Gdanskban újratemették az antikommunista ellenállót

Az észak-lengyelországi Gdanskban állami újratemetés keretében örök nyugalomra helyezték vasárnap a kommunista állambiztonság által 70 éve, 17 évesen kivégzett Danuta Siedzikównát, aki Inka álnéven ápolónőként vett részt a második világháború utáni antikommunista ellenállásban.

A gdanski Mária-bazilikában bemutatott gyászmisén, majd a városi katonai temetőben megtartott szertartáson Andrzej Duda elnök és Beata Szydlo kormányfő képviselte a lengyel politikai vezetést, s jelen volt Lech Walesa volt államfő is. A gdanski utcákon tízezrek vettek részt a nemzeti zászlók alatt végigvonuló, a “dicsőség és hála a hősöknek” jelszót skandáló gyászmenetben.

A szertartáson az európai viszonylatban egyedülálló kommunistaellenes fegyveres mozgalom jelképévé vált Inka mellett harcostársáról, a Zagonczyk álnevet viselő, 42 évesen meggyilkolt Feliks Selmanowiczról is megemlékeztek, akit post mortem alezredesi rangra emeltek. Zagonczykot és Inkát egy napon végezték ki, majd egy névtelen sírba temették.

Az újratemetés “nem Inkának és Zagonczyknak adja vissza becsületüket, hiszen ők soha nem veszítették el azt. A szertartás révén Lengyelország szerzi vissza becsületét” – hangsúlyozta beszédében Andrzej Duda.

Inka 1943-ban, 15 évesen lett ápolónő a németek ellen harcoló lengyel földalatti Honi Hadseregnél, miután a náci Németország ellen harcoló szülei életüket vesztették. A háború végén a lány rövid ideig polgári foglalkozást vállalt, 1945 júniusában azonban a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) letartóztatta.

Miután volt harctársai kiszabadították, Inka a Lengyelországban berendezkedő kommunista rendszer ellen harcoló, úgynevezett rendíthetetlen katonák soraiban teljesített szolgálatot. 1946 júliusában Gdanskban, gyógyszer és kötszer beszerzése közben letartóztatta őt a lengyel kommunista Biztonsági Hivatal (UB). Brutális kihallgatások után a városi kerületi bíróság halálra ítélte. Inka nem vallott társai ellen, és nem volt hajlandó aláírni a Boleslaw Bierut elnöknek címzett kegyelemkérő levelet sem.

A lányt 1946. augusztus 28-án hajnalban végezte ki tarkólövéssel a kivégzőosztag parancsnoka, miután a sorkatonák nem voltak erre hajlandók.

Lengyelországban mára szállóigévé vált a börtönből harcostársainak küldött titkos üzenet egyik mondata: “Nagymamámnak mondjátok meg, hogy úgy viselkedtem, ahogy kell!”

Az Inka ellen halálos ítéletet követelő ügyész, Waclaw Krzyzanowski ellen a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) a rendszerváltás után eljárást indított, a bíróság azonban ártatlannak nyilvánította őt.

Inka és Zagonczyk földi maradványait az IPN munkatársai 2014-ben találták meg a gdanski katonai temetőben. Az IPN 2011-ben kutatási programot indított, amelynek célja a kivégzett, majd névtelenül eltemetett rendíthetetlen katonákat rejtő sírok feltárása. Országszerte eddig több mint 700 rendíthetetlen katona földi maradványaira bukkantak.

Lengyelországban az utóbbi években egyre inkább terjed az 1945-1947 között harcoló, majd a rezsim megtorlásait elszenvedő mintegy 120-180 ezer ellenálló kultusza. 2011-től Lech Kaczynski volt lengyel elnök kezdeményezésére március 1-jét a rendíthetetlen katonák nemzeti ünnepnapjává nyilvánították.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »