Goethe, Bach, Schiller városa

Goethe, Bach, Schiller városa

Őszintén megvallva, Lipcse nem tartozott azon német városok közé, amelyeket okvetlenül szerettem volna meglátogatni. Nem éppen fényes emlékeim még az átkosba nyúlnak vissza. Pár évvel a bársonyos forradalom előtt jártam ott szolgálati úton, hogy műsort készítsek az őszi nagyvásárról.

A lipcsei vásárok a szocialista gazdaság kirakatának számítottak, mind a tavaszi, mind az őszi rendezvény nagy esemény volt.

A város akkor nagyon szürkének, ridegnek tűnt, a szállodám környéke is lehangoló volt. Ma azonban már egy teljesen új arculatú Lipcsében találja magát az ember.

Ismerőseim hívták fel rá a figyelmem, hogy érdemes vonattal utazni a városba, ugyanis már maga a főpályaudvar is lenyűgöző. Ez állítólag Európa legnagyobb alapterületű vasútállomása. A háromszintű pályaudvar valóban egyedülálló. A vonatból kiszálló utas úgy érzi, mintha egy nagy áruházba csöppenne, ahol mellesleg vágányok is vannak. Az 1915-ben átadott épület modernizálását 1998-ban fejezték be. A 36 peronon kívül az állomáson közel 150 üzlet, étterem, büfé, sőt egy kis áruház is található.

A ma félmillió lakosú Lipcsének a 2. világháború során nagy szerencséje volt. Nem szenvedett akkora károkat, mint például Drezda, így részben megmaradt a patinás, hangulatos belvárosa.

Ezt ugyan az NDK-s időkben elhanyagolták, de a rendszerváltás után visszakapta a régi fényét. A pályaudvar része a Ludwig-könyvesbolt is, amelyet sokan Európa egyik legszebb könyvkereskedésének tartanak. Akár egy napot is el lehetne itt tölteni.

Az állomásról kilépve nem kell sokat gyalogolni, hogy megismerkedjünk a szász város nevezetességeivel. A belváros szívében található Marktplatz a régi városházával a hét néhány napján még ma is piacként üzemel. A régi városházában lehet a legtöbbet megtudni a város történetéről, ugyanis az épület ma várostörténeti múzeumként szolgál. Többek közt azt is megtudhatjuk itt, hogy Lipcse (németül Leipzig) a Lipsk szláv szóból kapta a nevét (jelentése: ahol a hársfák állnak). A Pleisse a Fehér-Elster és a Parthe folyó találkozásánál fekszik. A folyók ma is fontos részét képezik a városi közlekedésnek, néhány perces hajókázás után gyönyörű zöldövezetbe lehet eljutni.

Az első írásos emlék Lipcséről 1015-ből származik, városi és kereskedelmi jogokat 1165-ben kapott. Az 1409-ben alapított egyeteme indította el a várost a jogi és könyvkiadói központtá való fejlődés útján.

Nem véletlen, hogy a Német Legfelsőbb Bíróság és a Német Nemzeti Könyvtár is ebben a városban található. A jelenkor történelme iránt érdeklődök nem hagyhatják ki a városnézésből a Nikolaikirche (Szent Miklós-templom) megtekintését. A templom 1989 őszétől az ellenzéki mozgalmak fészke volt, hétfőről hétfőre itt gyűltek össze azok, akik elégedetlenek voltak az NDK-val, majd innen indultak békés felvonulásokra. Ez a mozgalom is hozzájárult a berlini fal ledöntéséhez, ami a keletnémet szocialista rendszer megszűnéséhez vezetett. Ismerőseink szerint a templom máig megtartotta politikai szellemiségét, napjainkban is tartanak itt békeimákat.

Hírdetés

Lipcse történelme szorosan összefonódott a kereskedelemmel. Már az 1100-as évek közepén városi jogokat, vásártartási jogot és egyéb privilégiumokat kapott. Mindezek révén már akkor fontos kereskedelmi központnak számított; a világ legrégibb vásárvárosai között tartják számon. Emellett évszázadokon át fontos nyomdászati központ volt.

Lipcse nagy zenei hagyományokra tekint vissza. Erről árulkodik egy ötletes, a belvárost 5,3 kilométer hosszan átszövő sétaút is, az ún. Notenspur (magyarul kottanyomot vagy zenei ösvényt jelent). A zenetörténet iránt érdeklődők a járdába ágyazott jeleket követve járhatják végig a híres lipcsei zeneszerzők lakóhelyét, tevékenységük színhelyét.

Azt is megtudhatják például, hogy Johann Sebastian Bach csaknem 27 évet töltött a városban, ahol a Tamás-templom karnagya volt. Földi maradványai is itt nyugodnak a Thomaskirchében.

Lipcse történelme nem szűkölködik híres művészekben, akik életük hosszabb-rövidebb időszakában a városhoz kötődtek. Több mint negyedszázadig volt például a város zenei direktora és ma is világhírű fiúkórusának karmestere Johann Sebastian Bach.

Friedrich Schiller szintén a közelben kapott ihletet az Örömóda megírásához, de ide járt egyetemre Goethe, Nietzsche, Wagner, Erich Kästner, vagy éppen a német kancellár, Angela Merkel is a ’70-es években.

Lipcsének nemcsak a történelmi múltja gazdag, de zöldterületekben is bővelkedik. Remek célpont lehet például egy hosszabb sétára a belvárostól nem túl messze fekvő Clara-Zetkin Park vagy a Rosental. Lipcsében és környékén nagy múltra tekint vissza a városi kertészkedés, ötvenszázaléknyi zöldterületével jelenleg Németország legzöldebb városainak egyike.

A város szinte minden pontjáról látható a Panoráma-torony, a Panorama Tower. Eredetileg egyetemi épület volt, ezért is emlékeztet egy nyitott könyvre. Jelenleg vállalati irodák vannak benne, és a tetején, a 29. emeleten egy nagyon népszerű étterem. A Panorama Tower 142 méteres magasságával Közép-Németország legmagasabb épülete.

Az üvegtoronytól néhány utcányira, az ikonikus Mädler passzázsban található Lipcse legismertebb étterme, az Auerbach-pince. A híres vendéglő bejárata előtt Faust és Mefisztó szobra fogadja a látogatót. Nem véletlenül, hiszen ez a hely volt Goethe törzshelye lipcsei egyetemi évei alatt, és itt, a falakon levő festményeken látta meg először Doktor Faustus alakját, ami később élete fő művének a megírására ihlette. Feltűnt, hogy a járókelők közül sokan megsimogatták a Faust-szobor bal lábát. A babona szerint ugyanis ez szerencsét hoz. Goethe állítólag nagyon kedvelte a várost, Párizshoz hasonlította, és a világ egyik legszebb helyének tartotta.

Lipcse újabban ismét a reneszánszát éli. Az egykori keletnémet iparváros az utóbbi években egyre népszerűbb lett a turisták körében, olyannyira, hogy a New York Times Lipcsét pár éve Európa legizgalmasabb úti céljai közé sorolta.

Az ott töltött néhány nap tapasztalatai alapján állíthatom, hogy joggal.

(A szerző felvételei.)

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »