Gömör hagyományos magyar népi táncainak kutatása, feltárása és a gömöri néprajzi etnikumban végzett gyűjtése – 3. rész

Gömör hagyományos magyar népi táncainak kutatása, feltárása és a gömöri néprajzi etnikumban végzett gyűjtése – 3. rész

Ez év nyárutólján felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvényük keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról.

Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.

x x x

Az 1953-as év elején a Csemadok elnöksége újból foglalkozott a hivatásos népművészeti együttes kérdésével. Az előző években megfogalmazódott gondolat megvalósítására megfelelőnek ítélte a politikai hangulatot. Január 30-án tárgyalta a népművészeti részleg által előkészített anyagot, melyet Vajda József, a Központi Bizottság kulturális titkára terjesztett elő.

A nevezettek az év elejétől már ebben a feladatkörben végezték feladatukat. Járták az országot, kulturális előadásokat, együttesi próbákat tekintettek meg.  Tehetséges táncosokat, énekeseket, zenészeket kerestek. Aztán áprilistól a tehetségesnek véltek részére kerületenként felvételi vizsgákat szerveztek meg.

Gömör képviselete is szép számban bekerült a kiválasztottak közé. Név szerint felsorolom őket, megérdemlik. A tánckarban Kasza Ida és Vozsnyák Erzsébet Tornaljáról, Várady János Szilicéről, az énekkarban Mázik Katalin Várgedéről, Molnár József Csízből, Tamás László, Tamás Lászlóné és ifj. Tamás László Bejéből, a zenekarban Bari Kálmán Cakóból, Darnyi Dezső Rimaszécsről, Porteleki Rezső Ajnácskőről, Radics Gusztáv Gesztetéről, Oláh Géza Rozsnyóról voltak bátrak, az új életre vágyók.

Műsorépítéskor pedig a már addig végzett néprajzi gyűjtésekből is beépítettünk a műsorba, de néprajzi gyűjtéseket az együttes fennállása alatt a gömöri tájegységben nem végzett, csak készült e feladatra. Például 1953 késő őszén a szilicei Várady Jancsi a Népeshez került táncosnak. Tibor a fiatal táncostól több dalt lejegyzett és elmeséltette vele, hogy milyen dalok élnek Szilicén, a falujukban. Ő és a felesége jelentős szerepet vállalt a később megalakított hagyományőrző tánccsoportban, az Árvalányhaj Hagyományőrző Szilice-Borzovai Táncegyüttesben.

Hírdetés

Engem ősszel behívtak katonának és 1953 november 1-től – 1955. október végéig katonai éveimet kellett leszolgálnom. Az Együttesbe helyemre került a kassai születésű Kvočák József koreográfusnak és Hemerka Olga koreográfusnak és táncpedagógusnak.

Mivel a Csemadok KB alkalmazottjaként vittek el katonának, leszereléskor is ott kellett jelentkeznem, de nem volt hova belépnem, mert időközben felszámolták a Csemadok népművészeti osztályát, és 1955. március 31-i hatállyal megszüntették a Csemadok KB égisze alatt működött NÉPES Együttest, tehát a katonaság előtti utolsó munkahelyemet.

A NÉPES tagságát szélnek eresztették, mehettek haza, ki hova tudott. Többen lettek Csemadok járási szakmai instruktorai, illetve, hogy az új szakmájukban maradhassanak, többen leszerződtek szlovák és ukrán együttesekhez.

Kassára, a Csemadok kerületi titkárságára visszakerült Béres József titkárnak, akit ebből a funkcióból az Együttes igazgatójának emelt ki a Csemadok KB előzőleg. A szorgalmazásával a NÉPES ruha- és kelléktárára építve – ami a feloszlatása után továbbra is a Csemadok birtokában maradt – Kassán kerületi magyar amatőr népi együttest hoztak létre, melyet később rozsnyói székhellyel hivatásos együttesként akartak működtetni.

Vajda József, a Csemadok volt központi kulturális titkára Rozsnyóról nősült és mivel itt lakáshoz jutott, elvállalta a Járási Népművelési Központ igazgatói posztját. Ide költözve támogatta a kerületi együttes megalakítását. A kerületi együttes egy év kínlódás után megszűnt. Ruha- és kelléktárát a központ szétosztotta a Csemadok helyi szervezetei fenntartásában működő, élvonalba tartozó amatőr együttesei között. Jutott belőle a Rimaszombatban tevékenykedő Gömör Népi Együttesnek is.

A NÉPES 1954-ben megtartott, nagy sikert kiváltó bemutatkozása után a műsorával járta az országot. Mivel a szakemberekkel a néprajzi gyűjtés is átkerült az együttesbe, a szakmai vezetők a fellépések mellett a jövő évi műsor előkészítésén is dolgoztak.

A gyűjtés eredményéből a későbbi években énekkari művek és koreográfiák készültek. A néprajzi gyűjtés akkor nem jutott el a gömöri tájegységbe, de a hagyomány feltárása felvidéki viszonylatban tovább folyt. A hivatásos együttestől annak megszüntetése után a feladatot újból a Csemadok központja és a Pozsonyban létesült Népművészeti Intézet magyar szakemberei vették át.

Folytatjuk!

(Takács András/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »