Gaudi-Nagy Tamás gondolatai a Mi Hazánk Mozgalom zászlóbontásáról: a hazafias mozgalomnak elsődlegesen önrendelkezése visszaszerzésére, cselekvő hazafiságra és nem egy újabb pártra van szüksége

Mottó: „A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért.” (Márton Áron)

A Mi Hazánk Mozgalom (MHM) mai, június 23-i zászlóbontása előtt három pontban összegzem idevágó gondolataimat a kezdeményező és résztvevő, illetve a távolmaradó nemzeti radikálisok számára azzal a jó szándékkal, hogy azok megfontolást nyerjenek minél szélesebb körben.

Teszem ezt olyan nemzeti jogvédőként, aki számára mindig a nemzet védelme, egyesítése és felemelkedése a cél, bármilyen párt ennek csak alárendelt eszköze lehet. Vallom, hogy ez a hozzáállás visz előre most, mert a tényektől elszakadt pártos elvakultság és szinte vallásos pártimádat megfoszt a tisztánlátás képességétől. De a pártok elleni jogos harag is. A döntések nem pártokról, hanem a nemzetünkről szólnak. A nemzethűség előbbre való a párthűségnél. Ehhez érdemes igazítani döntéseinket.

Már itt jelzem, hogy Rubi Gergelynek az ECHO TV Napi aktuális c. műsorban közölt tegnapi állításával ellentétben sem a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, sem én nem vagyunk részesei és stratégiai partnerei az általa kezdeményezett, szintén nemzeti radikális közösséget megszólító mozgalomnak. Ez a közlés ellenkezik azzal, amit helyesnek látok: jelenleg a sorok rendezésére, nemzeti radikális szervezetek és személyek közötti építő jellegű egyeztetésekre, tervezésre és nem újabb szervezetek egyoldalú alapítgatására van szükség. Ezt az álláspontomat már több alkalommal nyilvánossá tettem, legutóbb a “Merre tovább radikálisok ?”.c három nyilvános eszmecserén. Közismerten autonóm személyiség vagyok, mély nemzeti elkötelezettséggel és senkitől sem tűröm el, hogy mások, át nem látható különböző játszmáinak részesévé tegyenek.

1. Előzmények- a Jobbik árulása és bukása, az új keretek szükségessége

A MHM kezdeményezőihez régi bajtársi kapcsolat fűz. 

Volt, hogy jogi tudásommal is segítettem némelyiküket; az Országházon belül és kívül számos küzdelmet folytattunk együtt a nemzeti önrendelkezésért és még fogunk is bizonyára. Mindannyian példaértékűnek tekintjük az 1956-os szabadságharcunkat és részesei voltunk a 2006 őszi, rendszerváltást követelő népfelkelésnek, emlékszünk annak izzó hangulatára és nemzetegyesítő erejére. Együtt küzdöttük végig a nemzeti ellenállás felívelő éveit is. Sok bajtárs lesz részese tehát a zászlóbontásnak.

Az utóbbi időszakban többször megszólaltam a „hogyan tovább”-ról, mivel erről idén tavasszal a választási kampány kapcsán széles körű eszmecsere bontakozott ki a vadhajtásos nemzeti radikális körökben: számos bajtárssal nyíltan, őszintén, felelősen és a nemzetünk iránt érzett aggódással tekintettük át az elárvult-elárult nemzeti radikalizmus helyzetét (tudósítás: https://goo.gl/5fgsX7).

Világossá kell tenni ennek az útkeresésnek egy része, de nem az egyetlen meghatározó része a mostani ásotthalmi zászlóbontás.

Az azóta a Jobbikból kizárt Toroczkai Lacinak és az egész nemzeti radikális közösségünknek nemrég egy tízoldalas elemzésben már részletesen kifejtettem (https://goo.gl/KJYPKW

) a kedvezőtlenül végződött tisztújítás előtt a hozzám intézett – nemzetellenes jobbikos bűnöket tévesen még csak kommunikációs bakinak nevező (ma már sokkal egyértelműbben fogalmaz)- nyílt levele nyomán mit gondolok a Jobbik árulásáról, a nemzethű radikálisok előtti utakról és a kormányhoz való viszonyról.

Ugyanezt folytattam nemrég a 888.hu részére adott nagyinterjúban (https://goo.gl/2ybLwY

), ahol megjósoltam a szakadást, támogattam a platform alapítást. Azóta a frakcióból galád módon kizárt Dúró Dórit bíztattam mandátumának nemzeti célú megtartására, úgy tűnik eredménnyel. Az új Jobbik vezetés pedig ott folytatja a mélyrepülést, ahol Vona abbahagyta.

Szerencsés helyzetben vagyok. Hasonlóan ugyanis az e téma kapcsán a sokak által várt esemény előtt szintén fontos meglátásokat nyilvánosságra hozó Budaházy Györgyhöz (https://goo.gl/ujxRwf

), dr. Lenhardt Balázshoz (https://goo.gl/YQosQU

) és dr. Morvai Krisztinához (https://goo.gl/bb9qjd

) mi a nemzetünk sorsa szempontjából döntő idei országgyűlési választás előtt már egy jó ideje egyértelművé tettük a Jobbik és a nemzeti radikális közösség, s céljai közötti viszonyt. Kimondtuk, hogy meztelen a király.

Rámutattunk: a Jobbik vonaista vezetése a nemzeti radikális mozgalom árulójává és az általuk elnyert jelentős források élősködőjévé vált, mivel szakítottak az eredeti értékekkel és a nemzetellenes balliberális ellenzék szövetségesévé züllesztették a pártot, amely így vállalhatatlan vált a nemzethű hazafiak számára. Igazunk volt, de kaptunk ezért hideget-meleget. Még azoktól is, akik most ott vannak a zászlóbontáson…

A pártvezetés ugyanis ahol csak tudta, levágta ezt a mozgalmi jelleget, mint valami vadhajtást a pártról. Utána meg összepaktált Vona a bosszúszomjas oligarchával és kitalálta a “néppártosodást”. Ennek égisze alatt valójában a párt, meg a párt elitje az időközben hatalmas léptekkel eltávolodott az emberektől és a “csak a nemzet” elvtől.

Mára gyakorlatilag teljesen levált a Jobbik pártvezetése a mozgalmi alapokról. Láthatóan nincs szükségük a hajdani mozgalmi törzsre, pedig a “borzalmas tagság” szíve, lelkesedése és magyarság iránti elkötelezettsége nélkül mit sem ér a pártfelépítmény, amely így csak egy parazita sejtburjánzás. Olyanok lettek, mint egy alattomos folyondár, amely egy idő után meg akarja fojtani az anyanövényt, amelyen felkapaszkodott. Szerencsére ez nem sikerült. Sőt fordult a helyzet.

Messzemenően egyetértek tehát mindezért Budaházy Gyuri azon jogos meglátásával, hogy “a nemzeti radikális politikai közösségnek innentől sokkal bölcsebbnek kell lenni.”

A nemzeti radikális közösség újra kell rendezze a parazitává és árulóvá vált Jobbik és az elmúlt évek tétlensége miatt meggyengült, szétzilált sorait. Szükséges az elorzott önrendelkezésének visszaszerzése, önazonosságának megerősítése és új szervezeti keretek kialakítására, de közös munkával, önkényesség és egyoldalúság kizárásával, a párbeszédre való nyitottsággal. Látni kell, hogy ezen összerendeződésnek egyik, de nem egyetlen helyszíne Ásotthalom. Az új küzdelmekre való felvonulás és a nagy újraegyesítés azonban csak egy többlépcsős folyamat eredménye lehet. Jogos elvárás a zászlóbontók felé az ennek érdekében való együttműködés.

2. Az alapvető célokat és feladatokat a következőkben látom:

2.1

A nemzeti radikális mozgalom elsődleges célja a nemzeti önrendelkezés útján vezet. Ennek része az egy és oszthatatlan nemzet egyesítése és építése a Szent Korona Eszme értékei alapján szellemi, anyagi és morális értelemben, illetve a nemzet védelme a nyugatról fenyegető EU, gyarmatosító szándékú egyes államok és a liberalizmus mételyét terjesztő Soros-birodalom, itthoni zsoldosaik, körkörösen az elcsatolt magyar közösségek felszámolását célzó egyes államok, délről pedig az illegális bevándorlók ellen.

2.2

Teljesen egyértelmű, hogy szükség van a nemzeti radikális szellemiségű politikára, dacára annak, hogy a Fidesz kormányzása ugyan valóban sok ilyen elemet valósított meg és képvisel, de a kormányzati pozícióból és jellegéből fakadóan nem pótolhatja teljesen egy nemzeti radikális eszmeiség mentén működő szerveződés szerepét.

Tény, hogy van egy eszmei közösségen alapuló, egy a nemzeti radikális szubkultúrában megerősödött és a gyurcsányi önkény-időszak könnygázfelhőiben edződött, egymásra talált több százezres, nemzeti elkötelezettségű hazafias közösség, akik bizonyos szempontból fenntartásokkal viseltetnek a Fidesz irányában. Ők a „csak a nemzet” elv mentén gondolkodnak és cselekszenek, a kormány politikáját szimpátiával figyelik ugyan, de ha kell jobbról kritizálják, a balliberális oldalt ütik, az EU-t és a Soros-birodalmat elutasítják és készek a magyar szabadságért akár harcolni is.

A mostani választáson a Fidesz-KDNP-t támogatta, sőt kétharmadhoz juttatta ez a több százezres hazafias közösség, miután a Jobbikban csalódtak, és elárultnak érezték magukat és de indulataik ellenére – nem kritikátlanul – felismerték, hogy a Fidesz az elmúlt években számos olyan fontos nemzeti ügyet, mint a nemzeti önrendelkezés védelme, bevándorlás-ellenesség, nemzetpolitika, a családpolitika vagy a keleti nyitás jól ragadott meg. Ez a nemzeti radikális közösség nem feltétlenül kiált azonnal egy párt iránt, de egy cselekvő hazafiság elve és gyakorlata mentén működő mozgalom után mindenképpen. Ők nem most döbbentek rá, hogy a Jobbik zsákutca és nem érzik szükségét, hogy azonnal egy Jobbik pótlékot alkossanak. Sőt…. Ők építkezni, hatni, alkotni és gyarapítani akarnak.

Az elmúlt 8 év kormányzásából mindent, ami jó azt meg kell tartani, sőt több tekintetben még radikálisabb nemzeti érdekű megoldásokra van szükség. Mindent fel kell számolni, ami rossz és a vállalhatatlan embereket el kell távolítani. Az új kormány összetétele és a 2030-ig felvázolt, évtizedekre szóló nemzetépítési és nemzetegyesítési, sőt a közép-európai államokkal közös, EU-n kívüli jövőkép mentén a magyarság létszámbeli, kulturális, gazdasági és katonai erőbeli növekedését célzó program ígéretes minden nemzeti radikális számára. De nem az ígéret, hanem a végrehajtás a lényeg. És ezt figyelni, előmozdításban segíteni, ha szükséges kritizálni kell.

Ezt az irányt várja a hazafias közvélemény a kormányerőktől, de annak nemzeti ellenzékétől is. A félreértések eloszlatása érdekében: a Jobbik már nem az. Ez az irány és a nemzeti elkötelezettség egy igen masszív összekötő kapocs a hazafias oldalon, de emellett még van tucatnyi közös nevező is, egy kézenfekvő, természetes szövetség alapja. 

Az volt a természetellenes, működésképtelen és kudarcra ítélt a Jobbik és a nemzet szempontjából is, hogy Vonáék a balliberális oldal felé kerestek-keresnek szövetségeseket. A választási eredmény szerencsére kizárta, hogy élesben teszteljék ezt torz szövetséget.

