Geert Wildersre kár is a szót fecsérelni

Geert Wildersre kár is a szót fecsérelni

Megjárta a holland tévéműsorok javát, felbukkant a Survivor helyi változatában, illetve számos egyéb programban is. Elle Bandita név alatt a holland közélet ügyeletes megmondóembere lett Ryanne van Dorst, miközben kiadott több pszichedelikus rocklemezt, és fellépett a legnagyobb fesztiválokon. A holland celebséget ügyesen használó van Dorst tavaly azzal is kisebb feltűnést keltett, hogy a nyilvánosság előtt beszélt hermafroditizmusáról. Tavaly óta már a dark rockos Dool énekese, és ezzel élete egy némiképp nyugodtabb irányba is fordult. Hétfőn az A38-on adott koncertet a csapat, így előtte volt alkalmunk néhány kérdést feltenni Ryanne van Dorstnak.

– Heksnek, azaz Boszorkánynak keresztelte az Erdélyből érkezett kutyáját. Foglalkoztatja a környék, esetleg Kelet-Közép-Európa kultúrája is?
– Az igazság az, hogy számtalanszor jártam már errefelé, nagyon élvezem is mindig az utat. Az emberek többnyire kedvesek, bár kicsit félénkek is. Csehországban is ezt tapasztalom, ha bevehetjük az országot az említett térségbe, de Szlovéniában is. Itt érzek valamiféle régi európai, romantikus hangulatot, amit imádok megtapasztalni. Most is egy hajó fedélzetéről szemléljük az esti Budapestet, a Dunát – ez hozzátartozik.

– Hollandiában, ahonnan jönnek, nem érzi ezt?
– Részben érezhető. A zenekarunk többsége viszont Rotterdamban él, amit a II. világháborús bombázás során a földdel tettek egyenlővé. Számos régi épület, emlék pusztult el akkor. Az ember mindig örömmel találkozik szembe a történelemmel, jár be hasonló vidékeket, ezért is szeretek mindig Európának ezen a részén járni.

– Foglalkoztatja a történelem?
– Leginkább az a folklór, ami kinyerhető belőle, a csodálatos történetek és legendák, amelyek nagy inspirációt jelentenek a Dool szövegeire is. Az Oweynagat című dal például egy ír mítoszra épül. Az általunk játszott dark rockhoz illenek is az ehhez hasonló sötétebb sztorik: gondolok itt például ősi hiedelemvilágokra, halloweeni szokásokra, hasonlókra.

– Fiatal kora óta intenzíven érdeklik a művészetek?
– Igen, de azért ez nem valamiféle tudatos döntés volt. Fiatalon nagy rajongója voltam a Nirvanának. Kurt Cobain akkor azt a fajta lázadást testesítette meg a szememben, amit magamon is éreztem. Akkor én is olyan akartam lenni mint, mint ő: gitárt ragadtam, dalokat szereztem, bejártam azt az utat, mint sokan mások.

http://mno.hu/

– Lázadást keresett a zenében?
– Mondhatni, igen, öt évvel ezelőttig főként a rockzene lázadó jellege volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Lázadtam annyi minden minden ellen: a szüleimmel, majd a politikusokkal, a tekintélyelvűséggel, a genderrel, a társadalmi elvárásokkal és a többivel szemben. A Dool már valami másról szól: nem a feltétlen lázadásról, inkább valami belső erő építéséről. Magáról az építkezésről.

– Ha már a gendert említi: tavaly jelentős érdeklődést váltott ki a holland médiában nyilatkozata, miszerint az interszexuálisok táborát bővíti. Azaz férfi és női nemi sajátosságokkal született, és orvosi javaslatra nevelték fel nőként.
– Hermafroditizmus a valódi neve ennek, nem interszexualitás. Utóbbi csak egyfajta modern elnevezés, amit felesleges használni. Vannak, akik ma szégyenlik a hermafrodita szót használni, miközben szerintem csodálatos, hisz több száz éves múltja van, s magába foglalja a görög mitológiát, Hermész és Aphrodité alakját is.

– Valamiféle politikai korrektség eredménye is, hogy ilyen új szavakat találunk ki?
– Lehet az is, illetve egyfajta ernyőfogalom, ami alá be lehet sorolni több dolgot is. Nem akarok beállni valamiféle ernyő alá. Én egyébként nem hiszek ebben a csoportelvűségben, nem szeretném, hogy besoroljanak valamiféle mechanikusan kialakított csoportba. Egyébként nem csinálok ügyet az egészből. Vagyok, amilyen vagyok. Amikor meghalunk, nem a gender fog számítani. A zene az, ami számít, ami egyik lélektől a másikhoz szól.

http://mno.hu/

– A politika ellen lázad még? Hollandiában épp lehet is, elég csak a szélsőjobboldali politikust, Geert Wilderst említenünk.
– Amikor fiatal voltam, jobban megtaláltam magam a lázadásban, de ma már nem hiszek ebben. Nem gondolom, hogy a világot meg lehetne változtatni, hisz az ember mindig csak önző marad, minden esetben az érdekei után megy. Wilders is egy szörnyű ember, kár is rá szót fecsérelni. A populista politikusoknak kedvez a korszellem, ő is megtalálta a maga számítását.

– Hollandiában korábban nagy ismertségre tett szert bulvárhősként és szólóénekesként, Elle Bandita név alatt. Ryanne van Dorst, a Dool énekese már jól láthatóan egy másik ember. Mi lehet ennek az oka?
– A Dool személyesebb, őszintébb dolog. Sokkal több érzelem fér bele. A zenekarba mindannyian viszünk energiát, szenvedélyt, és mindennek az eredménye az egész, míg Elle Bandita egy jóval dühösebb ember volt. A Dool nem annyira dühös zene, sokkal inkább a lélekhez szól. Elle Bandita még a lázadás embere volt. Ennek a csapatnak már inkább a közösség a lényege.

– A holland zenei színteret milyennek látja?
– Viszonylag kis közösségről van szó, de említhetünk azért számos zenekart, énekest. Hollandiában lényegében mindenki ismer mindenkit, van valamifajta családias jelleg köztünk. Itt a Dool, említhetem a Dodecahedront, több tagunk korábbi zenekarát, a The Devil’s Bloodot. Akad bőven azért, amit érdemes megismerni. Egyébként nem szorítom be magam keretek közé. Szeretem az Abbát is, gyakran hallgatok Michael Jacksont vagy épp Gloria Estefant. A Doollal nincs ilyen koncepciónk, hogy szeretnénk valami átlagos dark rock csapat lenni, hogy szeretnénk kialakítani mondjuk valamiféle doom metal hangzást. Egyszerűen önmagunkat akarjuk adni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »