A Z generáció több szempontból is különbözik minden korábbitól a világon: az első igazán posztkeresztyén és egyben az első globális nemzedék. Az 1997 és 2012 között születettek korai képviselői elmúltak huszonöt évesek, legfiatalabbjai pedig már tizenegy körüliek lehetnek. Bár sok országban öregszik a népesség és csökken a születési ráta, összességében ők jelenleg a Föld legnépesebb generációja.
Éljenek a világ bármely pontján, ugyanazokat a filmeket nézik és ugyanazokat a zenéket hallgatják. A mobilinternetnek köszönhetően a világháló elérése nem ütközik akadályba, a közösségi oldalakon keresztül folyamatosan kapcsolatban vannak egymással, könnyen hozzáférnek az információhoz, rengeteg hír zúdul rájuk a világ történéseiről. Az erőszak, a tömeges lövöldözések, a kiberterrorizmus és a média hisztériájának világában nőttek fel. A huszonnégy órás szakadatlan információáradat valójában akadálya annak, hogy önállóan gondolkodjanak, pedig már abban a korban vannak, amikor kezdik befolyásolni a világgazdaságot, a globális politikát, az oktatáspolitikát és általában az üzleti életet. Lehet, hogy már most házasodnak, családot alapítanak, vagy akár épp arról döntenek, milyen szerepet töltsön be a hit az életükben.
Környezetükben a vallásnak általában – de a keresztyénségnek különösen – nincs már meghatározó befolyása. Az elmúlt évek trendje a társadalom szekularizálódása volt, különösen a nyugati világban, és a Z generáció ebben az új kontextusban nő vagy nőtt fel. Nem nagyon járnak templomba, így még a leggyakoribb keresztyén szavakat és kifejezéseket sem ismerik. Még a magukat keresztyénnek vallók közül is mindössze néhány százaléknak van szilárd bibliaismerete, a többiek ehelyett egyfajta felhígított, kulturálisan elfogadható variációval találkoztak. Szüleik nem nagyon ösztönözték őket az istentiszteleteken való rendszeres részvételre vagy a hit megélésének bármilyen megjelenési formájára. Jelentős részük egyszülős háztartásban nevelkedik. Több megszakadt kapcsolatot éltek át életük korai szakaszában, mint a szüleik és nagyszüleik, emiatt példátlanul nagy arányban kellett elhagyatottságot megélniük. A kétszülős háztartásokban nevelkedettek gyermekkorukban általában nagyobb arányban vesznek részt a vallásos életben. Mégis, amikor a hitrendszer dogmáiról van szó, a „hiszem” helyett a „talán” és a „ki tudja?” jellemzi inkább őket.
A Z generáció az egyházunk jövője. Mit tehetünk, hogy ne hagyják el fokozatosan az egyházat, és ne uralkodjon el rajtuk az apátia? Át kell gondolnunk néhány alapvető kérdést. Vonzóbb istentiszteletre, korszerűsített épületekre vagy új programokra van szükségünk? Kössön az egyház kompromisszumot az alapvető tanításokban, hogy felkeltse a fiatalabb nemzedékek érdeklődését? Vagy legyen az egyház toleránsabb, elfogadóbb? Nem lehet a célunk azok vonzása, akik annyira szimpatizálnak a világgal, hogy a gyülekezetükben is annak tükröződését látnák szívesen. Jézus Krisztus evangéliumával azokat hívjuk inkább, akik vágynak arra, hogy megváltozzon az életük, és ne a világhoz igazodjanak. A magányos Z generációnak is szüksége van arra, hogy helyesen értelmezze Krisztus testét és annak célját.
Dietrich Bonhoeffer német lelkész és teológus A tanítványság ára című klasszikus könyvében kétféle kegyelmet hasonlít össze, amelyek valójában kétféle kegyesség megvalósulását eredményezték a hitleri Németországban. Az egyik az „olcsó” kegyelem, tanítványság és kereszt nélkül, amely csak az előnyökkel törődik, figyelmen kívül hagyva az igazság melletti elköteleződést és a hitvalló élettel járó áldozathozatalt. A másik a „drága” kegyelem, amely Jézus Krisztus követésére hív, és a teljes életünkbe kerül. Ez adhatja az embernek az egyetlen igazi értelmes életet. Drága, mert elítéli a bűnt, és kegyelem, mert megigazítja a bűnöst. Mérhetetlenül drága, mert Isten egyszülött Fiának életébe került.
Óriási lehetőségek rejlenek a Z generációban. Változatos, multitasking-képességgel rendelkező, alkalmazkodó nemzedék. Képesek lennének formálni a világot, ha nem lennének elszigeteltek, szorongók és depressziósak. Szükségük van Jézus követőire, akik életük őszinte megmutatásával és megosztásával segíthetnek nekik, hogy a gyülekezeteinkben otthonra találjanak.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!