A Fidesz melletti szavazásra sok hazafit ennek jogos réme inspirált, akik sokkal inkább az Ausztriában azóta már meg is valósult olyan együttműködést vártak volna, amelyben a radikálisabb nemzeti párt rendpárti vonalú, ellenőrző, kritikusan támogató, biztosítékot adó szerepet játszik akár egy koalíciós kormányban is. A nyugati szomszédoknál a néppárttal közös koalíciós kormányban a második helyezést elérő Szabadság Párt kezében került hat minisztérium, közte a nemzetvédelem szempontjából kiemelkedő külügyi, belügyi és honvédelmi tárca.

A fentiekből következik, hogy a mostani kormányzat kapcsán egy alapvető tévedést érdemes elkerülni: a jogosan kritikával illethető jelenségek nem egy rendszerszintű nemzetellenes politika részei, hanem a kormányzati működés felszámolandó és korrigálandó hibái, ezt joggal várja el minden hazafi.

2.3 

Ma már egyértelmű, hogy akik a nemzeti radikális elvek, eszmék mentén szeretnének dolgozni a hazáért a Jobbikon kívüli kereteket kell keressenek. Ilyen értelemben alternatív keretekre szükség van, de nem mindegy milyenre és milyen széles nemzeti radikális közösségi összefogással. Olyan szigorú garanciák mellett, amelyek kizárják az újabb ilyen zsákutcát és szilárd, letisztázott eszmei, értékrend alapokon, világos nemzeti célokkal.

2.4.

Minderről közösen kell döntenünk, türelmes és értelmes “nemzeti radikális konzultáció” kell, az irányadó, megbízható és bizonyított személyek konszenzusa alapján, gondos tervezést és építkezést követően. A kapkodás nem szerencsés.

Most azok kezdeményezik a zászlóbontást és diktálják a ritmust, akik egészen eddig a Jobbik keretei között maradtak különböző megfontolásokból és akarva-akaratlanul hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy egy ellenzéki káoszkoalíció bugyraiba zuhanjon az emelkedő pályán tartó hazánk. Szerencsére nem ez történt: a jelenlegi nemzeti kormányzati irányzat kétharmados győzelmében döntő szerepe volt annak a nemzeti radikális közösségnek, amelynek tagjai az elveik és a nemzet mellett maradtak, s a Fidesz-kormányzás folytatására szavaztak, jobb híján.

A döntés nem pusztán azok joga, akik eddig még kibírták a Jobbikon belül. Hiszen rajtuk kívül ott vannak azok akik már sokkal korábban felismerték a jobbikos tévutat és hamarabb váltak ki, vagy hamarabb távolították el őket, mint vadhajtások és azok is, akik soha nem voltak tagjai vagy szövetségesei a Jobbikak, de mindig is nemzeti ellenállás élvonalában álltak. E három kört kell szinergiába hozni. Ehhez önmérsékletre, alázatra, fegyelemre és együttműködésre van szükség.

2.5

Az elorzott önrendelkezés visszaszerzése, az önazonosság megerősítése ideális esetben meg kell előzze az új szervezeti kereteket, mindezt érték és cél tisztázás alapján érdemes megtenni, szükség van ezért mielőbb a sokat emlegetett nemzeti radikális minimumra, ahogy arra Budaházy Gyuri is utalt.

Mélyen egyetértek Morvai Krisztina már említett közleményében írt fontos alapvetésével: „Meggyőződésem, hogy a nemzeti radikális mozgalom jövőbeni sikerét az fogja meghatározni, hogy kik lesznek azok, akik tudnak és mernek az akkor, tíz évvel ezelőtt meghatározott és meghirdetett „emberközpontúság” és nemzetközpontú értékrend mentén politizálni.”

