszok sokszor egy valamit szolgálnak: a nő kényelmét. Nem az egészségét, nem a lelki békéjét egy nemi erőszak után: kizárólag a kényelmét. A kényelmét, miután sem a partner megválasztásában, sem a védekezésben nem volt körültekintő. A normális hozzáállás az lenne, hogy “Megszülöm, hacsak nincsen valóban komoly okom arra, hogy ne tegyem”. Ezzel szemben ma rengeteg magzatot – amint kiderül a létezése – egy modern Taügetosz szakadéka felett tart az anyja, és azon gondolkodik: “Van e- okom arra, hogy ne dobjam le?”
Nem bűntudatot akar a társadalom a nőben kelteni, viszont a nő döntésének morális súlyát igenis joggal kívánja kihangsúlyozni és a lehetséges más megoldásokra a figyelmet felhívni.

„Nem a nőket kellene mindenáron ‘szüleszteni’, hanem a férfiakat rávenni a védekezésre”

Ez az érv azt az állítást foglalja magába, hogy a férfiak nem vállalnak felelősséget a fogamzásgátlással összefüggésben illetve, hogy nekik érdekük a nőket összevissza teherbe ejteni. Mindkét állítás nyilvánvaló tévedés. A nem tervezett gyermekáldás következményei a férfiakra nézve sem elkerülhetőek és ezt a legkevésbé sem szeretnék a férfiak sem. Ugyanakkor sokkal gyakoribb, hogy a nők szeretnének mihamarabb gyermeknevelésre vállalkozni, nem a férfiak, ezért az a veszély is csak korlátozottan fenyegethet egy nőt, hogy egy férfi a nő ellenében igyekszik teherbe ejteni őt.

Férfi fogamzásgátló gyógyszerek nincsenek forgalomban, holott a társadalomkutatások azt mutatják, hogy ha léteznének, akkor a férfiak örömmel alkalmaznák azokat. Mivel azonban jelenleg a leghatékonyabb, legkockázatmentesebb fogamzásgátló szerek a nők számára elérhetőek, ezért a nőknek saját lehetősége, hogy biztonsággal tegyenek annak érdekében, hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet. Ennek a felelősségét objektív okokból nem lehet ugyanolyan mértékben a férfiakra hárítani, még akkor sem, ha a védekezés természetesen mindkét fél kölcsönös érdeke. Mivel csak a nő tud teherbe esni, így szükségszerű, hogy ő kiemeltebben odafigyeljen a védekezésre. Odafigyelhet például arra, hogy a partnere (megfelelően, minél biztonságosabban) használjon óvszert, amennyiben ő nem szed fogamzásgátlót. Előfordul az a felvetés is, hogy a megbeszélt megszakított közösülés mégsem történik meg a férfi hibájából, de ezzel kapcsolatban tudnia kell mindenkinek, hogy ez a módszer egyáltalán nem tekinthető hatékony, biztonságos fogamzásgátló módszernek, és ez nem a férfiak hibája. Az ilyen módszerrel való védekezés már egy éven belül terhességhez vezet 10-ből 3 pár esetében.

Az “ő teste, az ő döntése” téves feminista szlogen helyett egy másikat kellene sokkal inkább irányadónak tekinteni:

Az ő teste, az ő felelőssége!


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »