Érdekes lehetősége adódott a friss diplomás párkányi Gocníková Barbarának. Hídőrként őrizhette a Mária Valéria hidat három hónapig. Az emberek által a szociális terekben kialakított határok témájával foglalkozott.
E nemzetközi művészeti programot a párkányi származású, Svájcban élő Frühauf Károly és felesége kezdeményezte e melynek keretében a művészek virtuális hidak építésével járulnak hozzá, a térség összekötéséhez. Ezt a szerepet most egy helyi művész Gocníková Barbara töltötte be, aki a napokban búcsúzik a hídőrségtől egy különleges zárókiállítással.
Elmondta, a legtöbb hídőrnek két évig kell várnia a lehetőségre, neki pedig szinte az ölébe pottyant. Egy indiai művészt vártak a helyre, de ő a járványkorlátozások miatt nem tudott ideutazni. Helyére szlovákiai művészeket kerestek, akiknél nem merülnek fel határátlépési gondok. Így gyorsan pályázott és három hónapra meg is kapta a megtisztelő címet.
„Régóta foglalkozom a környezet, az otthon témájával, ezért hídőrként csak folytattam az alkotást. Az alapötlet az volt, hogy Párkányban és Esztergomban architektúrai különbségeket keresek az otthonok kialakítása terén. Végül ez elvetettem, hiszen előbbre vivő, ha hídőrként inkább a közös pontok keresésére fektetek hangsúlyt” – avat be a részletekbe Barbara.
Előkertek az útpadka és a családi ház között
Elmondja, az előkertek a Duna mindkét partján lévő települések közös elemei. A lakók nem kis energiát fordítanak kialakításukra, az oda ültetett növények gondozására. „Miért? Önmagáért az esztétikumért vagy utal arra is, milyen emberek élhetnek a házban? Aztán ott van még a függöny és a lehúzott rolók, mint valami határ. Az út melletti előkertet még megcsodálhatjuk, de ne tovább?!” – elmélkedik Barbara és erre hívja meg a kiállítás látogatóit is.
Gondolatébresztés hangulatokkal
A grafikusként végzett hídőr nyomatokkal, fametszetekkel és monotípiával készült alkotásain előkertek, függönyrészletek láthatók, és van egy multimediális installáció is a kiállítóterem sarkában. A függönyök mögött lámpa világít, s mi hallhatjuk „az otthon” hangait – a konyhai neszeket, a víz súgását, ajtók csukódását. Az összképből és hangzásból kialakítunk magunkban egy képet az ottlakókról, ami ahány szemlélő, annyi meglátás. Így van ez a Duna két partján élőkkel is, minden aspektust nem látunk, a benyomások, a rálátás szöge alakítják egymáshoz való viszonyunkat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