Szükséges és elkerülhetetlen egy alapelv és célrendszer meghatározása szintén a már említett három részre szakadt nemzeti radikális közösség minél szélesebb bevonásával. Ehhez orientációt adhat a Jobbik 2009-es EP programja és 2010-es „Radikális változás” c. program, amelyeket természetesen időszerűsíteni és ötvözni kell minden megfontolandó, értékes felvetéssel.

Ki kellene mondani: ma már a nemzeti megmaradás egyik legfontosabb jövőbeli stratégiai iránya, a pusztítóvá vált Európai Unióból való kilépésünk, a HUXIT, lehetőleg az elcsatolt magyar testvéreink által lakott államokkal együtt és a Nemzetek Európája típusú együttműködést előmozdítani. Ez nem csak a megmaradás, de a nemzetegyesítés alapvető feltétele. Elő kell készíteni, meg kell tervezni és végre kell hajtani az Európai Unióból való kilépést megfelelő rákészüléssel, olyan ütemezéssel, amely nemzeti érdekeinkkel összhangban áll.

A mai sorvadó, fogyatkozó Európában most hazánkban döntő szükség van a magyarságtudat, nemzeti hagyományaink, a kereszténység és a családok védelmére, a magyarság lélekszámának és mentális, anyagi erejének növelésére. A jogrendszer átalakítása és a gazdaság rendbetétele után elkerülhetetlen a kultúra, az oktatás, a tudomány és az igazságszolgáltatás liberális, magyarellenes befolyástól való mentesítése, tiszta alapokra helyezése.

A 2006 őszi népfelkelés követeléseinek megfelelő teljes és gyökeres rendszerváltozási akarat alapján a valódi nemzeti önrendelkezést kell megvalósítani a társadalmi igazságosság, a tisztakezű népképviselet, alulról építkezés, ember-, s közösség-központúság és a Szent Korona eszme értékeinek jegyében.

Nemzetszolgálatot és nemzetépítést üzen 2006 ősze: teremtő, értékvédő közösségeket építeni, harcosan küzdeni stratégiai nemzeti céljainkért, szeretettel az igazság jegyében mindenki a maga helyén többek között nemzeti szuverenitásunkért, a magyar föld külföldiektől és oligarcháktól való megóvásáért, a kizsigerelt munkavállalók jogaiért, emberhez méltó, tisztes életért és az azt biztosító jövedelmekért, az elvándorlás megfékezéséért, sőt az eltávozottak visszahívásáért, a teremtő erejű magyarok lélekszámának növeléséért, a mindennapi bűnözés radikális csökkentéséért, korrupciós hálózatok megszüntetéséért, hatékony és hazafiak hátrányos megkülönböztetésétől mentes, valódi igazságszolgáltatásért, a banki csapdák károsultjainak megmentéséért, az EU gyarmatosító törekvéseinek visszaveréséért, a multiknak való kiszolgáltatottság végső felszámolásáért, a migráció teljes megszüntetéséért, a Soros zsoldosok eljelentéktelenítésért, lehetőség szerint országunkból való kiszorításáért, a szexuális deviáns propaganda megtiltásáért, a rablóprivatizált és más módokon elorzott nemzeti vagyon visszaszerzéséért, az elcsatolt honfitársaink önrendelkezéséért, bármilyen állami önkény megszüntetéséért.

Végül, de nem utolsósorban a 2002-2010 közötti önkényuralmi időszak felelőseinek elszámoltatásáért és a jogsértettek teljes rehabilitációjáért. (Ebben szerencsére hatalmas előrelépés a 2006 őszi Kossuth tériek jóvátételi ügyének minapi rendezése, ezt éppen szintén ma tettem közzé: https://goo.gl/tpPKwM

. A 2009. július 4-én meghurcolt 34 gárdista és vármegyés kártérítési viszont ügye még megoldatlan).

Ennek keretében kiemelt nemzeti radikális követelés Budaházy György és 16 meghurcolt hazafi társa ügyében a közkegyelem mielőbbi elfogadása. Ezt ráadásul össze kellene kötni a 2006 őszi rendőrterror és megtorlások rendőri-ügyészi-bírói felelősségre vonását elévülésre tekintet nélkül lehetővé tevő Alaptörvény módosítással.

A fentiek javaslataim az 1956-os és 2006 őszi eszméken is alapuló nemzeti minimum lehetséges kereteire, amelynek megalkuvásmentes képviseletét joggal várja el minden 2006 őszi „veterán” a nemzeti érdekeket szolgálni kívánó nemzeti szervezetektől és amelyért érdemes 2006 őszi lélekkel küzdeni.

2.6. 

Szigorúan technikai, politikai, de szükséges rossz eszközként a mozgalom által garanciákkal övezetten ellenőrzött párt létrehozása megfelelő előkészítéssel középtávon indokolt lehet, mivel a hazai és – amíg az EU tagság fennáll – az európai képviseleti szinteken való részvétel a nemzeti radikális mozgalom céljait előmozdíthatja, és a részvétel csak a pártok számára adott eléggé sajnálatos módon.

De mindezt csak úgy szabad közös akarattal megvalósítani, hogy a mozgalom a lényeg, a technikai és politikai eszköz a választások idején a mozgalom céljaiért harcba küldött párt, amely szigorúan a mozgalom akarata és irányítása szerint működik, a szerzett erőforrásait és lehetőségei a mozgalom céljai számára hasznosítja. Szigorú jogi keretekkel ki kell zárni minden olyan önjárás és önkény lehetőségét, amely a miépesedéshez vagy jobbikosodáshoz vezetett és amely az eszközből célt csinált és machiavellista, bolsevik trükközéssel árulta el a nemzeti mozgalmat…

3. Záró rész

Végül pedig a téma iránt még mélyebben érdeklődő honfitársak figyelmébe ajánlom a Merre tovább radikálisok c. nyilvános vitafolyam 3. részének felvételének megtekintését is a korábbiak mellett (https://www.youtube.com/watch?v=F0qxsP6u_VQ

, saját mondandóm a felvételen a 11:45-27:34 és 1:02:14-1:17:45 között látható), amelynek során a most kifejtett gondolatokon túl avatott, harcedzett bajtársak vázolják fel szintén megfontolandó elképzeléseiket.

Ma Ásotthalmon nem vagyok ott, az ok egyszerű. Oda megyek, ahová hívnak. Pártpolitikát nem kívánok folytatni, nemzetpolitikát viszont igen, a nemzeti ügyek mentén, elsődlegesen a nemzeti jogvédelem eszköztárával.

 

Az ellenség nagy erőket mozgat, ugyan most a választáson buktak ügynökeik, de a hálózat szívósan küzd a hazánk megtörése és megszállása érdekében. Dübörög a most már 30 napos Budapest pride deviáns akció 93 rendezénnyel, július 7-i vonaglással… A Soros birodalom és betelepítések elleni szükséges törvényalkotást hatalmas erővel támadják. Ezt a nemzeti oldal nem fogja szó és tettek nélkül eltűrni… A nemzeti jogvédők a normálitáspártiak jogvédelmét idén is megszervezik. Zajlik a trianoni és párizsi diktátumok érvénytelenítését célzó aláírásgyűjtés. És még van feladat bőven…

Az a helyes a nemzeti oldalon tehát, ha mindenki teszi a maga dolgát nemzethűen, legjobb tudása szerint. A nemzeti érdekek előmozdítása érdekében, a természetes szövetségesekkel együttműködve, szervesen építkezve és a nemzet ellenségeivel bátran szembeszállva. Ebben mindig lehetett és lehet számítani rám.

Ezúton is köszöntök minden bajtársat, akik Ásotthalmon a nemzeti radikális újjászerveződés egyik fontos zászlaját kibontják és kívánom nekik, hogy legyenek sikeres alkotótársaink a nemzeti munka egyetemes műhelyében.

Budapest, 2018. június 23.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, 

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu

) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

www.facebook/gaudinagytamas


Forrás:gaudinagytamas.hu
Tovább a cikkre »